Később elkezdeni az orvosit?

Nem feltétlenül válasz a kérdésre, csak a saját tapasztalataimat szeretném leírni orvostanhallgatóként. Én azt tanácsolom kortól függetlenül, hogy ha valakinek nincs olyan háttere (akár családi támogatás, akár korábbi megtakarítások, akár diákhitel), hogy minimum (!) negyedévig (de inkább végig) maximum hobbiból, alkalmanként vagy nyaranta, zsebpénzért "kelljen" dolgoznia (szóval ne haljon éhen és/vagy váljon hajléktalanná, ha nem dolgozik fixen minden héten x órát), akkor az inkább bele se vágjon. Tudom, hogy vannak itt gyakorin mindenféle csodaemberek, akik teljes munkaidőben dolgoztak orvosi egyetem mellett és így is csúszás nélkül, summa cum laude végeztek, de a realitás az, hogy aki az alap megélhetésért is dolgozni kénytelen egyetem mellett, azoknak a nagy része több évet csúszik, kibukik, újra felvételizik, megint csúszik, passziváltat, újra kibukik, stb. Jobb esetben "csak" egy pár évet csúszik (ami azért egy alapból 6 éves szak esetén szerintem egyáltalán nem mindegy), rosszabb esetben sok év után végleg kibukik és még vissza is kell fizetnie a felhasznált féléveket. 25-30 felett azért szerintem már pláne nem mindegy, hogy az ember elbohóckodik-e 6-8-10 évet az életéből, vagy nem, aztán esetleg még egy több milliós adóssággal a nyakában is végzi, diploma nélkül. Ha viszont megvan a megfelelő háttér ahhoz, hogy a tanuláson kívül ne nagyon kelljen mással foglalkoznod, akkor hajrá.