Érdemes nekiállnom Németh László könyveinek (pl. Égető Eszter) ha olyan magyar írók munkáit szeretem, mint Szilvási Lajos, vagy Szabó Magda?

Németh, Szilvásihoz hasonlóan, iszonyatosan gyenge (van néhány jó – sajnos túl bő lére eresztett – esszéje).

Szabónak is csak néhány minőségi műve van (Katalin, Zeusz, néhány novella) de azok világszínvonalúak.

Olvass beléjük, és döntsd el te.

„(az iszonyatosan gyenge az meglehetősen erős, szerintem mindketten kifejezetten jó írók, Szabó Magdáról nem is beszélve, nem csak az ifjúsági könyvei érdekesek)”

Írtam mást is Szabóról (első válasz); Németh: ezért kell sokat olvasni, és máris tisztábban látja a dolgokat (nem véletlenül ajánlottam néhány napja Zolát, Faulknert, vagy korábban másokat) N.L. pedig írásban (hosszan) nyilatkozott saját munkásságáról, azt is érdemes elolvasni.

Az utolsó (első, második, ötödik) vagyok: például Magam helyett, de máshol is elejt-céloz-sejtet.

A magyar próza (regények, esszék világszínvonalon tudtunk produkálni) és dráma mindig is rémesen gyenge volt, csak ezt nálunk nem lehet beismerni. Az oroszok, németek, angolok, amerikaiak beismerik (természetesen nem mindenki), és mostanában már a franciák is kezdik bevallani, hogy az utóbbi évtizedek termése szörnyű. Nálunk erre soha nem fog sor kerülni. Pláne a költészetnél, pláne a Nemes Nagy Ágnes utáni „költészetnél”, és előtte Babits volt az utolsó nagy költőnk (Illyésnek csak sikerült néhány verse).

N.L. műveit még az összefogottság, a tömörség sem tudta volna megmenteni, mert egyszerűen nincs meg benne az, ami egy igazi íróban megtalalható.

[A Tolsztoj-fordításairól persze nem :) , pedig stílusban azok is messze állnak T. eredeti szövegétől, de ő is, mint a fordítók 99,99%-a lepattintotta akkor is a kritikát, és bár a szövegere rájuk férne egy új fordítás, az új Joyce- és Proust-fordításokat elnézve, inkább maradjanak a régiek, mert az újak még messzebb kerültek az eredeti szövegetől. Ezért írom itt is folyton, hogy nyelve(ke)t) kell tanulni.]

[Egyébként örülök a lepontozás(ok)nak, mert ahogyan itt is írták nekem többször (privátban is), itt nem szabad komoly könyveket ajánlani, sem őszinte véleményt megfogalmazni. Nem is folyik itt (sem) általában semmilyen vita, beszélgetés, bezzeg a troll kérdésére már 41 válasz érkezett...]

Csak úgy néha felötlik bennem, hogy ha már az elmúlt közel 40 évben napi minimum három órát töltöttem otthon olvasással (minőségi irodalomtörténet, valódi szépirodalom – mert attól, hogy egy író a műveit szépirodalomként tartja számon, attól még nem lesz az automatikusan), a munkahelyeimen (könyvkiadók) pedig még legalább ötöt-hatot, akkor próbálna segíteni az ember azoknak, akik tétován botladoznak az irodalom sűrűjében, mert én is alig ismerem ki magamat benne, de azért mintha kialakult volna egy térképféleség a fejemben, és szeretnék segíteni másoknak.

[Ma még válaszoltam neked és az Asimov után érdeklődőnek, de be is fejeztem, ennyi volt. Annak azért örültem, amikor néha valaki megköszönte a segítségemet, vagy visszajelzett olvasás után.]

6-os vagyok, én pl. azért kérdeztem, mert érdekel, szóval köszönöm a választ.

Én mondjuk nem értek veled egyet (nem tudok), igaz, nem is vagyok túlságosan olvasott, nem dolgozom könyves szakmában, nem is tanultam irodalmat és nyelvészetet (talán majd most fogok), és a legtöbb szépirodalmi mű, amit olvastam, az vagy tíz éve volt, és egészen más voltam akkor. Egy-két éve olvasok újra, mostanában kezdem felfedezni a magyar irodalmat, de nagyon gyerekcipőben vagyok. Ezért is szeretnék továbbtanulni többek között.

Hát igen, ennek az oldalnak a könyves része sem irodalmi beszélgetésekről szól, de ez nem is várható el...

Érdekelne azért, hogy melyik magyar írót tartod "igazi írónak"? És mitől igazi egy író a te szemedben?

(Bocsánat, nem akarom szétoffolni a kérdést, lehetne ezt privátban is, de szerintem jó lehet, ha többen is olvassák.:D)