Hadiállapot esetén, ha már a behívható lakosság egy részét is mozgósítják, akkor mi alapján döntik el hogy kinek küldenek behívót?

Ez teljesen úgy van, ahogy 2. írta.

Azt nem tudom, mennyi lesz a korhatár, mert ugye 18 évtől szokták kezdeni, de a vége volt 25 és 28 év is.

Ha most elkezdenék a sorozást, akkor nyilván azokkal kezdenék, akik a vége felé járnak, a fiatalabbakat majd elviszik később, ha rájuk kerül a sor.

A statisztikákból lehet előre tervezni, mert tudják, hogy mennyi sorkatona kell és előre tudják a korosztályokat, melyik évben mennyien vannak és azzal kell gazdálkodniuk.

Persze mindig vannak halasztást kérők, esti iskolába járók, meg fősulisok, betegek, családfenntartók, meg a fene tudja miket ki nem találnak, de ezt lehet kezelni, mert ezt is lehet előre átlagolni, aztán az iskolákat elvégzik, a betegek meggyógyulnak, a családosok közül van aki elválik, szóval van plusz is mínusz is, de ha valaki valamiért kiesik a sorból, akkor helyette keresnek egy másikat egyel lejjebbi korosztályban.

Ma már komputerkorszak van, pillanatok alatt át lehet mindent variálni. A nevek és az adatok adatbázisokban vannak, ahonnan a legjobb jelöltekre ad a gép javaslatot.

Kellenek ugyanis szakmabeliek is, például szakácsok, meg műszakisok a műhelyekbe, sofőrök, irodisták, térképészek, meg ha van disznóhizlalda a laktanya mellett, akkor kanász (nem vicc), mert naponta van több hordó mosléknak való, amit nem esznek meg a katonák, ezért gyakran volt sertéstelep a nagyobb laktanyák mellett, ahogyan kertészet is.

Vannak persze spéci szakmák, amikre maga a honvédség tanít meg, de ahhoz sem árt előképzettség. A sereg előnyben van, mert mindenféle végzettségű emberek között válogathat, fodrászt például, meg ami kell, mert rengeteg a szakszolgálatos is, persze ezek is kapnak valamilyen szintű katonai kiképzést, de nyilván egy utász, egy híradós, egy tüzér, egy rohamegységes, vagy ejtőernyős, harckocsizó, stb... más jellegű kiképzéseket kap.

Néha számítanak a testi adottságok is, a szűk tankba nem raknak drabális fiúkat, katonai rendésznek meg cinegéket és ha elfogynak a korosztályban a markos legények, akkor eggyel lejjebb keresik a többit.

Aztán voltak még hadkiegészítő körzetek, vagyis régen megyénként, bocs, most vármegyénként volt a KIEG, de esetleg egyet, egyet összevontak, Budapesten volt több körzet is. Ezek a saját területükön lakókkal gazdálkodtak, de persze ha hiányuk volt, akkor kértek a központtól újoncjelöltet.

4

Persze, úgy értettem, hogy ha megint sorozás lesz.

Ehhez nem kell feltétlenül háború, elég ha levonják az ukrán-orosz konfliktus tanulságait, hogy nem elég a profi, de kicsi haderő, jó ha sokan értenek a katonáskodáshoz, a fegyverekhez.

Háborúban is kell valamekkora időt szánni a kiképzésre, mert egy civil nem ismeri a fegyvereket, nem tud vele bánni, szétszedni, nem tudja karban tartani, kezelni, célba lőni vele. Gyakorlat kell hozzá.

Ismerni kell a robbanóanyagokat és tudni kell rejtőzködni, fedezéket találni, meg bírni kell a fáradalmakat, a menetelést a teljes menetfelszerelésben - ez az ókor óta így van - hiába gépesített a hadsereg, az autókból kifogyhat a benzin, találatot kaphat, bedöglik a motor és attól a háború nem áll meg.

A frissen besorozott civilek semmit nem érnek a fronton és azok sem sokat, akiknek csak pár nap alatt megmutatnak ezt-azt, mert a hatékonyság csak gyakorlatok által sajátítható el és ez vele jár a túléléssel, ha már háború van.

Márpedig kezd vége szakadni a naívnak bizonyult reménynek, hogy háborúk már nem lehetnek, ez már a 21. század és lám, mégis vannak, már itt a szomszédban is naponta százak, ezrek pusztulnak bele.

Tegnap megint beindult Gázában is új erővel, egyből kétszáz légicsapás történt - ki tudja hová vezet ez?!

Reménykedni persze reménykedhetünk, mert mi egyebet tehetnénk?