Kést szeretnék készíteni, anyag tippek?

Újabban kb. minden második nap kést akar valaki készíteni. Hiánycikk lett a kés Magyarországon vagy mi? :)

Szerintem fogjatok össze és alapítsatok egy késkészítő szakkört, vagy valami effélét, és ott megbeszélhetitek a tapasztalataitokat, meg cserélgethettek különböző alapanyagokat, technológiákat.

Először nézz utána az anyagoknak és edzhetőségnek. Minden anyagot kell edzeni, de nem egyformán. És anyagtól függően változik, hogy milyen keménységre edzhető.

Egy önedző (levegőn beedződő) anyagot keressél, talán egyszerűbb lesz.

[link]

A reszelő az kéreg-edzett szerszámacél, avval sokra nem mész gyári állapotban.

Ami gyári formában megfelelhet neked, az a gyorsacél, hogy milyen formában az nem lényeges, de legbiztosabb az esztergakés, az biztosan teljesen át van edzve. Esetleg gépi fűrészlap, vagy gyalukés formában is lehet keresgélni. A gyorsacélnál a megmunkálás lesz érdekes, mert a profilt valami bivaly szalagcsiszolóval még csak megcsinálod, de kifurkálni mivel fogod, azt nem tudom. Persze vannak keményfém fúrók, csak abból 10k egy nyolcas, meg ugye az is szereti a hűtést, a stabil befogást meg még inkább (nem kézi fúróba valóak).

Gyorsacélból itt pl. vannak már megfelelő méretek: [link]

Hogy a hőkezelésről is írjak pár szót:

A hulladék-edzett-alapanyagot (ami nem gyorsacél), mint pl. egy kopott reszelő, először ki kell lágyítani, egyrészt mivel a gyári edzés nem megfelelő számunkra, másrészt a könnyebb megmunkálás végett.

A kilágyítás kb. úgy néz ki, hogy a szerszámacélt cseresznyevörös-világossárga színig kell hevíteni (800-1200C), majd lassan hűteni kb. 600fokig, ezután már szabad levegőn is hűlhet tovább. A 600 fokig történő hűtés gyorsaságától függ a lágyulás mértéke. A hevítés mértéke pedig az acél ötvözöttségétől. (Minél ötvözöttebb annál jobban kell melegíteni.)

Miután kész a forgácsolás, következhet a hőkezelés.

Arra érdemes figyelni, hogy kis keresztmetszetet nem szabad hagyni sehol, mert ott el fog égni az acél. A késeknél, pl. a vágóélet nem szabad készre élezni, hanem legalább 1,5-2mm vastagságban meghagyni.

Az edzés során először 800-1200C-ig kell hevíteni az acélt, majd lehetőleg hőn tartani, utána gyorsan lehűteni, pl. edzőolajban.

A edzés utáni kihűlést követően következhet a megeresztés, mivel az edzett darab bár nagyon kemény, de rideg is lett.

A megeresztés során lassú melegítéssel kell elérni a megeresztési hőmérsékletet, ami a kívánt keménység függvényélben nagyban változik (kb. 100-400 fok között). De erős kerekítéssel elmondható, hogy egy 250-300C körüli hőmérséklet megfelelő lehet, ez kb. HRC 58-60 közötti keménységet jelent. De hangsúlyozom, ez csak egy nagyon erős közelítés, az acél ötvözetétől rengeteg minden függ. Hőn-tartás után szintén olajban kell hűteni. Többszöri megeresztés is alkalmazható.

Megeresztés előtt egyébként érdemes fémtisztára munkálni a felületet, hogy a színét nyomon lehessen követni. (a sárgásbarna szín jelenti kb. a 250C-t, 300C-nél pedig már sötétlila)

A hőkezelés befejezése után következhet a készre munkálás, az élprofil kialakítása stb..

Ezt nem szántam egy tudományos igényességű írásnak, csak egy még otthon is elvégezhető munkafolyamatot akartam szemléltetni. Természetesen bizonyos beruházásokra ehhez is szükség van.