Nem érzitek azt, hogy Magyar Péter átesett a ló túloldalára?

A kezdeti "na, na, végre valaki" érzést bennem már felváltotta egy szekunder szégyenérzet. Már csak a bulvári kíváncsiság az, ami elolvastatja velem azokat a dolgokat, amiket tesz, de tudom, hogy idővel ez is elmúlik, és inkább kerülöm a nevét, bárhol is akadjak bele. Úgy érzem, továbbra sem tud majd kinőne egy jó kis ellenzék, mert valaki öncélú ámokfutást rendez.