Balla Irma-ügy: Miért nincs következménye az ilyen húzásoknak?

és a bíró miért nem tuid korrekt munkát végezni?

szerintem ha betartana bizonyos alapelveket, mint pl csakis 100% izonyosság esetén ítéli bűnösnek, és csak egy 0,01% szikrányi kétség felmerülése esetén is ugrana az ügy, akkor ilyen nem történet.

most nem?

szerintem csak rendesen kellene végezni a bírói munkát is, és máris elkerülhetőek lennének az ilyen esetek.

na igen, csak azért ez gyönyörű egy állítólagos jogállamban. sőt, ami nagyobb gond, még az is a jogrendszerbe van kódolva, hogy igazán ki se tud derülni egy-egy rossz bírói ítélet, mert a tipikus gombhoz keressük a kabátot-féle jelenség sajnos nagyon meghatározó.

igazából teljesen mindegy, kit ítélnek el, csak egy bcs-hez legyen egy bűnös. na ez az elv viszont olyan vadhajtásokhoz vezet, hogy nem csak olykor akad 1-1 téves ítélet, hanem emberjogi szervezettől olvastam én már 40%-osra saccolt tévedési rátát is. miért? mert a bíró eleve csak olyan adatokat kap meg, amelyek alapján könnyedén elítélheti.

Mondjuk az is egy újabb mise, de feltétlen ehhez tartozik, hogy a bírói alkalmasságot se ártana valahogy vizsgálni, mert olykor (nem kevésszer) hajmeresztő embereket látok bírói pozícióban, hajmeresztően értelmetlen (jogellenes!) indoklásokkal, azaz kvázi az egyetlen cél a bármi áron való elítélés, véletlenül se az igazság felderítése és kimondása.

pedig a bírónak pont az lenne a feladata, hogy igenis kérdőjelezzen meg minden elétárt bizonyítékot. ugye az se véletlen, hogy ügyészállamnak nevezik az országot, sajnos joggal, hiszen döntően a bíróság 100%-os mértékben tartja magát az ügyészi indítványhoz, attól nagyon ritkán tér csak el. és nem azért, mert az ügyészi indítvány olyan korrekt lenne.

Végül ezzel a felfogással jutunk el oda is, hogy még ma is teljesen bevett gyakorlat, hogy addig verik, amíg alá nem írja a "vallomását", sokszor ő maga se tudja, hogy mit, de olyat is hallottam már, hogy a full üres papírt iratták alá vele, az illető meg aláírta, mert szó szerint agyba-főbe verték, utána pedig rányomtatták a "vallomását". És szerencsétlen emberünk csak nézett ki a fejéből utána, hogy egyáltalán miről is van szó, mert köze nincs az egész ügyhöz, de azért elítélték. na ez az, amit nem lehet jogbiztonságnak nevezni.

Szintén nagy visszásság ebben az egész jelenségben: mindenki előtt világos, hogy nem csak durva eljárási szabálytalanságokkal van tele egy eljárás, hanem sokszor nagyon súlyos köztörvényes és hivatali bűncselekmények árán tudnak csak eredményt elérni, és alappal tehetjük fel a kérdést, ki is a bűnöző? Akik csoportosan súlyos testi sértést követnek el hivatali minőségben vagy aki betört, lopott?

Szóval nem, nagyon nem lehet egyetérteni ezzel az elvvel. Nem mellesleg pszichológiailag tény, hogy nem elrettentő erő az elítélés. Ha így lenne, nem is létezne bűnözés. Rendkívül egyszerű ennek belátása abszolút laikusként is, hiszen ha minden betörő úgy menne el este betörni, hogy "na ma betörök és holnap lecsuknak", akkor nyilván mégse menne. Csak éppen az emberi agy nem így működik.

Marad a legelső kérdés: tehát gond nélkül megúszhatnak egy ártatlan ember lecsukását, az egész életének tönkretételét az érintett személyek, plusz sokszor a bizonyítékhamisítások, kreálások ill. csak durva bűncselekmények árán megszerzett vallomások alapján mondjuk azt, hogy rendben van az elítélés?

Na nem, azért egy jogállamnak nem erről kellene szólnia. ,

Pont hogy akkor lenne bizalom (!!!), ha az emberek látnák, hogy bizony súlyos következménye van mind a bírói tévedésnek mind a nyomozóhatóság visszaéléseinek (ill. kőkemény bűncselekményeinek).

De nincsenek ... Épp itt van az úr, itt van a nagy probléma a rendszerrel.