Ameddig a ferfi katonasagban volt, a no hogyan vegezte a nehezebb fizikai munkakat, mint peldaul a futest?

Nem szégyen ez! Mindenki azért dolgozik, dolgozott, hogy az ő gyerekének már könnyebb legyen. Könnyebb is lett. Nem a te "hibád" tehát, hanem a miénk. :-))

Egyébként a falvakban 1910 körül még bőven kemencével fűtöttek, és csak a konyhában. A szobákat jellemzően alvásra használták, aludni meg hidegben jobb. Amikor otthon volt a férfi, övé volt a föld megművelése, (ebben az időben szinte mindenkinek volt 1-2, néha 10 hold földje) az állatok körüli tennivalók, a tüzelő gyűjtése, szerszámok készítése, rendben tartása, stb. Tehát általában a hosszabb távú, "alkotó, teremtő" munkák. A nők a ház körüli, napi teendőket látták el.

Ha a férfi hadban járt, a testvére, apja, a család férfitagjai vállalták magukra ezeket a saját feladataik mellé.

Meg persze a gyerekek is dolgoztak, már 5 éves korukban kezdték a libapásztorkodással, vagy merre hogyan.

10 évesen már vízhordók voltak aratásnál, ennél kisebb korban kapáltak, 14 évesen az erősebb fiúk már beálltak arató napszámosnak a háborús férfihiányban, bár gyakran csökkentett bérért.

Na de a ház körüli meg a saját szántóföldi munkát már fiatalabb gyerekekre is rá lehetett bízni, főleg, ha szükség rászorította a családot.

Fűtésre az Alföldön nem nagyon volt fa, szén meg főleg, azzal fűtöttek, ami volt. Pl. felénk ízíkkel (a kukorica száráról a tehén lerágta a levelet, a szár volt az ízík), meg szalmával. Egyes helyeken pl. azért törtek ki lázadások, mert az aratók szalmarészesedését lecsökkentették a nagybirtokosok.