Az reménykeltő, hogy bőven 10% alatt van a kivándoroltak + külföldön dolgozó magyarok aránya, szomorú, de még mindig környező országok között van ennél sokkal rosszabb arány is?

Nem reménykeltő, meg az egész régió néptelenedik el és hozzák ezerrel külföldről a munkaerőt ide is, meg a szomszédba is.

Az hogy milyen ütemben haldokolsz szinte mindegy, amíg nem tudunk ezen változtatni.

Többen halnak ma meg az országban, mint születnek és emellé még jelentős mennyiségű ember is megy el. Nem reménykeltő ez, hanem tragikus. Ez az ország tragédiája, ami ma történik az országban.

Az, meg, hogy más országban, mi van, hát, a nesze semmi, fog meg jól az otthonmaradottaknak.

Nem az a baj, hogy külföldre mennek egyesek tanulni meg dolgozni, hiszen többek között azért akartunk belépni az EU-ba, hogy megtehessék.

Hanem az a baj, hogy leszarják a hazájukat.

Férjem unokatestvére (elméletileg független, de kormánypárti s.eggnyaló) polgármester. Éppen a héten mesélte az anyukája, hogy a gyerek most kezd rájönni, hogy nem sok esélye van júniusban, mert nincs a faluban már senki azok közül, akik megválasztották (haverok). Nincs munka, nincs bolt, nincs orvos, nincs már óvoda, nincs semmi, 3 év alatt kb az összes 40 alatti lelépett a településről. És mivel kell a csok meg babaváró, ahhoz ugye a lakcím is oda kell, ahol vásárol, hát ki is jelentkeztek a falusi lakcímről.

Akikről én tudok, hogy eljöttek onnan, már tovább is álltak külföldre. 1-2% is sok egy ekkora országban, főleg, ha az aktív korúakat veszed figyelembe.

4, 40 vagyok, 10 éve jöttem el és nem fogok hazamenni. Nem azért, mert nem akarom, hanem azért mert nem megy. Azt érzem, hogy az országnak nincs rám szüksége és a generációmra. Egyszerűen nem kellünk Magyarországnak. Nem azért jöttem el, mert annyira mehetnékem volt, hanem azért, mert otthon nem láttam jövőt. Semmilyen jövőt sem magamnak, itt igen. És akikkel beszélek, ugyanazért jönnek el.

Egy életünk van és, ha lehetőségünk van rá, azt nem akarjuk egy olyan országnak eladni, ami mindig 10 évre van attól, hogy utolérjük Ausztriát, viszont, egyre rosszabb, minden. Vannak barátaim otthon, van családom otthon, járok haza.

Nem mi szrjuk le az országot, hanem az országnak nincs szüksége ránk.

Sajnos itt, Erdélyben is ez van. De ez az elvándorlók hibája is. Elégedetlenek a politikával, de ahelyett, hogy változtatnának, lelépnek inkább.

Mindig könnyű beleülni a jóba, egy működő demokráciába, egy jó gazdaságba becsücsülni, egy olyan országban, amelyikben az emberek már MEGKÜZDÖTTEK a demokráciáért, a jogállamért, a jóléti államért, te meg csak bemigrálsz és aratod a gyümölcsöket, amit ők vetettek el!

Szerintem ez tulajdonképpen olyan mint lopni. Látod, hogy a saját kerted milyen xarul terem, a szomszédé mennyivel zöldebb, és ahelyett, hogy kitalálj valamit, amitől a tied is kizöldül (vagy legalább másold le, amit ő csinál), inkább fogod magad és lesátorozol az ő kertjében, eszed az ő termését, mert neki úgyis túl sok van. A sajátod meg rohad tovább...

Itt látszik, hogy a posztkommunista országokban még a demokraták sem értek meg a demokráciára, nemhogy az illibernyákosok!

Egyszerűen nem értik az emberek, hogy abban, hogy Nyugaton jobb az élet, egész generációk küzdelme, nem ritkán véráldozata benne van a demokrácia, a jogállam, a szociális ellátórendszer és piacgazdaság fejlődése érdekében.

Mi mit csinálunk? Lusták lévén magunknak kiharcolni otthon a jobbat, beleülünk abba, amit mások már kiharcoltak. Mint a kakukk, amelyik mással költeti ki a fiókáit, mert ő maga lusta hozzá.

Aztán csodálkoznak, hogy a hátrahagyott országaikban a resztli az illibernyákokat szavazza meg, belesüllyed a putyinizmusba, erősödik a szélsőjobb, gyengül a demokrácia és a jogállam!

És a hülye még elégedett is magával, hogy "Na ugye, hogy ugye!", onnan el kellett menni!

Ahelyett, hogy a homlokára csapna: "Basszus, nem kellett volna elmenni és a legbutább középszerre hagyni az országot!".

Sokan küzdünk még a szülőföldünkön azért, hogy jobb országok legyenek ezek a közép-kelet-európai államocskák, de pont minket hagynak cserben azok, akik feladják és elvándorolnak!

Olyan kontraszelekció zajlik, amelyik egy öngerjesztő folyamattá teszi és gyorsítja az elvándorlást!

Sz@r az ország, ezért elmennek az orvosok, a mérnökök, az értelmiségiek - amitől sz@rabb lesz az ország - amitől még többen mennek el - amitől még sz@rabb lesz.... - és így tovább!

Ezt csakis mi tudjuk megállítani, ha egyszer majd rájövünk, hogy minden nyugati állam attól lett naggyá, hogy az ott élőknek már nem volt hova elmennie nyugatabbra, hanem megértették, hogy azt az egy országot kell jobbá tegyék, ahová születtek. Ezért harcoltak, dolgoztak, küzdöttek, tüntettek, sztrájkoltak, lázadtak, mukálkodtak, felfedeztek, alkottak - és próbálták azt jobbá tenni, ami az övék!

33 leszek, bő 7 éve élek külföldön.

Nem tervezünk hazamenni (azóta lett 2 gyerekünk). Egyszerűen azt gondolom, hogy egy életem van, igyekszem a legjobbat kihozni belőle. És ezt itt tudom megtenni.