Mi történt volna ha nem sikerül a partraszállás?

Ha nem sikerült volna a partraszállás Normandiában, akkor valószínűleg most nem 1945. május 8-át vagy 9-ét tekintenénk a háború végének, hanem egy későbbi időpontot (én 1946 nyarára vagy őszére tippelek). A szovjetek ugyanis a keleti fronton átmentek ellentámadásba, nem is akárhogyan. Míg 1942-43-ban még volt erejük a németeknek, hogy megpróbálják megfordítani az orosz előrenyomulást, 1944-re ez már nem ment nekik. A fronton fölényben volt a Vörös Hadsereg, a német légifölény minden fronton elveszett, a hátországot szinte akadálytalanul bombázhatták a szövetségesek. Hacsak valami csoda közbe nem jött volna, a szovjetek egyedül is képesek lettek volna szétverni a németeket.

Csakhogy a szövetségesek nem akarták, hogy Sztálin diadalmasan végigmasírozzon egész Európán, aztán a háború utáni rendezésnél az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig tartó birodalmat akarjon kiépíteni. A nagy-nagy szövetséget ugyanis csak Hitler közös gyűlölete kovácsolta össze, a nyugati országok pedig nem szerették volna, ha a keblükön melengetett, pénzzel, olajjal, fegyverrel táplált szovjet kígyó ellenük fordul.

Ezért volt szükség a partraszállásra, ezért kellett egy második, nyugati front is, mert különben senki nem akadályozhatta volna meg Sztálint abban, hogy addig meneteljenek előre a katonái, amíg föld van a lábuk alatt. Azzal, hogy jelentős nyugati haderőt vezényeltek Nyugat-Európába, nem csak a németek tönkreverését gyorsították, de egyúttal arról is gondoskodtak, hogy ha a harc vége után Sztálin bekattan és nekiáll elfoglalni a kontinenst, legyen elég katona, amivel ezt meg lehet akadályozni. Hiszen ha a német hadakat szétverik (ez volt a terv), onnantól az óceán partjáig nincs egyetlen értelmes hadsereg sem. Francia haderő nem nagyon volt (a II. világháborúban amúgy is csak a szájhősködésig jutottak), a spanyolok meg ki akartak maradni mindenből (és nem is képviseltek jelentős erőt). Ha pedig a Skandináv-félszigeten indulnak meg a vörösök, ott se nagyon akadt volna olyan haderő, ami huzamosabb időn át feltartotta volna őket.

Tehát ha nem sikerül a partraszállás, aligha lett volna az a dolog vége, hogy Hitler leigázza a világot. Az rendben van, hogy nyugatról nem jött volna szárazföldi támadás, de sokáig nem lehetett volna bírni a szárazföldi szovjet és a légi szövetséges támadásokat. Csak valószínűleg Európa nem úgy lett volna kettéosztva, mint ahogyan azt megismerhettük. Olaszország maradt volna "nyugati" (mivel a szövetségesek a szovjetektől függetlenül megszállták), valószínűleg az Egyesült Királyság is kimaradt volna a buliból (azért a La Manche-csatorna komoly akadály) és valószínűleg Jugoszlávia is "különutas" lett volna, mivel a partizánok a szovjetektől függetlenül is elég ügyesek voltak.

Akkor az előre ledobott ejtőernyősök igencsak megszívták volna! :D

Olaszországban ekkor már nyomultak felfelé a szövetségesek. A németek parti védelme nem volt egyenletes erősségű. Volt, ahol erősebb volt, ahol gyengébb. Asszem pont az angolok szálltak partot egy olyan részen, ahol szinte nem is ütköztek ellenállásba. A D-day hosszas tervezés eredménye volt, ahol a francia ellenállás is segített különböző megfigyelésekkel/jelentésekkel. A partraszálló egységeket védték a hadihajók a tengeralattjáróktól, és ott lett volna a légerő is egy esetleges tanktámadás ellen. Az esetleges csodafegyverek meg addig lettek volna csodafegyverek, ameddig rá nem jönnek a gyengéjükre. Esetleg késleltetni tudták volna, de elkerülni nem hiszem!

"Mondjuk az egy érdekes helyzet lett volna ha a partraszállás elmarad, az oroszok Németországot elfoglalják, s a németek ottmaradnak Franciaországban s a többi nyugati országban az anyaország nélkül..."

Csak az a probléma, hogy 1943 közepétől a németek nem tudták sikeres támadó akciót indítani keleten, folyamatosan hátráltak.

"De ha lett volna a náciknak plusz másfél évük, elkészülhetett volna néhány csodafegyver.

Volt amelyikkel már igencsak elöl jártak."

Az egyetlen egy "csodafegyver" ami esetleg módosíthatta volna a háború alakulását, az az atombomba volt, viszont a németeknek sem megfelelő hatótávolsággal rendelkező bombázójuk nem volt, sem elég uránjuk, ráadásul az atombomba fejlesztésében is végig vezettek a jenkik.

"A csodafegyverek többsége azért nem tudta megforditani a háboru menetét mert nem volt már rá idő. Egy egy protótipussal vagy próbasorozatgyártással meg mit sem értek amikor az amerikaiak a végén már percenként gyártottak egy repülőgépet. Ahhoz a csodafegyverekből is tömeges gyártás kellett volna, ami megvalósulhatott volna ha időt nyernek. "

Attól, hogy több idejük van, még ugyan úgy naponta bombázták volna porig a gyárakat és ugyan úgy nem lett volna semmilyen nyersanyagforrásuk... na meg egy Tigris 3 sem módosította volna érdemben a már kialakult német hátrányt.

"Egy hihetetlen térfogatnövekedésű robbanó vegyszer alapu rakéta. Ha a támadó repülő raj közepébe lövik, a robbanás során az egész repülőgép rajt lángtengerbe boritotta volna, s egyben szedte volna le az égről. A szakértők szerint ebben volt egyedül fantázia, csakhát..."

Mi a jó Isten? Az a mai kor eredménye, hogy rakétákkal olyan pontosan tudnak célba találni, mint ahogy, abban a korban a rakétáknak pár km-es szórása volt, az meg lókakit sem ért volna. Egyébként én ilyenről még sosem hallottam, pedig eléggé a téma kedvelője vagyok. Nem mellesleg pedig egy ilyen fegyvert megépíteni és eljutni a tömeggyártásáig a nulláról nem 1-2 év kérdése, hanem inkább egy évtized.