Pesterzsébetiként van esélyem bekerülni a BME egyik koleszába?

Nem sok. Nem is értem miért. Otthon laksz, bérletet kell csak venned. Az meg kedvezményes, diákbérlet.

Miért akarsz még koliért is fizetni? Főleg ha hátrányos helyzetű is vagy? Én max. 50 perc alatt beértem onnan a Budai hídfőhöz.

Gondolom bulizni akarsz, meg átélni a kolis feelinget, hát egyrészt nem nagy szám, a BME-n különösen...

A pontokat neked kell tudni, te tudod megkeresni a koli szabályzatokat, és megtudni kb. hány pont kell.

Szerintem nem annyira fair elvenni mástól a helyet, akinek szüksége van rá.

Emlékszem, amikor én jelentkeztem anno, nem vettek fel. Nem lakom messze, 70 km, ennek ellenére a közlekedés rossz, kell 2-2,5 óra mire beérek, a késés kb. 1/3 arányú... Nem volt tanuló testvérem, nem volt fogyatékos a családban, a szüleim nem kerestek jól, nem vettek fel, holott az albérletet nem engedhettük meg magunknak, teljesen mind1 hogyan feszülünk meg.

A csoporttársaim meg ipad-dal rohangáltak, volt lakásuk pesten, volt pár tanuló testvér, rohadt jó anyagi körülmények között éltek, vagy bejelentkeztek nagyszülőhöz, és voilá, magas szoctám mellett jó koli, egyszeri 60 ezres kezdő támogatás stb. stb.

Ilyen a szociális pontrendszer az egyetemeken, hát vicc...

Első félévben a gépészkari koliba a ~470 pont feletti ponttal érkező tanulókat automatikusan felvették, ha kollégiumi helyet kértek. Egyébként szociális alapon lehetett bekerülni, ebben főleg az egy főre jutó jövedelem számított.

Később be lehet kerülni tanulmányi (~3,5-4,0 -ás átlag), szociális (egy főre jutó jövedelem, stb.), és közösségi alapon (Hallgatói Képviselet tagság, meg hasonlók), illetve ezek kombinációjaként. Túljelentkezés van, igazságtalanság még inkább, de nem azok okozzák a legnagyobb gondot szerintem, akik mint szorgalmas tanulók el szeretnének kerülni otthonról, és koliba jönni.

//OFF: Valóban, a pesti elveszi esetlegesen egy vidéki elől a helyet, de ugyanakkor nem csak a "buli" miatt, sőt elsősorban nem amiatt, de a pestiek ugyanúgy szeretnének önállósodni, szépen lassan elszakadni otthonról. Könnyű dobálózni így ezzel, de sokan már 18 évesen vidéken is várja, hogy eljöjjön otthonról, "szabad" legyen. Vagy ha nem is akkor, de 24 éves koráig (amikorra az ember csúszás nélkül elvégzi az egyetemet) nem sokan szeretnének otthon lakni, szerintem szükség is van az önállósodásra. Ha pedig azt tartjuk, hogy pesti ne vehesse el a kollégiumi helyet, akkor ez az önállósodás abszolút kimarad. És nem hogy egyenlő helyzetben lesznek a pestiek, hanem hátrányban. Mert bizony legtöbbször nem 20 percre lakik az, aki be akar költözni, hanem simán rúg 50-re, (az én karom kolijai közül a legtávolabbi, ahol előző félévben 10 helyet osztottak ki, 25 percre van), és a leszakadás gyakorlatilag nem történik meg. Albérletet fizetni meg a pestinek is ugyanannyiba kerül. Nekem az a véleményem, hogy ha valaki valóban be szeretne kerülni, és teljesíti a feltételeket, akkor hadd kerüljön be. Mert a vidékinek sem nehezebb elérni azt a bizonyos átlagot. (Sőt, ha előző félévben is kolis volt, kevesebb ideje ment el utazásra, gyakran házimunkára, szülőknek segítésre is, és több maradt tanulni. Ha elakadt, még az éjszaka közepén is kapott segítséget élőben, gyorsan, utána 5 perc múlva "otthon" volt. Így pedig akár egy jobb átlagot is össze lehet hozni.) A közösségi alap abszolút független a lakhelytől, de többé-kevésbé jogos a hely a feladatok miatt, a szociális alapba pedig (ahogy annak lennie is kell), bele van kalkulálva a távolság is.

Azt amikor valaki trükközik pl. a lakhelybejelentéssel, azt elítélendőnek tartom, akár pestiről, akár vidékiről van szó (eddig ugyan még csak az utóbbival találkoztam..), de szerintem ha valaki tisztességes úton a szabályoknak megfelelve bejut a kollégiumba, abban semmi kivetnivaló nincs. Lakhelytől függetlenül.//

"Emlékszem, amikor én jelentkeztem anno, nem vettek fel. Nem lakom messze, 70 km, ennek ellenére a közlekedés rossz, kell 2-2,5 óra mire beérek, a késés kb. 1/3 arányú... Nem volt tanuló testvérem, nem volt fogyatékos a családban, a szüleim nem kerestek jól, nem vettek fel, holott az albérletet nem engedhettük meg magunknak, teljesen mind1 hogyan feszülünk meg.

A csoporttársaim meg ipad-dal rohangáltak, volt lakásuk pesten, volt pár tanuló testvér, rohadt jó anyagi körülmények között éltek, vagy bejelentkeztek nagyszülőhöz, és voilá, magas szoctám mellett jó koli, egyszeri 60 ezres kezdő támogatás stb. stb.

Ilyen a szociális pontrendszer az egyetemeken, hát vicc..."

Ilyen nálunk is volt, egyik csoporttársam szülei elváltak, az anyja jól keresett (feketén) az anyja új pasija valami menő orvos volt, decemberben Thaiföldre jártak a hideg elől, januárban síeltek, nyáron mikor hova mentek, gyakran hétvégén wellnessbe mentek pihenni, az apja nem tudom mi volt, de havi 70 ezer zsebpénzt kapott tőle.

És akkor ez szoctámot kapott. Hihetetlen tényleg. De a leghihetetlenebb az, hogy még pofája is volt ahhoz, hogy igényelje és felvegye.