A mai fiatalok védelme érdekében. Miért is lusták? Miért nem csinálnak semmit? Most a másik oldal is beszél.

Semmi sem olyan mint rég. A világ a feje tetejére állt, én is ezt látom és nem tetszik.

Én mondjuk az öregek részéről nem tapasztaltam ilyen viselkedést, talán azért mert vidéken lakom egy icipici községben nem pedig pesten ahol a frissen dauerolt kozmetikázott magát harmincnak gondoló öntudatos nagymamakorú fellök mert a villamos hátuljában éppen felszabadult egy hely ahova persze neki kell leülnie. Pesten szerintem sokkal öntudatosabbak, önzőbbek az emberek, mint nálunk. Sokkal kevesebbet is birnak mint falun. Sosem hajtottam tehenet mezítláb a mezőn meg ilyenek. Szóval el vannak kényeztetve. ÉS röhögőgörcsöm támad amikor a fenti tipusú nyugdijast látom, most nem azért de szerintem 60 évesen ne legyen pár cseresznyepirosra kirúzsozva valaki, meg fél kg alapozó és annyi arany ékszer amennyit én még nem is láttam egyben. Szóval, a pestiek mások.

Itt nálunk az öregek egyedül cipelik a 20 kg-s szatyrokat és állnak a buszon minden zokszó nélkül. A fiatalok pedig sokszor teljesen érzéketlenek sajnos, ülnek amikor mellettük járókeretes néni áldogál, a zenét is teljes hangerőn bölböltetik, nehogy véletlenül meghallallják ha esetleg segitséget kérne tőlük. Amire nincsen példa, mert ezek az öregek nem azok az öregek mint Pesten. Példátlanul erősek és akkor sem kérnek segitséget amikor már szemmel láthatóan rá vannak szorulva. De itt azért mi fiatalok próbálunk segíteni amiben tudunk. Amikor megláttam hogy a suttyó lepattant az egyetlen üres helyre ahova szegény néni lassan és nyöszörögve közeledett odamentem, kitéptem a füléből a hallgatót és ráorditottam hogy most pedig azonnal feláll és átadja a helyét annak akit az megillet. Fel is pofoztam volna szivesen, de az ugyebár állampolgári jogokat sért.

Fiatal vagyok én is, huszas évek elején de nem tini(hála az égnek) nem a bezzeg a mi korunkban....slogennel jövök, de ez akkor is dühit amit ezek a taknyos kis pelenkások művelnek. Tisztelet semmi! Még a saját nagyanyja iránt sem.

Az éremnek mindig két oldala van. A fiataloknak az öregekkel, az öregeknek meg a fiatalokkal vannak rossz tapasztalataik. És sajnos az ember hajlamos általánositani, ha az egyik igy viselkedett biztos a másik is igy fog. Eleve ezért olyan elutasitóak szerintem az emberek. Fővárosban pedig a bizalmatlanság, az elmagányosodás..ez mind mind erősiti a folyamatot. Az emberek sietnek, nincs idejük a másikra, sokszor még a családtagoknak se egymásra. És hát valljuk be az jut előrébb az életben aki erőszakos, eltapos másokat. Nyilván az ember keresztül szeretné vinni az akaratát, vannak céljai igényei és sokan nem türik hogy ezek megvalósitásában mások által akadályozva vannak. A város, a modernizáció pedig erre még rátesz egy lapáttal.

"Igen, a mai fiatalokat állitólag ez jellemzi, lusták nincs jövőképük"

Fordítva. A mai fiatalok konkrétan agyonhajszoltak, már 6 éves korukban különórákkal, korrepetálással, tanfolyamokkal kínozzák őket az agyonfrusztrált szüleik, mert a bevett nézet szerint az élet egy nagy verseny, ahol a második helyezettet eltapossák.

"Emlékszem, mindig attól függött az anyai szeretet, hogy épp milyen volt a bizonyitvány."

Az anyai szeretet normális esetben feltétlen. Ha attól függ, milyen a bizonyítvány, az neurózis. Még akkor is így van, ha adott esetben az anyák többsége neurotikus.

"Én úgy érzem, szinte nincs kiről példát venni. A történeteiket mesélő nagyapák eltüntek. Más is igy van vele?"

Jól érzékeled, a megoldás pedig az, hogy tágítsd a látóköröd. Olvass, művelődj, esetleg külföldön is nézz szét, legyél figyelmes, ismerkedj sokféle emberrel. Nemcsak egyféleképpen lehet élni, és nincs sors vagy végzet, nem kell mások hibáit megismételned.

Az igazi lényeget szerintem senki sem írta le, noha majdnem minden eddigi válaszolónak igaza van. Igaz az is, hogy a gyerekek nem akarnak semmit, de az is, hogy agyon vannak hajszolva. Hogy lehet ez?

1. Az emberi civilizáció fejlődésének az egyre mélyülő specializáció a következménye. Ma már minden, amit ember csinál, a végletekig ki van művelve, valaki profin csinálja és profitot csinál belőle. A legapróbb mozzanatára iparág van.

2. Nincsenek izolálva az emberek, az Internet és a telecom világ miatt mindenki mindent láthat.

E kettő dologból több dolog következik:

A. Nehéz a legjobbnak lenni. Nem csak azért, mert a fenti 2. pont értelmében nagyobb a verseny (egyszerűbb 10-ből elsőnek lenni, mint 100000-ből), hanem azért is, mert egyszerűen már szinte minden készen van. Hiába bütykölnék magamnak otthon egy jó cb rádiót, sem elvi, sem gyakorlati jelentösége nincs, a piacon potom pénzért megvehetem, ráadásul általam elérhetetlen minőségben, de elérhető áron. A sportolók is mind agyon vannak kezelve, speciális edzéstervük van, napi 12 órában csak ezt csinálják, egy átlag fiatalnak esélye sincs a közelébe kerülni, csak ha gyerekkorától gondozzák ezzel kapcsolatban, ami viszont sok pénz.

B. Több mindent lehet csinálni, ezért is nehéz választani. Egy fiatalnak nagyon korán tudnia kell, hogy melyik pályát válassza, mert a verseny és a mély specializáció miatt nem jut eléggé előre, ha későn kezdi. Ráadásul a bőség zavara miatt is nehezebb választani.

Az egésznek tehát valami ilyesmi: a fiatalok azt látják, hogy nagyon sok mindent lehet csinálni, amit mások már profin csinálnak, több éve. Amúgy is nehéz választani, de itt komolyan kell, nagyobb a felelősség. 10 év csúszással már hiába találom ki, hogy én orvos akarok lenni, mindig 10 évvel kevesebb gyakorlatom lesz, mint más, ugyanolyan korúnak.

Ami még ront a helyzeten az a lerágott csontként emlegetett, médiából ránk zúduló rossz példa. A sikeresség rossz mértékei. A zsúfolt városok, az elkeseredett szülők.