Önmagát kereszténynek valló emberekhez fordulnék a kérdésemmel. Mit jelent megátalkodottnak lenni? Ki a megátalkodott?
Nem-e a Szentírás szavainak olyan mód való "felpuhítása", hogy az jobban megfeleljen a sokszor végtelen emberi gyarlóságnak? S Isten nem tehet-e (kvázi) valakit -aki egyébként követni szeretné szíve szerint- a gyengesége által megátalkodottá, miközben a legnagyobb bűnösöket is üdvözítheti tetszése szerint?
S nem önbecsapás-e egyáltalán, ha az ember azt mondja, mert úgy érzi, hogy szereti Istent, és követné Jézust, ha közben folyton visszaesően képes a bűn mellett dönteni?
Szeretném hozzátenni egyrészt, hogy köszönöm ha valaki elolvassa, és esetleg megpróbál akár csak némely dolgokra ebből választ adni, másrészt hogy a kérdésben megfogalmazott felvetések nem állásfoglalások a részemről, ha lehet így mondani, hanem csupán csak kérdések, amik pont azért fogalmazódtak meg bennem, mert úgy érzem hogy nem tudok állást foglalni ezen dolgok tekintetében. Talán a személyes érintettség okán sem.
megátalkodottnak lenni:
Feltettem magamban, hogy gonosz leszek
- mondja III.Richárd. A drámát elolvasva Shakespeare által megtudhatod, mi lesz ebből.
"A III. Richárd ritka. III. Richárd az az ember, aki elszántan beleveti magát abba, hogy „to be a villain" — most pedig gazfickó leszek." (HamvasB)
****
" aki sokkal inkább gyenge, mint rosszat cselekedni akaró?"
Ez más. Nagy baj, de más : jóra való restség.
szerintem bizonyos szempontból rosszabb ez
Nem egészen értem a kérdést, az első kommentet meg főleg nem. Nem, nem tesz az Isten ilyen módon megatalkodottá. Persze megtehetné, de a te oldaladrol azt kéne nézni, hogy az Isten a szeretet. Ha hiszel ebben, akkor abban is hiszel, hogy nem akar rosszat neked.
Onbecsapas? Hát ennek meg mi értelme? Az egyik oldalon az van, hogy azt gondolod magadról, hogy neked többé nincs kegyelem, a másik oldalon meg, hogy hátha mégis van, akkor Melyiket választod? Én tudom miről beszélek. Nekem is jött már, hogy nincs többé kegyelem szamomra, felesleges bízni Istenben. Aztán rajottem hogy baromságon elmelkedek, ugyanis ilyen nincs, hogy többé nem érdemes bízni Istenben. Ő nem dob ki senkit. Az tud előfordulni, hogy az emberi szív annyira megkeményedik, hogy nem tud már Istennek igent mondani. De azt az illető is, meg a környezete is észreveszi ám.
Kedves kérdezö, tegnap este azon gondolkodtam írjak-neírjak.
Nem eléggé értem mit is akarsz. Gondolom nem azzal van baj, hogy nem értenéd e magyar szó jelentését.
Gondoltam, hogy keresek valamilyen szótárt a net-en, de nem találtam. Majd ráakadtam egy mesére a címe "a megátalkodott kakukkóra" ....de azért úgy gondoltam ezt illetlen lett volna elküldeni, nem akartalak volna megsérteni.
Most kialudtam magamat, tán jobban fog az eszem :D
Megáltalkodott gonosztevö például az áruló Júdás, tervezte bünjét, tudta mit tesz.
Kain is az volt. Isten elöre figyelmeztette, mert látta szíve gonoszságát, hogy uralkodjon a roszon, de nem tette
A tudatos, akaratos, folyamatos bün.... csalás, hazugság stb
Szerintem a bűnben megátalkodott az azt jelenti, hogy valaki tudatában van annak, hogy bűnt cselekszik, de nem akar jó útra térni hanem szégyenérzet nélkül büszkén csinálja a bűnt, esetleg másokat is bűnbe visz, és a rosszat emeli piedesztára. A Róma levél 1:32 szerint minden ember megismeri amikor rosszat csinál, mivel kapunk világosságot a lelkiismeretünkön keresztül az Isten végzéseiről, vagy más ember is szembesíthet a Törvénnyel. Amikor viszont meghallja valaki az evangéliumot és továbbra is inkább a bűnt és a sötétséget szereti, az is megátalkodottság.
Isten látja és vizsgálja az emberek szívét, hogy ki hogyan reagál az igazság beszédeire, és aki akarati döntéssel választja a bűnt, nem ítéli meg magát hanem mindig felmenti, annak Isten sem segít.
Az akaratlan gyengeségre azért nem önbecsapás azt mondani, hogy az nem megátalkodottság, mert a Te esetedeben egyetértessz Isten értékítéletével és szeretnéd a rosszat elhagyni, csak nincs meg a végrehajtáshoz az erő. A belső embered késztet az Isten törvényeinek a betartására, de a testben lévő bűn kényszerít valamilyen szükséged rossz úton való betöltésére.
A jó hír az, hogy jó úton jársz, mert Istennel le lehet győzni bármilyen kényszerítő vágyat. Ne szégyelj segítséget kérni tapasztalt szellemi emberektől. Ha nem vagy újraszületve, akkor keress olyan gyülekezetet, ahol hírdetik az újjászületés fontosságát. (Pl Hit Gyülekezet)
Szervusz
Nekem úgy tűnik a kérdésedre te magad adod meg a választ a kérdésed alatt írott szavaiddal.
De akinek ilyen nehézsége(i) van, az azért eshet vissza állandóan, mert nincsen kapaszkodója, nincsen mibe fogódznia, ami visszatartaná attól, hogy azt tegye, amiről tudja, hogy helytelen.
De Isten soha senkiről, még a "megátalkadott" gonoszról sem mond le, hiszen Ő nem személyválogató, és a Fiát minden emberért, aka valaha is megszületett - föláldozta.
Rengeteg "kapaszkodót" ad a Biblián keresztül minden ambernek ahhoz, hogy Istennek tetsző életet tudjon élni. Amit leírtál (elnézést ha nem jól látom), az egyben egy belső önmarcangolás, harc, hogy a helyeset tegye az ember, és ne a rosszat. Engedd meg kérlek, hogy ezzel kapcsolatban leíírjam neked, mit ajánl a Teremtőd Neked: „Én, Jehova, vagyok a te Istened, aki arra tanítalak, ami javadra válik, aki azon az úton vezetem lépteidet, amelyen járnod kell. Ó, bárcsak odafigyelnél parancsolataimra Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó,+ és igazságosságod, mint a tenger habjai." Ézsaiás 48:17,18
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!