Intelligencia = műveltség?

Egy része műveltség.

Ismerek 3 diplomás bunkót is.

Az intelligenciának nincs igazán egzakt definíciója, de alapvetően egy problémamegoldó képesség, amit olyan problémák megoldásánál használunk erősen, ahol a probléma megoldásának a mikéntje, sőt sokszor magának a probléma mibenléte sem ismert a számunkra. Egyfajta mintafelismerő képességként is lehet rá tekinteni, amivel képesek vagyunk meglátni a kevésbé triviális rendet, mintázatot, akár a káosz közepette is.

Az pl. intelligencia kérdése, hogy meg tudod-e oldani ezt: [link] . Ennek a megoldását nem megtanulni kell, nincs olyan recept, hogy „elsőként nézd meg azt, hogy…”, vagy ha van is, annyira magától értődő, hogy direkt módon nem tanítjuk és nem tanuljuk. De a barkácsolástól, a főzésig, a sakkozástól egy regény eseményeinek értelmezéséig a programozástól a napi teendők sorrendjének megtervezéséig mindenhol az intelligenciánkat használjuk.

A műveltség meg az az ismeret, amiről tudomásod van, és ami mások számára is értékelendő tudás.

~ ~ ~

Mondhatni vajmi kevés közük van egymáshoz, de azért ez sem teljesen igaz. Az intelligenciának azért az is része, hogy mennyire tudod alkalmazni, szintetizálni azt a tudást, amit megszereztél. Ennek a hiányára egy személyes élményem az volt, mikor egy baráti társaságban voltam, és a szomszédunkban egy srác folyamatosan chatelt valakivel Messengeren. Eddig még oké, de egyszer csak odafordult hozzánk és megkérdezte, hogy meg tudjuk-e neki mondani a pontos időt… Én itt lefagytam, mert aligha tudom elhinni, hogy nem konstatálta, hogy amúgy a mobiltelefonon van óra. De még ha valamiért rosszul is járna, ott az internet, csak eszébe kellett volna jutni, hogy akár rá is kereshetne a Google-ben arra, hogy „pontos idő”. Oké, lehet valakinek hirtelen rövidzárlata, de még akkor sem csapott a fejére, hogy „de hülye voltam”, mikor a kérdését hallva elővettem a zsebemből a telefont és arról leolvasva mondtam meg a pontos időt.

Élhet valaki egy bennszülött törzsben is, a *mi* értékítéletünk szerint műveletlenül, még írni, olvasni sem tudván, és lehet mégis roppant intelligens. És fújhatja valaki kívülről a lexikont, roppant nagy műveltséggel rendelkezhet úgy, hogy közben síkhülye mindenhez, egy kapcsolót sem tudna felkapcsolni, ha nem olvassa el a használati útmutatót hozzá.

És azért szép számmal vannak is példák mindkét szélsőségre. De amúgy a magas intelligencia általában együtt jár valamiféle kíváncsisággal, aminek a kielégítése meg óhatatlanul műveltséget eredményez abban a témában, amivel szemben az ember kíváncsi. Illetve egy intelligens ember könnyen lehet, hogy nem csak megtanulja mondjuk azt, hogy (a+b)²=a²+2ab+b², hanem érti is, hogy miért ez az összefüggés, ha ki is menne a fejéből, akkor le tudná vezetni. Valamit megérteni meg sokkal nagyobb élmény, mint szimplán megtanulni, így az ember könnyen lelkesebbé és kíváncsibbá válik az adott területtel szemben. (Matematikából hoztam ugyan példát, de lehet, hogy egy intelligens embert nem érdekel annyira a matek, nem is megy jól neki, hanem ő mondjuk a történelemben él meg hasonlót. Nem csak tudja, hogy X ország mikor üzent hadat Y országnak, hanem azt is érti, hogy miért, az események, a viszonyok hogy és milyen okokból alakultak úgy, ami óhatatlanul vezetett idáig. Ő a történelem iránt lesz sokkal érdeklődőbb, mint az, aki értelmezés, kontextus nélkül szimplán csak bemagolta, hogy Japán 1914. augusztus 23-án küldött hadüzenetet Németországnak.)

Meg néha az intelligencia bizonyos mértékű hiánya jól kompenzálható lexikális tudással, illetve bizonyos mértékű lexikális tudásbeli hiányosság is jól kompenzálható némi intelligenciával. De azért ez csak bizonyos mértékig és az élet bizonyos területein igaz.

Ennyi kapcsolat tehát van, de összességében mégis teljesen mást jelent az intelligencia és a műveltség.