Ha Isten tudta, hogy Sátán fel fog lázadni ellene, miért teremtette meg?

Ez a kérdés két részből áll. Az első az, hogy tudta-e Isten, hogy Sátán fel fog lázadni. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten mindentudó. Jób 37:16; Zsoltárok 139:2–4, 147:5; Példabeszédek 5:21; Ézsaiás 46:9-10; és 1János 3:19–20 minden kétséget kizáróan állítják, hogy Isten tudása végtelen, és mindent tud, ami a múltban, jelenben vagy a jövőben történt vagy történni fog.

Ha a szuperlativuszokat nézzük ezekben a versekben (tökéletes ismeret, tudása határtalan, mindent tud), nyilvánvalóvá válik, hogy Isten tudása nemcsak meghaladja a miénket, de végtelen mértékben meghaladja. Mindent teljes mértékben ismer és tud. Ha Isten ismerete nem lenne tökéletes, akkor hiányosság lenne a természetében. Minden jellegű hiányosság azt jelentené, hogy nem lehet Isten, mivel Isten minden téren tökéletes kell legyen. Ennélfogva a válasz az első kérdésre „igen, Isten tudta, hogy Sátán fel fog lázadni".

Térjünk át a kérdés második részére: „Miért teremtette meg Isten Sátánt, ha előre tudta, hogy fel fog lázadni?" Ez a kérdés kicsit trükkös, mert egy olyan „miért-kérdés", amelyre a Biblia nem ad átfogó választ. Ennek ellenére bizonyos fokig meg tudjuk válaszolni a kérdést. Már láttuk, hogy Isten mindentudó. Ha tehát Isten tudta, hogy Sátán fel fog lázadni és ki fog esni a mennyből, és mégis megteremtette, akkor a Sátán bukása eleve benne kellett legyen Isten szuverén tervében. Az alapján, amit eddig láttunk, nem találunk más értelmes magyarázatot.

Először is, meg kell értenünk, hogy a tudta, hogy Sátán fel fog lázadni nem jelenti azt, hogy ő késztette Sátánt lázadásra. Lucifer angyalnak szabad akarata volt, és maga hozott döntéseket. Isten Lucifert nem ördögnek teremtette, hanem jónak (1Mózes 1:31).

Amikor azt kérdezzük, miért teremtette meg Isten a Sátánt, ha tudta, hogy fel fog lázadni, a következő tényeket is figyelembe kell vennünk:

1) Lucifernek a bukása előtt jó és tökéletes célja volt. Lucifer lázadása nem változtatja meg Isten eredeti szándékát valami jóról valami rosszra.

2) Isten szuverenitása a Sátánra is kiterjed, még a bukott állapotában is. Isten képes felhasználni Sátán gonosz cselekedeteit, hogy végső soron megvalósítsa a szent tervét (ld. 1Timóteus 1:20 és 1Korinthus 5:5).

3) Isten üdvterve már az örökkévaló múltban készen állt (Jelenések 13:8), márpedig az üdvösséghez szükség van valamire, amiből üdvözülni kell, ezért Isten megengedte a Sátánnak, hogy fellázadjon, és elterjessze a bűnt.

4) A Sátán által behozott szenvedés gyakorlatilag egy eszközzé vált, amely által Jézus, emberi formájában, az emberiség tökéletes és teljeskörű Üdvözítője lett. „Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé" (Zsidók 2:10).

5) Már a kezdetektől fogva, Isten terve Krisztussal magában foglalta Sátán munkájának az elpusztítását (ld. 1János 3:8).

Végső soron nem tudhatjuk biztosra, hogy miért teremtette meg Isten Sátánt, ha tudta, hogy fel fog lázadni. Nagy a kísértés, hogy azt higgyük: a dolgok jobban mennének, ha Isten soha nem teremtette volna meg Sátánt, vagy hogy azt mondjuk: Isten másképp kellett volna intézze a dolgokat. De ilyet gondolni vagy mondani nem lenne bölcs. Ami azt illeti, ha azt állítjuk, hogy jobban tudjuk, mint Isten, hogy miként kellene működtetni a világegyetemet, akkor beleesünk ugyanabba a bűnbe, mint az ördög, aki nagyobbnak hitte magát a Magasságosnál (Ézsaiás 14:13-14).