Régen nem vágytak jobb életre a nők, akik csak főztek-mostak-takarítottak és gyereket neveltek? Hogy élték túl?

Dehogynem vágytak! 1960-as években is voltak színésznők, tanárok, boottulajdonosok. Csak a nők többsége se munkához, se tisztességes fizetéshez nem jutott akkoriban. A 60-70-es években simán szültek 16-17 évesen is, nem volt benne semmi megbotránkoztató.

Vágytak jobb életre, tudat alatt. Ezért alakult ki a nőkben mások szapulása. Ha valaki elér valamit, akkor az qrva volt akkor is, és ma is.

Ezen én is gondolkodtam már. 83-as vagyok, normális családba születtem, anyám-apám diplomás volt, értelmes emberek. (Mondjuk enyhén homofóbok és rasszisták, de mindegy.)

Viszont apámat soha nem láttam mosogatni, mosni, vasalni, takarítani... Már felnőtt fejjel kérdeztem anyámat, hogy ez hogyan, de még a kérdést sem értette.

Azért régen is volt sokféle női sors. Nekem az egyik nagyanyám a hatvanas években budapesti értelmiségi, akkoriban közepesen ismert művész volt, (mellette tanított) lett ugyan két gyereke, de kb le sem szarta őket, főzni sem főzött, nem is takarított, a diákjai meg féltek tőle. A nagyapám munkájának köszönhetően még utazni is tudtak, olyan egzotikus helyekre jutottak el, ahova a legtöbb mai átlag magyar soha. Éltek pár évet külföldön is. Anyám úgy emlékszik rá vissza, hogy egy akaratos alkoholista volt, akit a festésen meg a saját szórakozásán kívül semmi a világon nem érdekelt. A nagyapám viszont amíg élt, istenítette, hogy milyen szép, okos, öntudatos nő volt az ő felesége.

A másik nagyanyám hagyományosabb pályát járt be, de azért ő sem volt egy elveszett ember, 3 gyereke lett, ő is pedagógus volt, igazgatóhelyettesi posztig vitte. Neki mindenki szerint öröm volt a gyerekekkel foglalkozni, a sajátjait is imádta, meg a tanítást is. És azért volt karriere is, az iskolában a mai napig van róla elnevezett verseny abból a tantárgyból amit tanított.

A kilencvenes években meg én születtem, ne vicceljünk már. A nyolcvanas években anyám feketére festett körmökkel nyomult, meg olyan menő öltözködéssel amit a mai tinik is megirigyelnének. Ramonest meg Cure-t hallgatott és a barátaival bandázott, aztán szabadon pályát választott. Egy gyereke lett, én, többet nem akart, hogy magára is jusson ideje. Nem gebedt bele a dolgokba, apám meg mindig is egy szorgalmas ember volt, aki kivette a részét a feladatokból. A házasságukban anyám hordja a nadrágot.

Én szeretem, hogy nem kell dolgoznom, hanem vezetem a háztartást, foglalkozom a gyerekekkel és a kerttel egész nap.

Régen multi cégnél dolgoztam, kiváló fizetésért, de egész nap csak ilyen virtuális baromságokkal dolgoztam és olyan dolgokról hittem, hogy fontosak, amik egyáltalán nem voltak azok.

A családom, a gyerekeim, a béke, a jó levegő, ennyi a fontos, örülök, hogy ezekkel tölthetem az időmet.

Kicsit bugyuta kérdés.

De igen, voltak.

Megfordítom a kérdést. A mai világban senki nem akar gyereket, minden nő karrierista?

Hát baromira nem. Nekem sok olyan női ismerősöm van, akik direkt nem csináltak karriert, sokan nem is dolgoznak. Főznek, mosnak, takarítanak, főállású háztartásbeliek. És látszik rajtuk, hogy szeretik csinálni, nem is akarnak beállni a munka világába.

Tudod mit meg nem adnék azért, hogy az én férjem is annyit keressen, otthon lehessek a gyerekeimmel?

Ehelyett mentek bölcsibe, ahogy tudtak én meg vissza dolgozni.

Szóval elmondható, hogy régen is volt példa mindkét műfajra, csak régen a társadalmi hagyományok szerint ezt nem szabadott mondani, hogy nem akarsz gyereket, vagy gyereket és karriert is akarsz, ma meg már lassan azt nem lehet mondani, hogy te nem dolgozol, anya és feleség vagy, mert egyből aranyásó lusta disznó leszel.

Én pedig imádok itthon lenni, gyerekekkel foglalkozni és háztartást vezetni. Néaha még annyi szabadidőm sincs mikor dolgoztam.

Most töltötte a kisebb a kettőt, van egy hatalmas családi vállalkozásunk, mellette őstermelők is vagyunk.

A főzés mosás takarítás gyereknevelés mellett mindig csinálunk egy kiskertet már csak a gyerekek miatt is.

A vállalkozásunk papírmunkáját csinálom ezek mellett itthonról ez napi 1-2 órát jelent. Nem szeretnénk kiadni másnak a műhelytitkokat.

Én teljesen kereknek érzem az életem, nem érzem hogy a családom rabszolgája lennék.