Fontosabb neki a pornó, mint én?

# 7

Szívesen. Amit leírtam, nekem is jórészt a saját korábbi kapcsolataimban, a saját bőrömön megszerzett tapasztalat, azokból leszűrt tanulság, de nyilván mindenki máshogy látja ezt a kérdést, és más viselkedést, más döntést tart célravezetőnek egy ilyen élethelyzetben.

# 9

Te érzel esetleg különbséget aközött, hogy ha téged ér egy kisebb, némileg fájdalmas sérülés, akkor a barátnőd nem nem ápolja, nem pátyolgatja és nem "puszikálgatja meg", mint anyukád gyerekkorodban, és aközött, hogy "csak röhög rajtad, hogy milyen béna vagy", mindezt az anyja jelenlétében, aki amúgy "ki nem állhat téged"?

Abban szerintem is igazad van, hogy a kérdésben leírtakból nyilván nem lehet megítélni, hogy

ki milyen mértékig volt hibás a veszekedésben, nem tudjuk az előzményeket, körülményeket, mint ahogy azt sem, hogy mi minden vezethetett odáig a kapcsolatukban, hogy így viselkednek egymással.

Ez még azoknál a kérdéseknél is benne van a rendszerben, amiknél valaki ennél részletesebben ír a kapcsolatukról, mert némi élettapasztalattal és realitásérzékkel lehet tudni, hogy az emberek akkor is hajlamosak a saját szemszögükből, a saját érzelmi szűrőjükön keresztül nézve nem feltétlenül tárgyilagosan és elfogulatlanul megítélni és leírni dolgokat, ha nincs tudatosan olyan szándékuk, hogy magukat jobb színben tüntessék fel.

Én úgy vagyok vele, hogy egy ilyen kérdésnél valaki magától értetődően a leírtakból tud kiindulni, ha pedig a kérdező esetleg lényeges dolgokat, körülményeket kihagyva, a valósághoz képest kisebb-nagyobb mértékben eltorzítva, eltúlozva stb. ír le dolgokat, annak ellenére, hogy névtelenül, ismeretlenül kér tanácsot másoktól, akkor magával szúr ki, mert akkor mi sem láthatjuk reálisan a helyzetet, és úgy a meglátásainkkal, tanácsainkkal sem megy sokra.

Ha akár csak annyi megfelel a valóságnak, amit a kérdező a párja anyukájával való kapcsolatáról leírt, nálam már önmagában attól villogna a piros vészjelző lámpa, mert addig oké, hogy egy nem jóindulatú, téged el nem fogadó, esetleg kéretlen tanácsokat osztogató, beszólogató anyós-jelölt, aki "mindenbe beleköt" minden, csak nem főnyeremény, ezzel még úgy lennék, hogy én (mondjuk nem 21 évesen, hanem már jóval több élettapasztalattal a hátam mögött) ezt még tudnám kezelni és el tudnám viselni, azt viszont nem, hogy olyan pasim legyen, aki ezt nem, hogy megfelelően kezelni nem képes, de ehhez a manipulatív érzelmi játszmához 26 éves felnőtt férfiként még partner is, éretlen, még bizonyos értelemben a köldökzsinóron lógó, egy autoriter, esetleg kontroll-mániás anya felé több-kevesebb megfelelési kényszerrel bíró személyiség, aki vagy nem is érzi, vagy nem akarja tiszteletben tartani a privát szféránk határait és engedelmes módon kibeszélni a személyes dolgainkat az anyjának.

És messze nem csak az anyóssal való viszony miatt nem viselnék el egy ilyen helyzetet, hanem azért, mert mindaz a párom személyiségében, hozzáállásában és értékrendjében, aminek ez a tünete és következménye, sok más szempontból is komoly problémákhoz vezetne köztünk.

Az élet gyakorlatilag egy soha véget nem érő tanulási folyamat, leginkább én sem mások - bölcs, vagy kevésbé bölcs - tanácsaiból tanultam meg a magam leckéit, hanem azokból a pofonokból, amit az élet kiosztott az idők során. :-)