Kedves Jehova Tanui. Hol talalhato a Bibliaban, hogy Isten parancsot ad arra, hogy Jehovakent szolitsuk/hivjuk?

Talán csak nem savanyú a szőlő???

Most már nem maradt más, csak a Tanúk primitív sértegetése???

Nem, nem mindenki, de vannak a témában alul-művelt emberek, akik megteszik.

Emlékeztetnélek arra, hogy a válaszok lenullázása NEM válasz a kérdésre! Bár neked, úgy látom mondhatóm...

Már válaszoltunk rá, pedig a kérdésed, nem nevezhető korrekt és a Biblia szellemét tükröző kérdésnek!

Ellenben még nem feleltél ezen válaszokra bibliai érvekkel. Most is kiforgatod az Írásokat a és manipulálsz a kérdéseiddel.

Fel lettél világosítva, hogy SENKINEK a nevének a használatára nincs ilyen értelmetlen "parancs", mivel a világ legtermészetesebb dolga, hogyha a Biblia feltárja valakinek a nevét, akkor azon lesz szólítva. Neked erre bibliai ellenvéleményed NEM VOLT, nem is lehet, ez evidens.

Azt is elmondtuk, hogy nem "csak" Isten Jehova nevén szólítjuk, de semmiképpen sem helyettesítjük Írásellenes módon KIZÁRÓLAG különböző címekkel, rangokkal a nevét.

"Azzal mindnyajan tisztaban vagyunk, hogy YHWH nevvel is azonositotta magat Isten, nem ez volt a kerdesem."

NEM JHVH névvel "is", nincs itt semmiféle "is"! Kizárólag ezt a személyes nevét, mint egyetlen tulajdonnevét nyilatkoztatta ki magáról az örökkévalóságnak, nem pedig "ezt is"!!!!

Vajon ’Isten nevének a megismerése’ pusztán csak értelmi felismerését jelenti annak, hogy a héberben Isten neve: JHVH, vagy a mi kiejtésünk szerint: Jehova? Nem, ez ennél sokkal többet jelent. Amikor Mózes a Sínai-hegyen volt, „Jehova leereszkedett a felhőben, és ott volt (Mózessel) és kijelentette az ő Jehova nevét”. Mit foglalt magában Jehova nevének a kijelentése? A tulajdonságait is. „Jehova, Jehova, irgalmas és könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető kedvességben és igazságban” (2Mózes 34:5, 6). Nem sokkal halála előtt Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „Hirdetem Jehova nevét.” Ezután mi következett? Isten nagyszerű tulajdonságának felsorolása, és annak áttekintése, amit Isten Izrael érdekében tett nevére való tekintettel (5Mózes 32:3–43). Isten nevének a megismerése tehát azt jelenti, hogy megtanuljuk azt is, amit az ő neve képvisel, továbbá, hogy imádjuk azt az Istent, aki mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik.

Mivel Jehova összekapcsolta nevét tulajdonságaival, szándékával és tetteivel, ebből érthetjük meg a Bibliának azt a kijelentését, hogy Isten neve miért szent (3Mózes 22:32). Az ő neve ’fenséges, nagy, félelmet keltő és elérhetetlenül magasztos’ (Zsoltárok 8:1, [8:2, Károli]; 99:3; 148:13). Igen, Istennek a neve több, mint egyszerű cím. Ez a név őt mint személyt jelöli. És ez nem átmeneti időre szóló név, hogy hébe-hóba használjuk, és nem olyan név, amelyet olyan címmel, mint „Úr” helyettesíteni lehetne. Maga Jehova jelentette ki Mózesnek: Jehova . . . Ez az én nevem határtalan ideig, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:15).

Ha Isten neve nem lenne benne a Bibliában, nem használnánk,hogyan teljesülhetnének a zsoltáros szavai: „És akik a nevedet ismerik, benned bíznak, mert te biztos nem hagyod el a téged keresőket, ó Jehova!” (Zsoltárok 9:10, [9:11, Károli]).