A régi, pl. reneszánsz festményeken miért mindig ilyen hurkás, ormótlan teste van a nőknek pici mellekkel és minden irányba szétfolyó hájjal?

Azért akkoriban előfordult olyan, hogy pár hétig nem volt mit enni... egy mai sovány nő ott halt volna meg.

Nyilván kicsit eltúlozva ábrázolták az ideált.

Ja, és akkoriban a nők még nem csináltatták meg a mellüket.

Volt nagy mellű nő, de neki általában lógott a melle, az nem volt szép, tehát nem ábrázolták, mint ideált.

Általában igen, de az elhízott mell kifejezetten ronda szokott lenni.

Az meg ugye nem szépségideál.

#5 Pont azért volt akkoriban a szépségideál a teltebb alak, mert sok esetben nem volt mit enni...

Ez olyan, hogy ma a barnított bőr azért szépségideál, mert azt az asszociációt kelti, hogy az illetőnek van ideje (azaz anyagi lehetősége) ebben a robotoló, 8-12 órás munkarendű világban valakinek a napi bevető falat keresése helyett feküdni egy strandon és barnítani magát.

Vagyis a szépségideálok mögött mindig valamiféle olyan pszichológiai háttér áll, ami arra irányul, ami a legtöbb ember számára nincs, ami a luxus (régen az volt a luxus, hogy valaki az evés élvezetéért egyen, ma az, hogy valakinek pl. sok a szabadideje).