Szerintetek inkább pszichológia szakon vagy régészeten éri meg inkább továbbtanulni?

Azt válaszd, amibe van kedved rengeteg energiát beletenni, és úgy érzed, hogy nem fogsz egyhamar kiégni.

A megélhetés inkább habitus kérdése, biztos fiatal régészként is lehet jól keresni, ha megtalálod a módját. Eléggé önmenedzselős a munka világa manapság, ha pszichológusok sem mind krőzusok, ahhoz "meg kell csinálni" magad. Biztos fel lehet építeni egy régészkarriert is ismeretterjesztéssel, könyvekkel, videócsatornával, akármivel. Ha kevesebb a hajlam benned az önmenedzselésre, akkor mindkét szakmában vannak nyugdíjas állások, ahol állami fizetésen elvan az ember. A régészet tűnik kevésbé stresszesnek, és ott vannak korszerű technológiák, izgalmas kutatási területek is.

Pályaválasztási döntésben semmiképpen ne arra a néhány egyetemi évre gondolj, hogy mennyire fogod a tanulást élvezni, hanem arra a négy évtizedre, ami utána vár majd rád!

Egyébként munka terén a régészet és a pszichológia is rizikós választás, csak más szempontból.

Régészekből egyértelműen túl sokan végeznek évente (még a régészet mesterképzésen is) ahhoz képest, hogy mennyi munkahely van. Ezzel a diplomával szakmán belül itthon szinte kizárólag csak valamelyik múzeum alkalmazottjaként helyezkedhetsz el. Ilyen állásüresedés pedig jó, ha évente egy tucat van. Ezt vesd össze azzal, hogy évente ezen a szakon legalább 60-70 ember kap diplomát az országban. S ha nem kapsz állást, akkor legfeljebb annyit tudsz majd kezdeni a régész mesterdiplomáddal, hogy megcsinálod a történelemtanári mesterképzést is és elmész tanítani egy középiskolába.

Pszichológiából az alapdiploma semmit nem ér. Meg kell csinálnod a mesterképzést is, hogy pszichológusnak tekintsenek és elhelyezkedhess. Nagy és egyre növekvő szükség van pszichológusokra, úgyhogy ez utóbbi nem lesz nehéz. Ugyanakkor a pszichológus pálya hatalmas kockázata, hogy ez végképp nem mindenkinek való. A legtöbb pszichológus állásban kimagasló empátia és nagy fokú lelki stabilitás, állóképesség kell. A nap végén magad mögött kell tudnod azokat a veled megosztott lelki gondokat és feszültségeket, és nem hazavinni a családodba. Különben pár év alatt kiégsz, s a pályát ott kell hagynod. S akkor annyit tudsz majd kezdeni a pszichológus mesterdiplomáddal, hogy bekeretezed és kiakasztod a falra. Elmehetsz esetleg valamilyen adminisztratív vagy szervező munkára, amihez a tudásodra egyáltalán nem lesz szükség. Úgyhogy a pszichológiát csak akkor válaszd, ha érzed magadban az empátiát és a lelki állóképességet.

Szerintem is azt válaszd, ami jobban érdekel. Mindegyik szakmának lehetnek előnyei és hátrányai, ahogy előttem már leírták, de nem mindegy, hogy végigszenveded-e az egyetemet, vagy élvezed is, amit csinálsz.

A pszichológia is csak akkor éri meg, ha biztosan pszichológus akarsz lenni, és fel vagy készülve az akár évtizedekig tartó tanulásra. Jó, ez így picit durván hangzik, de ez az a szakma, ahol plusz képzésekkel folyamatosan képezni kell magad. Több negyvenes, ötvenes éveiben járó tanárom (akik nyilván a tanításért is kapnak pénzt a klinikusi/tanácsadói munkájuk mellett) végez még különböző képzéseket, mert egyszerűen tök hasznosak minden szempontból. Sokan úgy képzelik, de nem olyan, hogy elvégzed az 5 év egyetemet, elmész magánba, és máris elkérsz 15 ezret 50 percért. Az egyetem után kb. nulla tapasztalatod van, csomó eset nem a te kompetenciád, hanem mondjuk klinikai szakpszichológusé... Ráadásul pályakezdőként egyáltalán nem valószínű, hogy jól fogsz keresni, sok pszichológusra például a pedagógusi bértábla vonatkozik, úgyhogy sejtheted, milyen remekül élnek meg belőle.

Szóval hiába "trendi", sokan nem gondolnak bele, hogy mivel jár, és csak azt nézik, hogy néhányan magánban marha jól keresnek. Hiány persze van pszichológusokból, főleg egyes területeken, de ez nem egyenlő a betöltetlen állások számával, mert azokra meg sok helyen nincs keret.

Egyébként sok dolgot tanulunk. Az alapképzés során megismerkedünk valamennyire a pszichológia összes nagyobb ágával (pl. szociálpszichológia, fejlődéslélektan, személyiségpszichológia, kognitív pszichológia, affektív pszichológia, munkapszichológia, és ott van még marha sok szabadon választható kurzus lehetősége). Ezen kívül van biológia és statisztika az egyes módszertani órákon kívül. Mindegyikkel elég sokat riogatnak, és én sem állítom, hogy könnyűek (nekem pl. a biosszal gyűlt meg a bajom), de szerintem néhányan túlzásba esnek itt GYK-n. A szak maga nem éppen könnyű, de nem is orvosi nehézségű. Hogy számodra mi élvezhető, azt én sajnos nem tudom. :) Volt órám, ahol az anyag alapból élvezhető lett volna, de olyan tanár tartotta, aki a világ lehető legérdekesebb dolgát is szörnyen adta volna elő. Meg olyan is, ami alapból nem érdekelt, de az előadások tök jók voltak. Szóval ez sok mindentől függ, és nagyon szubjektív is.

A régész szakkal kapcsolatban sajnos nem tudok segíteni, de ha a pszichológia szakról van még kérdésed, írd meg őket nyugodtan, szívesen válaszolok! :)

A régészettel ebben az országban nem fogsz normális munkát találni.

Pszichológiát bár sokan kezdik kevesen maradnak a diplomálásig. Ha mész mesterre és utána is tovább képezed magad, vagyis ez van tervben akkor az megéri.

Ez a két szak közül egyértelműen a pszichót választanám.

#4: Túl sarkosan fogalmazol.

Lehet régészettel is "normális munkát" találni, csak nem garantált, mert jóval kevesebb az álláshely, mint a végzős hallgató. Vannak ásatások, vannak múzeumok Magyarországon, ha nem is sok.

A pszichológia szakról pedig egyáltalán nem igaz, hogy sokan otthagynák, s emiatt "kevesen" diplomáznak. Az alapképzést persze néhányan elhagyják, de most megnéztem: idén 1133 jelentkező volt pszichológia mesterszakra az országban (ahova csak pszichológia alapszakról lehet jelentkezni), miközben 3 évvel ezelőtt a pszichológia alapszakra 1271 hallgatót vettek fel. Ezt nem lehet valami irtózatos nagy lemorzsolódásnak nevezni. Az már persze igaz, hogy a mesterszakra jelentkezőknek csak kb. a kétharmadát veszik fel minden évben, de ez a felvételi szelekció eredménye, nem pedig a felvételizők döntéséé; s ez egyben azt is jelenti, hogy aki nem tanul elég jól, annak bukta a pszichológia, mert az alapdiploma munkaerőpiaci értéke pszichológiából gyakorlatilag nulla. Elhasznált 6 állami félévet, és ha nem jut be mesterképzésre, ott van vele, ahol a part szakad.

#5 igen, nem volt kedvem hosszasan leírni.

Egy barátnőm pszichó alapszakon van, tőle hallottam, hogy sokan már el is tüntek másodévre.

Kissé furcsa nekem ez a lemorzsolódási arány, túl kevés. Habár a csúszókat is figyelembe kell venni így lehet több végzős hallgató adott évben.

Én jártam mindkét szakra. A régészetet végül nem fejeztem be, pszichológusként dolgozom.

A második válaszban leírtakat szeretném csak megerősíteni.