Önszántadból jársz templomba vagy kényszerből? Nem érzed képmutatásnak? Bővebben lent.

Én teljes mértékben önszántamból megyek el az istentiszteletekre. Sajnos sok az egyházban a vasárnapi keresztény, aki a templomban az, az épület falain kívül pedig köze sincsen a hithez.

Kedves filoszemon!

Egyet kell értenem Hozé... (bocsi, hogy nem jegyeztem meg teljesen) nevű hozzászólóval. Én például matematikát és kémiát tanulok emelt szinten, van ismerősöm aki földrajzot és fizikát, és van egy aki biológiát, és mind úgy vagyunk a dologgal, hogy minél többet tudunk, annál jobban látjuk, hogy ez a világ nem jöhetett magától létre. Az, hogy a keresztény egyházhoz tartozunk meg azért jött, mert megtapasztaltuk, hogy ez teljesen más, mint amit az átlagemberek mondanak. "Unalmas!; Teljes sületlenség!; Elavult!". Akik ilyeneket mondanak tévednek. Cseppet sem mondható, hogy az Istennel együtt élt élet unalmas. Minden nap egy új kalandot tartogat Isten számunkra. De ha ez túl általánosnak tűnik, akkor elmondom, hogy én például a gyülekezeti ifizenekarban szólógitáros poszton játszom (igen, elektromos gitárral, torzított sávon), amellett rendszeresen találkozok a barátaimmal és csinálunk valami jó programot. Bowling, billiárd, mozi, társasjátékozás, esetenként számítógépes játékok játszása, és még sorolhatnám, hogy milyen érdekes dolgokat szoktunk csinálni.

Teljes sületlenség! Ez a mondat lehet hogy az volt, de a kereszténység nem. Ha létezik teljes szabadság, akkor ez az. Nincs annál felemelőbb érzés, hogy tudod, hogy akármi is fog történni az elkövetkezendő időkben, van melletted egy Isten, aki szeret, elfogad úgy ahogy vagy, segít neked, harcol helyetted, a legbensőségesebb kapcsolatot ajánlja fel neked, és még a bűneidet is megbocsájtja, csak azért, hogy te együtt lehess vele, mert a közelébe bűn nem érhet.

Elavult! Hát ennél hallottam már jobb érvet is ellene, de vegyük ezt is górcső alá. Összehasonlítva, sok olyan ember van a világon, aki azzal teszi tönkre az életét, hogy szabados életet él, csak azért mert fiatal és megteheti. Én pont azért hagytam fel ezzel a fajta életvitellel, mert rájöttem, hogy ennél sokkal jobb életet kínál Isten. Egyrészt teljesen szabadot. Az utolsó dolog ami az embereket nem hagyja szabadon élni, az a földi élet után mi lesz kezdetű kérdés. Valahogy érzik az emberek, hogy van ott valami, és jól érzik. Ott van a menny, ahol Istennel élhetünk együtt egy elképzelhetetlen hosszú idő át, és a pokol, ahol pedig nélküle, sötétségben, egyedül, megfosztva minden jótól (mert Isten az aki a jó dolgokat magával hozza a földi életbe is) tengetheti az örökkévalóságot. Isten azonban meg tud szabadítani ez alól a súly alól is azzal, hogy elküldte a Fiát Jézust, hogy meghalljon és feltámadjon, ezáltal legyőzve a halált és bűnbocsánatot adva azoknak, akik hozzá kiáltanak segítségül.

Kedves kérdező. Attól, hogy prédikációkat hallgat az ember még semmiképpen sem lesz jobb. Aki meg tudja változtatni az embert, az egyedül Isten. Ha elfogadod Jézust megváltódnak, onnantól Isten veled lesz egész életeden keresztül, és folyamatosan formálni fog minden lépésednél. Ez nem megy egyről a kettőre, ehhez idő kell, de ha Isten ott van ez életedben (ennek alapfeltétele, hogy keresned kell a kapcsolatot vele, úgy, mint egy földi baráttal), akkor bármikor bocsánatot kérhetsz tőle minden rosszért, amit elkövettél, és ő tiszta lelkiismeretet fog adni neked. Az a jó Istenben, hogy Ő mindvégig ott van mögöttünk, és ha meg akarjuk keresni, csak meg kell fordulnunk. Ő már elért minket, csak egy igent kell arra a kérdésére mondani, hogy szeretnél-e kapcsolatban lenni vele.

Ha bármi kérdésed felmerülne keress meg inkább privát üzenetben, mert a sok kötekedő alak mellett elveszik az értékes információ.

Üdvözlettel: Danont

Az a gond, hogy sokan rosszul nevelik bele a templomba járást a gyerekbe. Ha csak annyit kommunikálunk felé, hogy már pedig kötelező, reggel felkelsz és jössz, és ezek után csak egy óra unalmat lát a gyerek, akkor persze, hogy később se akar majd menni és tehernek érzi majd. Ez nem a gyerek hibája.

A templom a közösség helye. Az lenne a lényeg, hogy ott együtt legyünk másokkal, akik szívesen látnak ott. A vallásgyakorlat akkor jó, ha közösségben zajlik. A gyerekeknek is lehet élménnyé tenni, ha jó közösségben vannak (pl.: cserkészcsapat, ministránsok, ifjúsági énekkar).

szia, kérdéssel kapcsolatosan a Krisztusba vetett hit azért valószínűleg nem a vallásos előírások betartásán múlik.. /persze nem feltétlenül zárja ki a kettő egymást :)/

a jó és rossz mint emberi tulajdonság fogalmával kapcsolatosan pedig Pilinszky János szavait idézném:

"A kereszténységet kétfelől lehet nézni. Lehet nézni úgy, hogy az erkölcsi kódex. Ez azonban a kereszténység meghamisításának egyik leglátványosabb, legplauzibilisabb módja. Ha a kereszténységet morális vetületéből közelítem meg, akkor feltételezem, hogy az ember folyamatos lény. Tudniillik az erkölcs azt sugallja, hogy az ember fő jellemzőjeként azt fogadjuk el, mit nem követ el, mit nem szabad cselekednie. A kereszténységet így leszűkítjük egy negatív és folyamatos útra. Ez a vallás meghamisításának nagy-nagy veszélye. A vallás ellenben más, és a kereszténység tökéletesen más. És Krisztus tökéletesen más volt. Ő tudta, hogy az ember drámai lény. A jót és a rosszat úgy építi össze, mint hegy a köveket. Egyszerre jó és egyszerre rossz, és ezt a konfliktust fantasztikus drámai küzdelemben éli meg, aminek a kimenetele valamiképpen Isten szívében játszódik le. Különben nem lehetne alázatos valaki. Ez a nagy különbség: a farizeusok erkölcsösek voltak, tökéletesen erkölcsösek. Jézus tökéletesen elutasítja ezt az attitűdöt. Ő ismeri az embert, tudja, hogy ez gyökerében nem lehet igaz, és hogy az ember csak mint drámai lény tud jó is lenni. Tud szeretni."