Szeretitek Magyarországot?

Az országot szeretem, nem tudnék máshol élni!

A sok patkányt, aki "irányítja", már nem annyira.

A sok honfitársamra, akik hagyják a patkányok által kizsákmányolni magukat, haragszom (félreértés ne essék, én is közéjük tartozom :-()

nem. vagyis az országot magát szeretem. de hihetetlenül undorító a magyar emberek nagy részének hozzáállása, és "gondolkodása".

természetesen vannak kivételek.

Igen és nem. Egyrészt megszoktam már, hogy itt élek, itt van a családom, ezt a nyelvet beszélem. Másrészt nagyon ki tudnak egyesek borítani bizonyos dolgokhoz való hozzáállásukkal és vannak olyan dolgok (törvények, eszmék stb.) amiért pl. egy angol vagy német nagyon megvetné az itt élőket és nekem sincs róluk jobb véleményem.

Egyébként úgy gondolom, hogy büszkének azért nem kell lennem a magyarságomra, hiszen születhettem volna akármelyik másik országba is, ez nem az én érdemem. Ha egy másik magyar tesz valamit, az sem az én érdemem, hanem az övé. Persze azért én is örülök, ha egy magyar megnyer egy versenyt, feltalál valamit, vagy ha egy külföldi dicséri az országot. De ha új-zélandi lennék, akkor az új-zélandi emberekre lennék büszke. Szóval szerintem magyarnak lenni nem érdem és nem szégyen, hanem állapot.

Az országot, a tájat, a hagyományokat, a múltunkat,az őseinket, a folklórunkat igen, nagyon szeretem

azt, ami most zajlik rajta az emberek között és a politikában, gyűlölöm

Talán egyesek túl érzelgősnek fogják találni a hozzászólásomat vagy hasonlónak, de egyáltalán nem túlzok.

Én, mint felvidéki magyar, nagyon gyakran gondolok arra, hogy milyen jó lenne az, ha Magyarországon élhetnék, ha az általam lakott, a többi magyarlakta és egyéb elcsatolt vidékek ismét Magyarországhoz tartoznának. Ez nyilván csak egy álom marad, de most nem az ez miatti érzéseim ecsetelése céljából ragadtam billentyúzetet, hanem annak az érzékeltetése céljából, hogy vannak emberek, akik nagyon sokat adnának azért, hogy ahhoz az országhoz tartozhassanak, amely egyes lakói egyáltalán nem értékelik azt, hogy Magyarországon élhetnek.

Természetesen tisztában vagyok a Magyarországra való település lehetőségével, ennek a lehetőségnek azonban nem vagyok híve, mert ha a határontúli magyarság nemzeti érzelmű és értelmiségi része elhagyja jelenlegi vidékét, akkor a határontúli magyarságra nem vár más, mint a beolvadás!

Azt pedig, aki anyagi megfontolásokra és hasonlókra hivatkozva azt mondja magyar létére, hogy nem szereti Magyarországot, azt csak sajnálni tudom.

Szeretem, (mégha most gyengélkedik is) és büszkén vállalom, hogy magyar vagyok. Nemúgy mint akik ilyen állapotba hozták.

Nekem Hazám, nem csak a lakcímem.