Jézus születése dec.24 az már a gergely naptár szerinti dátum ?

1. Jézus Krisztus születését december 25-én ünnepeljük.

2. Nem tudjuk, melyik napon született, de nem is magát a napot ünnepeljük, hanem a születés tényét.

3. Karácsony ünnepét a niceai zsinat határozta meg, hogy dec. 25-én legyen. Előtte is ünnepelték, csak nem volt egy meghatározott napja. Ekkor egyébként még nem volt érvényben a Gergely-naptár.

4. Amikor bevezették a Gergely-naptárat 1582-ben (Európa nagy részén, mert nem minden ország kezdte használni egyből), akkor október 4-ről "lépett" a naptár október 15-re. Ez december 25-ét nem érintette.

Én még azzal pontosítanék, hogy Jézus, mint zsidó, de senki más zsidó sem ünnepelte a születésnapot a Biblia és a történelem szerint. Tehát ma a karácsonyt ünneplők olyan napot ünnepelnek, amelyet Jézus és az első sz-i tanítványai elutasítottak!

De ami nagyon érdekes és ellentmondásosnak látszik, az az, hogy a Bibliában található származási jegyzékekből és kronológiai feljegyzésekből kiderül, hogy a héberek nyilvántartották, hogy ki melyik évben született (4Mó 1:2, 3; Jzs 14:10; 2Kr 31:16, 17). Pontosan kellett tudniuk, hogy hány évesek voltak a léviták, a papok és a királyok (4Mó 4:3; 8:23–25; 2Ki 11:21; 15:2; 18:2). Ez Jézus esetében is fontos volt (Lk 2:21, 22, 42; 3:23). Tehát ők egészen biztosan pontosan tudták, hogy Jézus mikor született.

Sőt, a Szentírás szerint örömteli volt az a nap, amikor egy gyermek megszületett, és a szülők hálásak voltak. Nem is csoda, hisz „a fiak Istentől kapott örökség, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zs 127:3; Jr 20:15; Lk 1:57, 58). Ám ennek ellenére a Bibliában semmi sem mutat arra, hogy Isten hűséges imádói bármikor is, pogány szokást követve, születésnapot ünnepeltek volna.

Még csak azt se mondhatjuk, hogy a Biblia semlegesen hallgat a születésnapról, mert beszél róla, két ilyen alkalmat meg is említ.

Az egyik az egyiptomi fáraóé (i. e. XVIII. század), a másik pedig Heródes Antipaszé volt (i. sz. I. század). Ez a két beszámoló nagyon hasonlít egymásra abban, hogy mindkét esetben az uralkodó nagy lakomát rendezett, és jóindulatúan bánt valakivel. Illetve mindkét alkalom arról híres, hogy kivégeztek valakit: a fáraó lefejeztette a fősütőmesterét, Heródes Antipasz pedig Keresztelő Jánost (1Mó 40:18–22; 41:13; Mt 14:6–11; Mk 6:21–28).

A keresztények sem tartottak születésnapot. Jézus a következő szavaival nem a születéséről, hanem a haláláról való megemlékezést tette kötelezővé: „Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül” (Lk 22:19). Ha az első századi keresztények a Megmentőjük születésnapját nem tartották meg, akkor a saját születésnapjukat végképp nem. August Neander egyháztörténész ezt írta: „Ebben a korban általában távol állt a keresztények gondolatvilágától a születésnapi ünnepség fogalma” (Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche. 1842, 1. köt. 518. o.). „Órigenész [egy i. sz. III. században élt író]. . . szerint »a Szentírásban említett egyetlen szent emberről sem maradt fenn olyan feljegyzés, hogy a születésnapját ünnepelte volna, vagy hogy lakomát rendezett volna ezen a napon. Csak a bűnösök (mint a fáraó és Heródes) rendeztek nagy vigasságot azon a napon, melyen megszülettek ebbe a lenti világba«” (The Catholic Encyclopedia. 1913, X. köt. 709. o.).