Pszichológia tanulás után mennyi idő amíg eljutok a terápiáig?

Szia! Végzős vagyok, és bár nem akarlak elkeseríteni, jobb, ha korán szembesülsz a valósággal. Nemcsak ennyiből áll, amit leírtál, bár úgy lenne. Egyetem után még szakképzéseket, szakirányú továbbképzéseket, módszerspecifikus képzéseket kell végezned. Pl. önmagában 4 év klinikai szakképzéssel (8 x 170-200.000 ft) még nem vagy kiképzett magánterapeuta, emellé célszerű valamit tanulni, mondjuk 2 év család-és párterápiát. 4 év klinikai elég arra, hogy állami szférában dolgozz, de a párterápiáról eleget nem fogsz tudni.

Azontúl, ha nincs megfelelő munkahelyed, akkor esetet sem tudsz vinni, amivel lezárhatod a képzésedet esettanulmány formájában. Klinikusként viszonylag könnyebb, Budapesten könnyebben találni munkát pszichiátrián, mint bárhol máshol, de sajnos olyat is hallottam, hogy valaki 0 ft-ért gyakornokként dolgozott évekig, hogy tudjon tanulni, mert a klinikain munkahely nélkül nem is lehet. Nyilván ez extrém, de akárhogy is van, aki a terápiás utat választja, annak sok évnyi lépcsőt kell megmásznia és nem keveset fizetnie a képzésekért. Emellett 150 óra önismeret kötelező, ennek ára csoportban 500.000 ft körül van, magánban legalább 2 millió.

Szóval legalább 4+2 év önismerettel az 2 millió ft körüli kiadás, a havi bér kezdőként 140 ezer ft körül van, állami szférában. Van pár hely, ahol bizonyos költségeket áll a munkahelyed, de sajnos ritka.

Nem muszáj a fenti utat választanod. Lehetsz tanácsadó pszichológus, nem kell konkrétan terapeutának lenni. Viszont 2-3 módszerspecifikus képzést ebben az esetben is meg kell csinálnod, ami szintén beletelik 3-4 évbe. Csakhogy, ha nem klinikára mész dolgozni, honnan szerzel esetet mondjuk család-és párterápiában? 5 év egyetem után el lehet helyezkedni iskolában, nevelési tanácsadóban. De ezeken a helyeken jellemzően nem olyan a munkaköröd, hogy esetet tudnál belőle vinni.

Az a szomorú, hogy hiába fizetősek a továbbképzések, ha nem olyan a munkahelyed, akkor nem tudod őket elvégezni, mert nincs eseted, amit vihetnél. Egy oktatónk is így járt. Nevelési tanácsadóban dolgozik hosszú évek óta,de így nem lett családterapeuta, nem tudott esettanulmányt írni.

A harmadik opció, hogy szociálpszichológusnak mész, HR-ben dolgozol, nyilván itt is van szakképzés, 2 éves, emellett érdemes coachnak tanulni, mert a cégeknél többnyire coachingra van szükség. Coach cégen kívül is lehetsz magánban.

Összegegezve a fentieket: bármilyen tanácsadónak menni kevesebb év tanulással jár, mint a klinikai vonal, viszont kevesebb esélyed van megfelelő munkahelyet találni hozzá. Mindenképpen érdemes kifürkészni a lehetőségeket. Ha már vannak papírok a kezedben, akkor lehet igazából maszekolni, előtte állami szférában tarthatsz konzultációkat. A fizetés évekig nem tud motivációs alap lenni, ehhez a munkához elhivatottság kell elsősorban. 30 éves korod után már van reális esély profitálni, ha a szakmában maradsz.

Örülnék, ha nem lenne ilyen derűlátó a helyzet, de az oktatóink sem kecsegtetnek többel, ők is belátják, hogy telített a szakma, klinikusból kellene több, de mivel hosszú idő és drága is, a fizetés érte meg nem elég, szülői támogatás nélkül nem lehet ennyi mindent kifizetni, vagy lemondások árán.

Ha viszont tehetséges vagy és okos, akkor már az egyetemen elismernek, és könnyebben tudsz helyezkedni. Átlagos képességű hallgatóknak nehezebb boldogulni a későbbiekben, kapcsolatok nélkül minden kezdet nehéz.