Hallgassak a szívemre és hagyjak itt mindent vagy maradjak?

Megismerkedtem egy férfivel fél éve és azóta együtt vagyok vele,de elég fura a kapcsolatunk.

Ő a fővárosban él,én pedig vidéken,egy kisebb városban a szüleimmel.De most felvetette azt az ötletet,hogy költözzek Pestre és akkor bármikor együtt tudnánk lenni,nem csak akkor,amikor mindkettőnknek van elég ideje az utazáshoz is.

Szóval felajánlotta,hogy költözzek Pestre érettségi után(az V. kerületben van pár ingatlanja),Ő fizetné a számlákat,annyi költőpénzt kapnék,amennyit csak szeretnék és semmit nem kéne csinálnom,csak vele lenni(dolgozni amúgy sem tudnék,mert érettségim lenne csak),elkísérhetném külföldre,stb.De ez nekem kicsit olyan,mintha eltartana.

Az egyetemet nem kezdeném el sehogy sem idén,mert anyáékkal azt beszéltük meg,hogy kimegyek Angliába anya egyik barátnőjéhez nyelvet tanulni.

Ráadásul a nagynéném is a fővárosban él a lányával és a férjével,Őket is gyakran látogatom és mindig mondják,hogy mehetnék gyakrabban,szóval nem lennék egyedül.

Nagyon szeretem ezt az embert (nem a pénzéért,mielőtt bárki ezt írná),de viszont neki családja van(feleség+egy 6 éves kisfiú),ezért nem tudom,hogy mit kéne tennem.

Őrültség volt már magába a kapcsolatba is belemennem,de szeretem és Ő is szeret.

Eddig 2 embert kérdeztem meg arról,hogy mit gondolnak erről a dologról.

Az egyik azt mondta,hogy ez olyan,mintha prosti lennék,hiszen pénzt adna és tőle függnék mindenben és azt tehetne velem,amit csak akar és szerinte még az az életstílus is vonz,ahogy Ő és a családja él.Jó,tényleg tetszik,hogy minden márkás és csili-vili,de nekem nem ezek a mérvadó dolgot,teljesen mellékesek.

A másik azt mondta,hogy hallgassak a szívemre,tegyem azt,amit igazán szeretnék...

A szívem azt mondja,hogy költözzek a suli elvégzése után,legalább egy kicsit élhetek végre és azzal lehetek,akit imádok.

Már rengeteget beszélgettem a párommal erről az egész költözés dologról,Ő elmondta,hogy vár addig,amíg elvégzem a gimit,megérti,ha nekem ez a kapcsolat bonyolult és nem vagyok hajlandó költözni vagy csak félek,de azt is mondta,hogy nagyon szeret,teljesen felforgattam az életét,de örül neki,mert már nagyon régen érzett így.

De viszont a szüleimnek is el kell mondanom akkor a dolgot,bár ezen ráérek aggódni.

Szerintetek mit csináljak?Hagyjak itt mindent,a barátaimat,a családomat és költözzek el?

Tudom,hogy nem akkora távolság,de anyáék utálnak utazni és lehet,hogy ki fognak borulni a kapcsolat miatt is,nemhogy a költözéstől.

Ti mit tennétek,ha ilyen helyzet állna elő az életetekben?