Nőknek: Mennyire vagy hajlamos hátradőlni ha egy férfi kihívást lát benned és lépéseket tesz, hogy túljusson a falaidon? Hol van számodra a határ a pincsi és a férfi között? 24F

Szerintem evidens, hol kezdődik a pincsi és hol az ember (szándékosan nem férfit mondok) között. A pincsi, mint egy bólogató kutya, agyatlan, saját elképzelésektől és egészséges önképtől mentes. Míg egy normális ember tartja magát annyira, hogy nem dugja bele a nyelvét mindenki seggébe - vannak saját gondolatai, kiáll magáért, egyenlő félként kezeli a másikat és elvárja, hogy őt is egyenrangúként kezeljék.

Én magam is szeretek aktívan tenni a kapcsolatért,ha látom értelmét.Ha látom,hogy a másik fél lelkes,és tettrekész miattam.Viszont ilyen férfival sajnos rég találkoztam,vagy ha igen,az hamar elmúlt részéről.

Nem szeretem, ha valaki mindenkinek kényszeresen megpróbál megfelelni, mert abból őszinte kapcsolat nem lesz, mivel az emberek nem tudnak erőszakkal változtatni a személyiségükön, ízlésükön. A "falakat" tehát úgy kell elképzelni, mintha egy cet szilái lennének, amik kiszűrik azokat a potenciális partnereket a sűrűből, akikkel egyáltalán kezdeni érdemes.

#6 Az egésszel az a gond, hogy ezt embere válogatja. Valamely nő bolondul ezekért, valakinek ez hátra arc. Szintén: valamelyik férfi a kihívástól pörög föl, más inkább tovább lép, mondván "ha tetszem neki, mutassa ki".

A leírásodból nekem egy önimádó bunkó jött le. Bennem is van annyi méltóság, hogy ne fussak olyan társaság után, ahol nemkívánatos vagyok. Ha valaki minden ok nélkül odamegy hozzád csúfolódni, nevesd ki, aztán nézd levegőnek, az rendben van. Ha odamész a lányhoz, és ő bunkóbb, mint érdemelnéd, mondd, hogy valakinek elgurult a gyógyszere, és hagyd ott. De ha nemet mondok, és felháborodom valamin, elvárom, hogy komolyan vegyenek, azt nem fogom megkedvelni, aki leereszkedően kinevet, aztán zaklat tovább.