Jobb lett volna, ha a magyarság nem veszi föl a kereszténységet?

A kereszteshadak Bizáncot is megtámadták. Feldúlták a dalmát partvidék legjelentősebb városát, Zárát is. Magyarországon is fosztogatva vonultak végig egyik alkalommal.

Értsétek meg, hogy a vallás csak egy köntös volt, amivel beburkolták a harcokat.

"Magyarországot így is szünet nélkül támadta az NRCS, és a Bizánci Birodalom, úgyhogy ezen a keresztény vallás nem sokat befolyásolt. (És mindet kivédtük.)"

Azért a szünet nélkül, az kicsit barokkos túlzás. Meg a kivédtük is. Volt néhány hadjárat, volt amit kivédtünk, volt amit nem (nézd meg például, hogy hogyan került trónra III. Béla). De mivel szuverén keresztény királyság voltunk, ezek a támadások nem hódításra mentek, hanem a trónkövetelők közül a nekik jobban tetszőt koronázták meg.

Aztán nézd meg mi történt a pomerániai meg oderai szlávokkal (volt idő amikor a dánok szomszédai is szlávok voltak) meg a Baltikummal mikor odamentek téríteni a németek.

Az Oszman birodalom nem szovetsegeseket keresett. Nem azert tamadtak minket, mert keresztenyek voltunk, hanem mert kellett a fold. Ha tortenetesen muzulman vallasuak lettunk volna, akkor is megtamadott volna.

Masreszt tevhit, hogy mi mentettuk meg Europat a toroktol. Teny, hogy rajtunk tul nem jutottak, de ne gondoljatok, hogy tolunk nyugatabbra kisebb ellenallasba utkoztek volna.

Mas:

Ha a magyarok nem veszik fel a keresztenyseget, valoszinuleg mi lettunk volna az elso keresztes hadjarat elsorendu celpontja. Igy megusztuk annyival, hogy az irregularis hadak nemi fosztogatast rendeztek, de a valodi lovagsereg rendezett fegyelemben haladt keresztul az orszagon.

De a keresztes hadjaratok egyik celja teruletfoglalas volt. Ebben kituno celpontra leltek a Bizancot fenyegeto Szeldzsuk-torok birodalomban, de ne gondoljatok, hogy ekozben hagytak volna, hogy egy nem kereszteny allam ott figyeljen Europa kozepen.

Harmadreszt nem szabad azt elfeledni, hogy mennyi elonye is volt a keresztenyseg felvetelenek. Ugyanis ettol kezdve vonatkozott rank is a Treuga Dei, telepesek erkeztek, akik a foldet muveltek, es egyhaz, ami a kulturat hordozta. Ez pedig elengedhetetlen volt a fejlodeshez.

Utolsó előttinek:

Ha egy hűbéres királyt kényszerítenek a trónra, az egyenlő a meghódítással.

A Német-római Császárság 1027-től 1052-ig összesen hat hadjáratot indított a frissen keresztény hitre tért Magyar Királyság meghódítására. Az elsőt II. Konrád vezette, ám a magyar területre betörő serege teljesen megsemmisült, sőt, I. István még vissza is támadt rá, és hadaival elfoglalta Bécset és környékét.

III. Henrik német-római császár egymaga öt hadjáratot vezetett tíz év alatt a Magyar Királyság ellen, többet személyesen, ám – Csehország, Morvaország, és Lengyelország meghódoltatásával ellentétben – nem ért el sikereket.

IV. Henrik folytatta elődje útját, 1063-ban, majd 1074-ban, ’79-ben is hadjáratot vezetett a magyar királyság elleni befolyása kikényszerítésére, akárcsak utódja, V. Henrik 1108-ban.

1127-30 között II. István keveredett egy mindkét fél számára véres és felőrlő háborúba a Bizánci Birodalommal, mígnem a végkifulladásba jutott támadók békét nem kötöttek a magyar királlyal.

1150-ben ismét támadás érte a Magyar Királyságot a bizánci császártól, aztán nyílt háború indult 1153-ban, ám az erőviszonyok kiegyenlítettsége miatt a felek inkább békét kötöttek.

Manuel bizánci császár 1163-tól 1167-ig évről évre újra ismétlődő hadjáratot vezetett a Magyar Királyságra, hogy a görög udvarban nevelkedett Árpád-házi hercegeket juttassa trónra, mígnem a fölénybe kerülő magyarokkal szemben csupán már csak a seregei túléléséért küzdött.

III. Béla trónrakerülésében a legnagyobb szerepet a hazai polgárháború jelentette. A külföldi támogatás csak ráadás volt.

"mígnem a fölénybe kerülő magyarokkal szemben csupán már csak a seregei túléléséért küzdött."

Szép dolog a fölénybe került magyaroktól, hogy a zimonyi csata után ajándékba odaadták az életükért futó bizánciaknak a Szerémséget és Boszniát, a bizánci vazallus Velencének meg Dalmáciát. Az is csak a magyar nagylelkűséget dicséri, hogy amikor III. István két nagybátyja bizánci seregekkel megjelent a határon, akkor udvariasan elutazott a nyugati határszélre és hagyta hogy megkoronázzák II. Lászlót, akit aztán a főurak nagy része is támogatott, nagy balszerencse hogy végül véletlenül a halálfejes üvegből öntötte a tejet a reggeli müzlijére.

"Szép dolog a fölénybe került magyaroktól, hogy a zimonyi csata után ajándékba odaadták az életükért futó bizánciaknak a Szerémséget és Boszniát"

Kevered a háborúkat. A zimonyi csata 1167-ben volt, én az 1127-30 között folyóról beszélek.

Az első csata a Duna partján magyar vereséggel zárult, de II. István azonnal új hadat állított fel, lerombolta Barancsot, és visszafoglalta az előző évben elvesztett Szerémséget.

Johannész - bár már közeledett a tél - újra elindult seregeivel, megerősítette Barancsot, de a Szerémség visszafoglalásával meg sem próbálkozott.

István az éhező és fázó sereget megpróbálta meglepni, de a terv árulás útján kitudódott, így a hegyeken át visszavonuló bizánci hadnak csak utóvédjeit sikerült szétvernie - bár a hadizsákmány így is nagy volt.

Végül a két uralkodó Barancsnál találkozott, "ott országnagyjaik előtt sokáig vádaskodván és mentegetőzvén, végre békét kötöttek és visszatértek hazájukba."

Azaz II. István legyőzte a bizánci császár seregét.

Ó, igen!

Ám ez így is elvitathatatlan. Manuel sikertelenül támadott a magyarok ellen 1163-ban, 1164-ben, 1165-ben, majd 1166-ban is. Ez erősen kudarcnak nevezhető.

Az 1167-es zimonyi csata előtt a császár már rengeteg idegen népet - német, olasz, szerb zsoldosokat, továbbá besenyő és török segélyhadakat - gyűjtött egybe maga megerősítésére. Így tudta csak kiegyenlíteni a magyar sereggel szembeni létszámhátrányát.

A bizánci sereg "görögökből rakott hullahegyek" mellett vonult fel Magyarországra. Maga a császár sem hallgatta el a katonái elől, hogy "ha most elbuknak, akkor mindannyian veszve vannak".

Így indult neki a két had a zimonyi csatának. Hogy ez hogyan zajlott le, és milyen okok döntötték el a kimenetelét, azt nem akarom részletesen kifejteni, de így is látható, hogy az állításomban semmi kivetnivaló nem volt.