Létezik olyan vallás ami a közösségbe való teljes beolvadást hirdeti?

A hadseregnél ez a cél, de ott sem sikerülhet teljesen elérni ezt, ha a katona nem azért ment oda, hogy robot legyen.

Tehát ahhoz, hogy valaki teljesen irányítani tudjon téged, a te beleegyezésed is szükséges. El kell döntened, hogy xy Isten és tévedhetetlen. Valamint be kell építened a személyiségedbe egy olyan elemet, ami minden mást próbál kizárni a fejedből.

A világból viszont folyton jönnek rád a hatások, az emberek pedig természtesen nem Istenek. Így előbb utóbb szembesülni fogsz a hibákkal, hazugságokkal. Tehát egy olyan elemet is beléd kell építeni, ami fanatikussá tesz és megmagyaráz ezt-azt. Ki kell találni, hogy van egy ellenség aki be akar csapni stb...stb...

Az embereket az érzelmeien keresztül próbálják megfogni.

Vagy azt hitetik el veled, hogy te felsőbbrendű vagy ha... vagy pedig az ellenkezőjét, hogy szolga.

Nem tudom, hogy létezik-e ilyen vallás. De hiszem, hogy nem lehet az ember agyát teljesen kimosni. Esetleg drogokkal függővé tenni stb...

Vannak vallások, ahol feladatod van és van vallási vezető, sok sok kitalált szabályokkal. De nem hiszem, hogy ilyen csak létezned kell izébe bárki belemegy (a saját elvei ellen fordul, amit vall).

Jézus is megmondta mit kell tenni, a szájába rágta az embereknek.

Amit állítólag nagyon jól tudtak. de még sem tették.

Minden dolog annyit ér amennyit alkalmaznak belőle.

Ha már ennél tartunk.

Minden más "vallásnál" is megmondják mit kell tenni, az más kérdés, hogyan állnak az emberek hozzá.

Ha nem fogadják el azt a tanítást amit mondanak,és nem is tartják be, akkor csak papíron tartoznak ahhoz az egyházhoz.

Amit idéztel azt jelenti, hogy a világ gyűlöli a fényt és soha nem fogja elfogadni. Tehát háborút indít ellene, hogy elnyomja. A világ célja elpusztítani a fényt, a fény célja pedig elhozni az igazságot, békét, szeretetet és megmenteni mind azokat, akik méltóak rá.

János 1

5

És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

János 1

10

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

11

Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

12

Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;

A te idézetedből lemeradt ez a rész:

33

Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.

Egyértelműen arra utal ez a rész, hogy ha valaki az emberek kedvéért, akár rokon, családtag, gyűlöli a fényt, az nem méltó Istenhez. Nem jogosít fel egyik ember kívánsága sem, hogy bűnt kövess el.

Ha végig ovlasod az egész Bibliát, egyértelmű, hogy Jézus Krisztus nem buzdít senkit sem háborúra. A világ nem fogadja be Istent.

Amúgy itt a folytatás:

38

És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.

39

Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

40

Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

41

Aki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és aki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;

42

És aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

Ugyan ebből a fejezetből idézek:

19

De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.

20

Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól ti bennetek.

21

Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket.

22

És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik.

10:34–38 – A Szentírás üzenete felelős a családon belüli megosztottságért? Egyáltalán nem. A megosztottságot inkább a nem hívő családtagok hozzáállása okozhatja. Úgy dönthetnek, hogy elutasítják a keresztényiséget, vagy ellenszegülnek annak, és így meghasonlást támasztanak a családban (Luk 12:51–53).

3 Jézus nem kicsinyelte le azokat a nehézségeket, amelyek felmerülhetnek, mikor a többi családtag ellene van annak, aki elfogadja az ő tanításait. „Az embernek ellensége . . . [lesz] az ő házanépe” — mondta Jézus. De Jézus e szomorú következmény ellenére is megmutatta, kinek kell az első helyen állnia, kijelentvén: „A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám”

*

Jézus nyilvánvalóan nem azt értette ezen, hogy a követőinek szó szerint kell gyűlölniük családjuk tagjait, hiszen azt parancsolta az embereknek, hogy még ellenségeiket is szeressék (Máté 5:44). Jézus itt inkább arra gondolt, hogy követőinek kevésbé kell szeretniük a családtagokat, mint Istent. (Vö. Máté 6:24.)

Bár az állatáldozatok és a felajánlások ma már nem részei az igaz imádatnak, kell-e mégis bemutatnunk valamiféle áldozatot? Igen, kell. Jézus Krisztus önfeláldozó életet élt, hogy Istent szolgálhassa, és végül felajánlotta magát az emberiségért. Ennélfogva kijelentette: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24). Tehát ha valaki Jézus követője akar lenni, akkor bizonyos áldozatokat kell hoznia. Milyen áldozatokat?

Krisztus igaz követője többé nem önmagának él, hanem annak, hogy Isten akaratát cselekedje. A saját akarata és kívánságai mindig csak ezután következnek. Figyeljük meg, mit mondott erről Pál apostol: „Kérlellek azért titeket, testvérek, az Isten könyörülete által, hogy mutassátok be testeteket élő, szent, az Isten előtt elfogadható áldozatul; ez értelmi képességetekkel végzett szent szolgálat. És ne szabjátok magatokat többé ehhez a világrendszerhez, hanem változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:1, 2).

Krisztus követése nem könnyű életút. Keresztény irányadó mértékeink mássá tesznek minket. Ez a világ gyűlöl bennünket, mivel nem vagyunk a része (János 15:18–20; 1Péter 4:4). Mindazonáltal készek vagyunk felvenni a saját kínoszlopunkat. Igen, készen állunk arra, hogy inkább szenvedjünk, vagy akár meg is haljunk, semmint hogy felhagyjunk Példaképünk követésével (2Timóteusz 3:12).

. Nem leszünk énközpontúak, hanem inkább Isten köré összpontosul az életünk. Önmagunk megtagadása azt feltételezi, hogy eltökéltük, Isten akaratát fogjuk tenni, még akkor is, ha ez ellentétben van saját tökéletlen hajlamainkkal.

Ezek nem egyszerű dolgok, de megvalósíthatóak, és boldog megelégedett életet nyújt.