Amikor az ember valami helytelen dolgot tesz és közben fél, olyankor az (a félelem) a lelkiismeret megnyilvánulása?

Azt most nagyon hosszú lenne ide leírni, nem akarok ezzel senkit fárasztani, ezért igyekeztem lerövidíteni a témát. Az a lényeg, hogy ha az ember nem biztos valamiben, csak sejti, hogy nem kellene mégsem esetleg mégsem megtennie valamit és közben ilyen furcsa félelem van benne, akkor az lelkiismereti tevékenység lehet? De nekem többször is volt olyan, hogy tettem valami nem szép dolgot és bár tudatlan voltam, mégis megijedtem, amikor tettem és olyan volt mintha "valaki képletesen pofon csapott" volna. Pl. meghívtak valahova (egy család ebédre) 15 éves voltam és ebéd közben közöltem, hogy ez az étel olyan borzalmasan rossz, hogy nem tudom megenni, ezzel nagyon megbántottam a háziasszonyt - osztálytársam anyukáját. Bár primitív neveletlenségből viselkedtem úgy és nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy nem szabad olyat mondani, mégis olyan volt mintha valaki rám pirított volna, ilyen nagyon rossz érzés volt, pedig az osztálytársam anyukája nagyon aranyos volt, sajnálatát fejezte ki és láthatóan nagyon rosszul esett neki. Az a rossz érzés, olyan szégyenféleség, a lelkiismeret hangja lehetett?

Ez volt a rövidebb történet, egy 3x ilyen hosszút és bonyolultabbat, komolyabbat nem gépelnék most be ide.