Függő lettem? Van ezzel más is így?

Tök jó olvasni, amit az 1. írt, mert szerintem a nők többsége vagy úgy 40 éves korára, vagy sohasem jut el erre a szintre.

Szégyen vagy sem, fiatalon én is azt hittem, hogy a tökéletes külső hozza el a boldogságot, aztán a frászt. Életem szerelmét nagyon jelentős túlsúllyal, 30+ évesen találtam meg. Minden lánynak azt kívánom, hogy élje át az életében, hogy valaki olyan szerelmesen néz rá, mint a férjem rám. Ne adjátok fel, vannak még szar ízlésű férfiak. :D

Hidd el, nem a külsőd miatt csaltak meg. És tényleg nem attól leszel boldogabb, ha átszabatod az arcod - főleg, hogy másnak akkor sem feltétlen leszel szép, magadat pedig úgyse fogod tudni elfogadni egy újabb műtét után se, ha az eddigiek se hozták el ezt az áttörést.

Ezt belsőleg kellene rendbe tenned, még mielőtt túlzásba esel és Donatella Versace leszel.

Szerintem a következő kezelésre szánt pénzt fordítsd inkább egy jó pszichológusra, hátha segít a megfelelő irányba terelni és rájössz, valójában mi hiányzik az életedből.

Igen, és ez sajnos kisebb-nagyobb mértékben gyakori jelenség. Ezért mondják sokan, hogy (kivéve ha valami tényleg esztétikailag indokolt) nem az a megoldás, hogy az ember kés alá fekszik. Mert utána vagy az új külsejével nem fog tudni megbirkózni, vagy pedig hiába lett meg az áhított módosítás, találni fog más valamit, amivel elégedetlenkedni fog. És másból sem fog állni az élte, mint hogy egyik műtétről megy a másikra, közben meg továbbra sem fog tetszeni magának.

Az, hogy nem látszik rajtad semmi mű, az vagy igaz, vagy nem. Bár talán nem is csak a külső a lényeg. Én nem szívesen járnék olyannal, akinek a műtét a hobbija. Nagyon taszító, amikor valaki ennyire nincs kibékülve a testével. A másik végletbe sem kell átesni, amikor valaki el van szállva magától, de hogy valaki lélekben ennyire ne legyen rendben magával, az bocsi, de nekem legalábbis nagyon taszító.

És igen, ez lelki probléma, amit nem gyógyít a fizikai beavatkozás.

Ha pedig egy kicsit megpróbálod logikusan végiggondolni, óriási nagy bukfencek vannak a gondolatmenetedben. Te azzal a prekoncepcióval állsz hozzá mindenhez, hogy csak a külső a lényeg, és ebből adódóan ha valami nem sikerült, annak kizárólag a külső lehet az oka. Nos, rohadtul nem. Ha így lenne, akkor mivel magyarázod, hogy külsőleg tök különböző nőkkel is megcsalt? Azzal, hogy te rondább vagy náluk is? Akkor meg mivel magyarázod azt, hogy mégis összejött veled? Egyszerűen logikailag nem áll össze a kép. Ez csak úgy történhetett meg, ha vajmi kevés köze volt a külsőnek ahhoz, hogy mi, és hogyan történt. Nem mondom, hogy teljes mértékben irreleváns lenne, de egy kapcsolatnak általában érzelmi dolgok, konfliktusok, vagy valamelyik fél éretlensége vet véget. Most ha valaki csalja a barátnőjét, akkor ott nem a barátnő külseje a probléma, hanem a pasas gerincetlensége és éretlensége. Mert mondjuk akibe szorult egy kis gerinc, az nem fogja a másikat megcsalni. Elmúlhat a szerelem, de akkor sem ez a megoldás.

És persze maga az, hogy a szerelem elmúlik, az sem a külső miatt szokott történni. Ha valaki külsőre nem vonzó, akkor egyáltalán: miért menne bele az ember?

Azt meg saját tapasztalatból tudom, hogy nagyon kiábrándító tud lenni, ha valaki durván negatív. Őszinte leszek: szakítottam már meg emiatt alakulóban levő kapcsolatot.