Vannak még mások is itt, akik nemigen tudnak mit kezdeni az olyan tematikus ünnepekkel, megemlékezésekkel, mint a Mindenszentek - Halottak napja események? Ugyanígy nem tudok mit kezdeni a nőnappal sem, sem az anyák - apák napjával stb. sem.

"Ugyanúgy, bármelyik napon lehet a nőket tisztelni, az anyákat szeretni"

"abszolút nem látom értelmét annak, hogy kötelezően ki vannak jelölve napok, amikor magunkra kell kamu érzéseket erőltetni"

No comment...

Jellemzően még nem láttam olyan embert, aki szereti a barátnőjét/feleségét/anyját stb. és zavarja, hogy ezt a személyt évente egyszer meg "kell" ünnepelni.

Olyat viszont láttam, aki qrvára nem szereti a barátnőjét/feleségét/anyját, és fennen hangoztatja, hogy nem azon az egy napon kell szeretni őket.

Hát igen, végül is minek erőltesse meg magát akár egyetlen napig is, hádenem?

Gyerekként én nagyon szerettem a temetőbe járni, sötét volt, és mindenütt csak a gyertyák világítottal.

Most, hogy nem tudok kimenni a lakásból(betegség okán)nyilván itthon gyújtok gyertyát a szüleim és egy rokonom emlékére.

Amúgy nőként és anyaként én sem szerettem soha sem a nőnapot, sem az anyák napját. Még a születés-és névnapom sem.

Amit viszont végképp nem tudok elviselni, az az a fajta ember, aki Szilveszterkor vidámkodik, akkor is, ha beledöglik, de különben meg egész évben nem meri elhúzni a száját egy mosolyra sem.