Hogy kell imádkozni?

Jézus a Máté 6:9-től egy mintát adott az Istennel való tisztelet teljes beszélgetésre.

Azzal kezdi, hogy szentlejük meg Isten nevét, az az amikor hozzá szólunk, megadjuk neki azt a tiszteletet, hogy a nevén szólítjuk.

Ahogy egy jó barátunkat is ha beszélgetünk vele, a nevén szólítjuk, és nem a titulusa szerint.

a továbbiakban a fontossági sorrendiség látható, melyben egyetértünk Isten akaratával, és várjuk, hogy megvalósuljon, és utána jöhetnek a személyes kérések élelem, ruházat, vagy az élet más területein, amik összhangban vannak a keresztény életünkkel,

és persze ne felejtsünk el hálát és köszönetet is mondani.

"Mi értelme akkor például rózsafüzért imádkozni?"

Sokkal több, mint halandzsa nyelveken szólni. ;)

A rózsafüzér elmélkedő imádság, amely során az evangéliumi történésekről elmélkedik az ember, amellett, hogy Istent dicsőíti.

További előnye a rózsafüzérnek, hogy hosszú imádság, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi időt vagy hajlandó imádsággal az Istennek szánni. Nem mindegy, hogy csak egy-két percet, vagy fél órát imádkozol, mert egy rózsafüzér-imádság kb. fél óra. Aki naponta háromszor elimádkozza, az naponta másfél órát imádsággal tölt.

Szia

Valóban az ima, az tiszteletteljes beszéd a Teremtőnkkel.

Sokan azok közül, akik például Máriához imádkoznak, úgy tanulták, hogy bizonyos imák — például az „üdvöz légy, Mária!” és a „miatyánk” — ismételgetésével nyernek áldásokat. A rózsafüzér vagy olvasó egy vallásos gyakorlat Szűz Mária tiszteletére, de egy felfűzött szemekből álló láncot is jelent, amelyet az imák számolására használnak. „ Az öt, egyenként tíz szemből álló sorozat, amelyek mindegyikét egy különálló, nagyobb szem választja el egymástól, felhívás arra, hogy ötven »üdvözlégyet«, öt »miatyánkot« és öt »dicsőség az Atyának« elnevezésű fohászt mondjanak el” — magyarázza egy könyv.

Vajon Isten kedvezően fogadja a rózsafüzérrel való ájtatos recitálást?

Itt alapul vehetjük, hogy milyen utasításokat adott Jézus a tanítványainak: „Mikor pedig imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint ahogy a nemzetekből valók teszik, mert ők azt hiszik, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg” Máté 6:7. Jézus tehát kifejezetten megmondta a követőinek, hogy ne ismételgessenek bevett szófordulatokat az imáikban.

De felmerülhet a kérdés: „Vajon Jézus nem azt tanította a követőinek, hogy mondogassák a miatyánkot, amely szintén a rózsafüzér része?” Az igaz, hogy Jézus adott egy mintaimát, mely aztán a miatyánk vagy az Úr imája néven vált ismertté. De rögtön az előbbi figyelmeztetés után tanított erre az imára, vagyis miután azt mondta, hogy „ne mondjátok újra meg újra ugyanazt”. Ezenkívül, ha nagyító alá vesszük a két feljegyzést, mely megörökíti azt, ahogy Jézus imádkozni tanította a tanítványait, nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus nem akarta, hogy a mintaimát fejből ismételgessük, hiszen ebben a két imában eltérő kifejezéseket használt Máté 6:9–15; és a Lukács 11:2–4. Hasonló gondolatokat fejezett ugyan ki, de nem ugyanazokkal a szavakkal. Emiatt arra következtethetünk, hogy Jézus csupán mintákkal, vagyis példákkal akart szolgálni követői számára, hogy miként imádkozzanak, és mi mindenért helyénvaló imádkozniuk. És ami még fontosabb, szavai elárulták, hogy kihez kell intézni az imát.

Nem kell semmilyen tárgy az imához. Húzódj el félre ahol senki sem zavarhat és tárt ki a szívedet az Atyának.

Én az erdő egyik tisztására megyek ha megtehetem, mert ott érzem a legjobban a békét. Ez számomra fontos a zavartalan imához.

Nem az a lényeg hogy mit mondasz, hanem az érzés. A szíveddel imádkozz és ne az elméddel.

Mellesleg nem kell Jehováznod vagy ilyesmi, Ő tudja, hogy hozzá imádkozol. Én tiszteletből Atyámnak szólítom. Apámat sem szólítom a nevén mert az tiszteletlenség lenne. Na Ővele is ez a helyzet és Jézus is Atyának nevezte.

Csak a Tanúknál van ez a görcsös ragaszkodás a Jehovázáshoz, ők úgy érzik hogy Isten nem hallgatja meg az imáikat ha nem említik a nevet. Egyfajta varázsigeként használják.

(Ezt nem kötekedésből írtam)

Szia!

Ima által személyes érintkezésbe léphet, beszélgethet az ember azzal az Istennel, aki a bűneset óta „hozzáférhetetlen világosságban lakozik”.

Az ima nem valamiféle misztikus varázslat, hanem tudatos, értelmes lelki történés. A Biblia világos magyarázatot ad mibenlétéről és gyakorlati jelentőségéről. Mégis sok minden csoda és titok marad vele kapcsolatban. Titok és csoda mindenekelőtt az, hogy Isten, végtelen nagyságában, kész teljes szívvel figyelni egyetlen emberre, aki bármikor és bárhonnét is, őszinte hittel kíván Őhozzá szólni, Tőle kérni. Jézus így szólt erről: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozz a te Atyádhoz... aki titkon néz, és válaszol neked nyilvánvalóan.” (Máté 6,6)

Mindez a legegyszerűbben történik meg, ha az ember az őszinte hit és segítségül hívás lelki magatartását tanúsítja. A valódi imádkozáshoz, vagyis az Istennel való tényleges kapcsolatba lépéshez az ember vágyakozásán kívül csak a következők szükségesek:

– A teljes belső egyszerűség és őszinteség magatartása minden önszuggerálás, önmanipulálás, pózolás, szerepjátszás, önhittség, érzelem- vagy élményhajszolás stb. helyett.

– Isten személyének bizonyos szintű megismerése a hiteles forrás, a Biblia kinyilatkoztatása által, hogy az ember tudja, kihez szól bizalommal.

– A Biblia kijelentései által felismert személyes bűnök megbánása, a tőlük való szabadulás igaz vágya és kérése.

– Kitartás a gondolatok összpontosításában, a belső ellenérzések, aggodalmak és kételyek leküzdésében. Mintegy belekapaszkodás az imádság általi kapcsolatteremtés és az imameghallgatás valóságára nézve tett isteni ígéretekbe. Sok-sok ilyen ígéret van a Bibliában. Kettő ezek közül:

„Aki énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (János 6,37)

„Közel van a Úr minden Őt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt.” (Zsoltárok 145,18)

Az imameghallgatás tapasztalatának megörökítésével is gyakran találkozunk a Bibliában. Ezek úgy tárulnak elénk, mint amelyek minden őszinte imádkozó életében megismétlődnek:

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, s meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, sziklára állította lábamat, megerősítvén lépteimet.” (Zsoltárok 40,2–3)

„Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.” (Zsoltárok 138,3)

„Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.” (Zsoltárok 34,5).

Üdv. Péter

"Csak a Tanúk ragaszkodnak a névhez"

Nem görcsös, hanem Bibliai alapú,

(Jóel 2:32) 32 És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; . . .

Pál apostol ezt idézte

(Róma 10:13) 13 Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni”. . .

Kedves Kérdező!

Mit találsz a Bibliában?

1."Ezt imátkozzátok!"

vagy

2,"Így inádkozzatok"

Én az utóbbit találtam,s az nem Jézus szajkózását jelenti,hanem az imádság tartalma mintáját.