Mi a véleményük Jehova tanúinak, a Hit Gyülekezetének, és más adventi/pünkösdi felekezeteknek egymásról, illetve egymás tanairól? + bónusz kérdés: tartozhat-e valaki a fent felsorolt felekezetek közül többe is?

Én meg azt tapasztalom az eddig itt hozzászólók nagy részével kapcsolatban, hogy sajnos nagyon kevés pontos ismeret alapján alkotnak véleményt a másikról (sokszor még a saját vallásukról is!!!) és ami még rosszabb, ítélnek el másokat.

Ez a hiszékenység biztos útja.

Üdv.

Először is leszögezem, hogy nem olvastam el az előző válaszokat, tehát egyikre sem szeretnék reagálni, ha ismétlek valamit, vagy véletlenül válaszolok valamire, elnézést kérek.

A Hit Gyülekezetének a tagja vagyok vidéken 1999 óta. Az első perctől kezdve azt az alaptanítást hallom a gyülekezetben, hogy a Bibliának kell megmondania, hogyan éljünk, hogyan szerveződjünk, hogyan, milyen ceremoniális formával tiszteljük Istent, adott dologról hogyan gondolkodjunk, stb. A HGy tehát azt tartja, hogy a Biblia Isten kijelentésén alapuló írás, amiben Isten részletesen meghatározta többek között az istentisztelet rendjét, az egyház szerveződésének formáját - éppen ezért ebből sem elvenni, sem hozzátenni, sem ezen módosítani nem szabad.

A kezdetektől elfogadtunk minden olyan közösséget, akik hasonló értékrend szerint gondolkodnak, Isten igéjét, a Bibliát tartják középpontban, és aszerint szerveződnek, gondolkodnak, élnek.

Ezzel szemben egyértelműen fogalmazott meg a gyülekezet más szervezetekkel, ideológiákkal, vallásokkal kapcsolatosan kritikákat akkor, ha nem Isten igéjének a talaján állnak, vagy attól eltérnek. Természetesen az istentiszteleteink, prédikációink arról szólnak, hogy a gyülekezet önkritikát is gyakorol, azaz minden egyes összejövetelen újra és újra az Isten igéjéhez mérjük magunkat, a szertartásunkat, az életmódunkat, és ahol eltérést látunk, ott azon vagyunk, hogy kijavítsuk a romlást, és az eredetihez, azaz a Bibliához térjünk vissza.

A kérdésben a katolicizmust és a jehova tanúit hoztad szóba, valóban mind a két irányzattal kapcsolatosan fogalmaztunk meg kritikákat, ugyanis Isten igéje kontra az említett vallások összemérésekor találtunk eltéréseket, amivel nem tudunk egyetérteni. Azt gondolom, hogy ezt most nem kell részleteznem, nagyjából ismeretes az emberek előtt, mi az amiben a HGy - és egyáltalán a pünkösdi mozgalom - nem ért egyet a katolicizmussal vagy a jehova tanúival.

A lényeg, hogy a kritikáinkat nem rosszindulatból fogalmaztuk meg, hanem azért, mert szerintünk minden ember figyelmét fel kell hívni arra, hogy Isten igéjét kövesse, ahhoz térjen vissza - Szent Szellem kijelentésén alapuló ige-követésre gondolok -, és adott esetben meg kell ítélni mindenkinek a saját vallása, egyháza ideológiát, ceremóniáit, dogmáit, hagyományait stb. Ha ezek megállnak Isten igéjével szemben, akkor rendben van, ha nem, akkor késznek kell lenni az egészet kárnak és szemétnek ítélni, hiszen ahogy az ige mondja, végül úgyis csak az ige áll meg, minden más elmúlik.

Ettől függetlenül természetesen fenntartjuk a vallásszabadság alapvető jogát, és mindenkinek meghagyjuk azt a szabadságot, hogy megítéli-e vagy sem a vallását, egyházát Isten igéje alapján, viszont mindenképp az előbbire buzdítunk minden embert!

Nem szeretem amikor különböző felekezetek akarják megmondani, hogy ha ezt vagy azt teszem akkor üdvözülhetek, ha nem akkor "pokol-töltelék" vagyok, vagy a pokol felé tartok.Ráadásul ez a hozzáállás pont azokra a szektákra jellemző leginkább, akik a Bibliát szinte bálványként imádják és csak és kizárólagos útmutatónak tekintik, semmibe véve a Szentlélek munkáját, pedig mit mond a Biblia?:

"Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. "Mk 10:26-27

El kell keserítsek mindenkit aki azt hiszi, hogy ha jól cselekszik az egyenes út a mennybe.Senki sem lehet elég jó az üdvözüléshez.Egy ember volt elég jó ehhez, akit kb 2000 éve keresztre feszítettek.

Nekem Ő az egyedüli reményem az üdvösségre, semmi más, ami nem azt jelenti, hogy nem próbálok meg erényes életet élni, csak a különbség az, hogy ezt szeretetből,hálából teszem, nem pedig az üdvösség reményében.

"Nem azáltal van üdvösségünk, hogy hiszünk a Biblia ihletettségében vagy tévedhetetlenségében. Azáltal üdvözülünk, ha hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus megvált bennünket a bűneinkből (János 3:16; Efézus 2:8–9; Róma 10:9–10). Ugyanakkor viszont csak a Bibliából informálódhatunk Jézus Krisztusról, arról, hogy nevünkben meghalt és feltámadt (2 Korinthus 5:21; Róma 5:8). Nem kell mindent elhinnünk a Bibliában ahhoz, hogy üdvözüljünk, de hinnünk kell Jézus Krisztusban, akit a Biblia tár elénk. Ragaszkodnunk kell a Bibliához, mint Isten szavához, és hinnünk kellene minden bibliai tanításban.

Amikor valaki megtér, általában nagyon keveset tud a Bibliáról. Az üdvösség olyan folyamat, ami saját bűnös állapotunk belátásával, nem pedig a Biblia tévedhetetlenségének a megértésével kezdődik. Lelkiismeretünk azt diktálja, hogy saját érdemünk alapján nem állhatunk meg a szent Isten előtt. Tudjuk, hogy nem vagyunk elég igazak ehhez, így hozzá fordulunk, és elfogadjuk a Fia által bűnünkért a kereszten bemutatott áldozatát. Teljes bizodalmunkat őbeléje vetjük. Ettől a pillanattól kezdve teljesen új természetünk van, amit nem szennyezett be a bűn. Isten Szent Szelleme a szívünkben él, elpecsétel bennünket az örökkévalóságra. Naponta egyre jobban engedelmeskedünk Istennek, ettől a ponttól kezdve így haladunk előre. Ennek az előrehaladásnak része az is, hogy naponta az ő Igéjével táplálkozunk, és erősítjük a vele való járásunkat. Egyedül a Bibliának van hatalma véghezvinni életünkben ezt a csodát.

Ha hiszünk és bízunk az Úr Jézus Krisztus személyében és munkájában, ahogy a Biblia tanításában őt látjuk, akkor üdvözülünk. Amikor Jézus Krisztusba vetjük bizalmunkat, a Szent Szellem kezd munkálkodni a szívünkben és elménkben, és ő fog meggyőzni bennünket arról, hogy a Biblia igaz és méltó az elfogadásunkra (2 Timóteus 3:16–17). Ha elménkben kételyeink vannak a Biblia tévedhetetlenségével kapcsolatban, akkor ennek a kezelésére a lehető legjobb mód, ha megkérjük Istent, hogy adjon bizonyosságot és bizalmat az ő Szava iránt. Isten hajlandó választ adni azoknak, akik őt őszintén, teljes szívből keresik (Máté 7:7–8)."got questions?.org

Magánvéleményt és tapasztalatot szeretnék írni, nem hivatalos álláspontot. (Már ha egyáltalán van olyan bármelyik felekezetben is a kérdésedre vonatkozóan.)

Több felekezet tanait is ismerem többé-kevésbé; ill. több felekezetből / gyülekezetből ismerek embereket, ezért kicsit messzebbről kezdeném megközelíteni a kérdésedet.

A kiindulópont lehet az, amiben az általad felsorolt felekezetek mind egyetértenek: a katolikus egyház tanításaiban nem érvényesül a "Sola Scriptura" elve, de ezt ugyebár már Luther is megmondta.

De ettől még nem tartják a katolikusokat sátánszolgáknak vagy pokoltöltelékeknek, legalábbis én ilyet még nem hallottam. Persze egyéb negatív jelzőket, vagy aggodalmakat igen...

Itt viszont nem szabad kihagyni a másik oldalt sem, azaz azt, hogy a katolikus egyház vagy tagjai igencsak gyakran leszektázzák a többieket, legalábbis a kisegyházakat.

Az üdvösség kérdésében eléggé ingadozó a kép: Úgy hallottam, minden nagyobb felekezet átesik azon az időszakon, amikor azt hiszi és hirdeti magáról, hogy ő az egyedüli üdvözítő egyház, rajta kívül senki más. Aztán persze - normális esetben - visszavesznek a sebességből, elismerik, hogy az üdvösséget Isten adja, nem emberek, nem egyházak; és egyedül Isten olyan bölcs és igazságos, hogy ítélete helyénvaló legyen.

De vannak olyan felekezeti tagok, akik ezt nem hajlandóak elfogadni, vagy nem tudnak róla, vagy nem akarják tudomásul venni.

Ennek szemléltetésére a legkézenfekvőbb példa a katolikus egyháznak az a több évszázados dogmája, miszerint a katolikus az egyedül üdvözítő anyaszentegyház; úgy tudom, ezt csak nemrég érvénytelenítették. Drága nagymamám még "lóformátusként" emlegette a reformátusokat időnként, és gyanítom, nem ő találta ki ezt a szóferdítést...

Egy mostani példa: Én magam hallottam pár évvel ezelőtt egy HGY-s pásztor kijelentését, miszerint az üdvösség nem felekezetfüggő: Egyetlen egyház sem garantálhatja híveinek az üdvösséget, ugyanakkor egyetlen felekezetre sem mondható, hogy ők aztán biztosan nem üdvözülhetnek. Ugyanis minden egyes ember külön számít, tehát nincs garancia arra, hogy aki hgy-s, az üdvözül, aki nem hgy-s, az meg nem; minden felekezetből vannak, akik üdvözülni fognak, és vannak, akik nem. Annyit tett még hozzá, hogy reméli, hogy az Úr segítségével a hgy-sek közül minél többen ott lesznek majd a Mennyben. Szerintem ez így teljesen korrekt.

Ehhez képest vannak hgy-sek, akik még mindig ennek az ellenkezőjét tartják. Nem tudom, mikor született az a bizonyos vicc a Mennyben levő falról, de nagyon jól mutatja ezt a fajta gondolkodásmódot.

Tapasztalható néha egy bizonyos felsőbbrendűségi tudat másokkal szemben, de ez nem jellemző minden hgy-sre, ill. más felekezetbeliekkel is előfordul egy harmadikkal szemben...

A kérdésedre közvetlenül válaszolni igen terjedelmes lenne, mivel mindegyik felekezetnek megvannak azok a tanai, amik miatt ellentétek lehetnek; de az alapokban általában egyetértenek. Kivétel ez alól a JT; az itteni válaszokból is kiviláglik, hogy magukon kívül minden más felekezetet a tévtanítások áldozatainak tartanak, és ugyanez fordítva is érvényes általában.

Normális esetben a közös pontokat keresik a többiek, nem a lényegtelenebb eltéréseket, amik úgymond nem üdvösségkérdések. Az előttem válaszolók között is volt néhány kiváló példa erre.

Az adventista és a pünkösdi felekezetek tényleg két külön kategória, mint valaki írta. Viszont az adventistáknak is legalább két csoportja van (a HN és a KERAK), a pünkösdieknek meg rengeteg. Pontosabban eredetileg az EPK volt "A pünkösdi egyház", de jelenleg sok pünki jellegű gyülekezet működik, úgyhogy nehéz lenne mindegyik tanítását mindegyikével összevetni.

A bónusz kérdésre: Nem tudom, hivatalosan van-e ezt tiltó előírás bármelyik felekezetnél is; de mi értelme is lenne több felekezethez tartozni egyszerre?

Felénk alapon azt tartják, hogy egyetlen egyház van: Krisztus Menyasszonya, v. Krisztus Egyháza. Annak tagjai pedig az egyes emberek, bármely felekezetből valóak is legyenek. Aki pedig nem ennek az egyháznak a tagja, az járkálhat bármelyik templomba, imaházba, nem segít rajta.

Vannak egymással együttműködő felekezetek, pl. már többen csatlakoztak a baptisták karácsonyi cipősdoboz-akciójához. (Megjegyzem, ez Angliában már évekkel ezelőtt is működött, lehet, hogy onnan jött az ötlet.)

Vagy vannak "felekezetközi" programok, imaalkalmak, stb.

Nem tudom, működik-e még a Baritz Dezső-féle parlamenti imacsoport, de az is ilyesmi (volt).

Ilyen programok nemzetközi szinten is vannak, pl. koncertek, ifi-táborok, konferenciák, stb.

Látogatóba el szoktak menni egymás alkalmaira néha egyesek, de ettől még nem lesznek a másik felekezet tagjává is. Bár van olyan, hogy ottragadnak, de akkor meg az eredeti közösségbe nem járnak tovább.

Remélem, elég kimerítő volt a válaszom, még ha nem is sikeredett teljesre. :-)

És még valami:

Ha érdekelnek az egyes vallások (nem felekezetek!) közötti különbségek, ajánlanám Fritz Ridenour Mi a különbség? c. könyvét, amely a bibliai keresztény hitet hasonlítja össze pl. a katolicizmussal, a judaizmussal, az iszlámmal, a hinduizmussal, a buddhizmussal, a mormonizmussal, JT-val, stb.

Hasonlóan részletes és hasznos infók, tanulmányok vannak az Apológia Kutatóközpont honlapján is a különféle vallásokról (www.apologia.hu).

Hello :)

Én egy felekezethez sem tartozom, habár kiskoromban a szuleimmel a Testvérgyülekeztbe jártunk, egyrészt azért mert más gyulekezet nemigen volt a kis városban.

Felnőttem (22 L) és persze rájöttem hogy sokmindent nem vesznek figyelembe, de nagyon megszerettem az ottani embereket, nagyon segítőkészek, csak a látásukkal nem értek eggyet. Mikor elköltöztem , egyetemre jártam, a nagy városba nagyon sok gyulekezetet meglátogattam. Igy nagyonis tudtába vagyok annak hogy egymásról a felekezeteknek mi a véleményuk.

De inkább az én véleményemet irom le rólluk:

Mindenhol én azt figyeltem meg mennyi szeretet van az emberekben -Isten is ezt nézi.

A hitgyulibe elég sokat jártam , de sajnos nagyon hidegek, habár jó a taníásuk, sokmindennel eggyetértek , de sajnos nagyon kevés a szeretet bennük..

A Jehova tanuinál nem voltam, de van ismerősöm közülük, és mondhatom hogy habár nagyon tartsák a magukét(ez nem föltétlen baj:), kedves emberek .

Az adventisták közül is van ismerősöm - Bennük is látok sok szeretetet, csak sajnálom azt hogy a maguk erejéből próbálnak megigazulni, mert ezt csak Jézussal lehetséges.

A krisztus-szeretete egyházába is voltam -Ök is eléggé aranyosak, de nem ismerem őket annyira -igy ennél többet nem mondhatok.

A baptistákhoz is jártam kiskoromban :Itt is sokféle baptista gyülekezet létezik: konzervatívak, és szabadabbak- attól függ melyikhez van szerencsédí:D Persze mindkettő fajtánál vannak akik nem veszik komolyan Isten beszédét, csak törvénykeznek, meg olyanok is akik komolyan veszik -ezekből kisugárzik a szeretet és innen látod meg azt ha a helyén van-e az Ur utján vagy sem.

Még nagyon sok fajta gyülekezet van mint pl. a Church of God, Golgota, Agapé, Salem stb. -ezek közül is voltam néhányba, eggyelőre a kedvencem a Salem mert ott Istent teljes szívből dicsérik,és az embertársaikat is szeretik ahogy észrevettem.

UI: Minden gyülekezetekbe vannak iagzi keresztények és hűtlen vagy hamis keresztények. -ezt leghamarabb a cselekedeteikből veszed észre, hogy mennyi szeretet van bennük, és mennyire veszik komolyan Isten beszédét.

De az ami tényleg számít : hogy milyen a kapcsolatod Istennel, mennyire szereted Öt? és minden más eltörpül e mellett.

"az üdvösség nem felekezetfüggő: Egyetlen egyház sem garantálhatja híveinek az üdvösséget, ugyanakkor egyetlen felekezetre sem mondható, hogy ők aztán biztosan nem üdvözülhetnek. Ugyanis minden egyes ember külön számít, tehát nincs garancia arra, hogy aki hgy-s, az üdvözül, aki nem hgy-s, az meg nem; minden felekezetből vannak, akik üdvözülni fognak, és vannak, akik nem."

Én azért megcáfolnám a Bibliából a HGY-s pásztort:

Megmentés — tényleg nem felekezet függő?

Ez a megállapítása félrevezető, hiszen amit a kettőspont után mondott a 02:28-kor válaszoló Berta Wooster, az nem pontos válasz. Bármely egyház hogy "garantálhatná" a személyes döntésen és hűségen alapuló megmentést?!

De..., és itt jön a lényeg:

Egy alkalommal Jézus egy szamaritánus asszonnyal beszélgetett. Bár nem volt zsidó, mégis nagyon helyesen hitt abban, hogy eljön majd a Messiás, „a ki Krisztusnak mondatik” (János 4:25). Vajon ez a hit elegendő volt ahhoz, hogy megmentésben részesüljön? Nem, mivel Jézus nyíltan ezt mondta az asszonynak: „Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek.” Jézus tudta, hogy ha ez az asszony megmentést szeretne nyerni, akkor ki kell igazítania az imádati formáját. Jézus ezért ezt a magyarázatot adta: „Mindamellett eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal fogják imádni az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, hogy imádják őt.” (János 4:22, 23).

Egy másik alkalom, amikor Jézus felfedte a megmentésre vonatkozó nézetét, a farizeusokkal — a judaizmus előkelő vallási szektájával — volt kapcsolatban. A farizeusok felépítettek egy imádati rendszert, és abban hittek, hogy ez Isten helyeslését élvezi. De figyeld meg, milyen szavakat intézett Jézus a farizeusokhoz: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai” (Máté 15:7–9).

Jézus egy kötekedő, kákán is csomót kereső ember volt, aki mindenbe belekötött? Hiszen kapásból talált maga körül olyan vallási felekezetet, amit támadni tudott.

Nem, erről szó sincs! Akkor mégsem minden csoport felel meg Isten elvárásainak?

Mert itt tagadhatatlan, hogy NEM EGYES SZEMÉLYEK HIBÁIRÓL BESZÉLT, hanem egy vallási felekezet általános tanítási elvéről!

Mi a helyzet ma azzal a sok vallási csoporttal, amely azt állítja, hogy hisz Krisztusban? Vajon mindegyiket elismerné Jézus, mint amelyek törvényes útjai annak, hogy megmentést nyerjenek? Nem kell találgatnunk ebben a tekintetben, hiszen Jézus világosan kijelentette: „Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” (Máté 7:21–23).

A megmentéshez létfontosságú a pontos ismeret Jézusról

Jézusnak ezek a szavai kijózanító következtetésekre indítanak. Azt jelzik, hogy sok hitbuzgó ember kudarcot vall ’az Atya akaratának cselekvésében’. Akkor hát hogyan nyerhet valaki igazi megmentést? A Timótheushoz írt első levél 2:3., 4. verse (NW) ezt a választ adja: „[Isten] azt akarja, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön és az igazság pontos ismeretére jusson.” (Vö. Kolossé 1:9, 10.)

Az ilyen ismeret létfontosságú a megmentés elnyeréséhez. Amikor egy római börtönőr megkérdezte Pál apostolt és társát, Silást, hogy „mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?”, akkor ezt válaszolták: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!” (Cselekedetek 16:30, 31). Vajon ez azt jelentette, hogy a börtönőrnek és családjának mindössze arra volt szükségük, hogy bizonyos érzés legyen a szívükben? Nem, már csak azért sem, mert anélkül nem tudtak igazán ’hinni az Úr Jézus Krisztusban’, hogy ne értették volna meg valamennyire azt, hogy ki volt Jézus, mit tett, és mit tanított.

Jézus például tanított egy égi kormányzat — „Isten királysága” — létrejöttéről (Lukács 4:43, Csia fordítás). A keresztény erkölcsről és viselkedésről is lefektetett alapelveket (Máté 5—7 fejezet). Körvonalazta, hogy tanítványai milyen álláspontra helyezkedjenek, amikor politikai kérdésekre kerül sor (János 15:19). Egy világméretű tanítóprogramot hozott létre, és megbízta követőit, hogy vegyenek részt benne (Máté 24:14; Cselekedetek 1:8). Igen, ’Jézusban hinni’ sok dolog megértését jelentette! Nem csoda hát, hogy Pál és Silás „hirdeték néki [a börtönőrnek] az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának” még azelőtt, hogy ezek az új hívők megkeresztelkedtek (Cselekedetek 16:32, 33).