Könyvet szeretnék írni. Eddig kész van belőle öt fejezet. Mit szóltok ehhez a részlethez? Felkelti az érdeklődéseteket?

a címe: aranykönnycseppek

A két fiatal sétálgatni kezdett. Leültek végül egy padra.

-Kérdez felelek?-Kérdezte a fiú.

-Jó, de csak akkor, ha te kérdezel először.-Válaszolt Lén.

-Hát jó, úgyis az én ötletem volt... Vannak testvéreid?

-Igen. 2 húgom van. Az egyik 13, a másik 4 éves. Neked?

-Én egyke vagyok. Milyen zenéket szeretsz?

- A rock bandákért vagyok oda...főleg a Paramore, és a The Pretty Reckless-ért. És te?

-A pretty Reckless-t én is meg hallgatom, meg a Disco zenéket is bírom, meg még a Dubsteppet. Nos... Milyen filmeket kedvelsz?

-A horrort, az akciót, a trillert, és persze a romantikusat. És te?

-Kajak horrort? É is. Melyik a kedvenced?

-A végső állomás 5, és neked?-Kérdezett vissza Léna.

-Rém álom az Elm utcában...Láttad már?

-Meg akartam nézni, de valahogy...nem is tom, nem jött össze.

-Te kérdezel...-Mondta Márk.

-Jah...ok. Mi a kedvenc helyed?

-Akarod látni? -Kérdezte a fiú.

-Persze.

Egy kék szupi verdához vezette a lányt.

-Szállj be!-Mondta Márk.

-Hát... Nem is tudom...

-Nyugi...megbízhatsz bennem.

-Na jó...-És be is szált.

A srác elvitte a vidámparkba.

-Hékás...ez az én kedvenc helyem.-Mondta Léna.

-Én nem a ringispirt szeretem...

-Ringispir?- utóljára 6 éves koromban ültem rajta.

- Akkor mit szeretsz? - Kérdezte a fiú.

-A kísértet kastélyt. És te, Márk?

-Ha választanom kéne, akkor azt mondanám, hogy a tükrös szobát. Be megyünk a vidi parkba? Fizetem neked a jegyet. Ó vigyázz! Macska... fekete... el ne menjen előttünk.

-Hah...nem nagyon hiszek az ilyenekben. Oké... menjünk.

Bementek.

-Hova menjünk először?-Kérdezte udvariasan a srác.

-Most ez a te kedvenc helyed... úgyhogy a tükrös terembe.

-Egy bújócska?

-Benne vagyok-Felelt Léna.

A két fiatal bement a tükrös terembe.

-Menj előre...én meg megkereslek.-Mondta Léna.

-Oké.- és ezzel el tünt a tükrök rengetegében.

Léna Keresni kezdte a srácot. Egy nő nagyon rémült, sápadt arccal futott neki a lánynak.

-Nem akarok meghalni...Fuss, keresd meg a kijáratot, fuss, rohanj! -Ordította, sikította.

Lén őrültnek nézte, ezért nem nagyon érdekelte. A nő elrohant, és elveszett a tükrök között.

"Fuss, Fuss, Menekülj"-Mondta egy női hang. Olyan volt, mintha Léna hangja lenne, De zengett a suttogástól az egész helyiség.

A kis csaj azt hitte, hogy csak képzelődik, de azért keresni kezdte a fiút, mert mi van, ha van valami baj. Ekkor egyre hangosodó kattogást hallott.

-Bomba?! Ez bomba.

Ész nélkül a fiút kereste, azt sem tudta hova menjen...Kiabált is a fiúnak.

-Márk, Márk...holl vagy? Gyorsan....gyere ide...hol vagy?-Kiabált.

A fiú oda ment, és meg fogta a vállát. A lány nagyon-nagyon megijedt.

-Itt vagyok...van valami baj?-Kérdezte a srác.

-Igen! Hol van itt a kijárat? Azt hiszem, hogy bomba van itt.

-Léna... ne butáskodj.

-Hallgasd.

Tik-tak-tik-tak-tik-takl.

A fiú meghallotta... Meg fogta Léna kezét, és el kezdett vele rohanni a kijáratot keresve.

-Mindenki rohanjon a tükrös szoba közeléből... bomba van bent.-Ordították.

Szerencsére az emberek elhitték, és el futottak. Csak egy ember maradt bent az épületben. Az a nő, aki már előbb észrevette.

-Jesszusom...az asszony... -Mondta Léna ijedten.

-Milyen asszony?-Kérdezte a srác.

-Az a nő, aki figyelmeztetett... Be megyek érte. Éppen futott volna, amikor a srác megállította.

-Nem mehetsz be. Majd be megyek én érte.

-Túl veszélyes-Mondta Léna.

-Neked is veszélyes. Be kell mennem. Azt hiszem.-És ezzel be is rohant.

-Asszonyom, asszonyom. -Kiabál Márk.

Léna kint várta, hogy mikor érkezik már végre a fiú. Rendőrök jöttek, és be mentek megkeresni az asszonyt. Ők sikeresen ki is szabadították, de a bombát nem tudták hatástalanítani.

-Hol van a fiú, aki bent volt?- Kérdezte Léna a rendőröktől.

-Kislány... mi nem találtunk ott fiút.

-Be megyek...

-Nem engedhetjük meg, hogy bemenj, mert a bomba 3 perc múlva lejár... hatástalanítani nem tudtuk, pedig megtaláltuk.

-Engedjenek!-És ezzel Léna berohant az épületbe.-Márk! Márk! Hol vagy?

Nagy nehezen, de megtalálták egymást. Léna megfogta a fiú karját, és ki mentek... meg találták a kijáratot, de amikor kiértek, akkor a bomba robbant. Szerencsére nem halt meg senki, de a két fiatalt a nagy robbanás előre lökte, és nagyot repültek.

Reggel Léna, és Márk egy kórházban keltek, jobbulás kártyákkal, és virágcsokrokkal, amit az osztálytársaktól, és a rokonoktól kaptak.

-Mi...mi történt?-Kérdezte Léna akadozó, halk hangon Márktól, aki az ajikértyákat olvasgatta.

-Léna...te nem vagy normális... hallottam, hogy a rendőrök mondták neked, hogy 3 perc múlva robban a bomba, és te még is be jöttél értem. De... köszönöm, ezt sohasem felejtem el.

- Remélem is... Mondta Léna, és mosolygott.

-Te kockáztattad az életed...csak azért, hogy engem meg ments. Miért.

- Hogy miért... úgy éreztem, hogy segítenem kell neked...

-Te olyan önzetlen vagy... Bárkiért meg tetted volna?

-Bárkiért nem, de az olyan önzetlenekért, akik egy idegen nőért bemennek, azokért igen.-És e mondata közben fel is állt. Közelebb sétált a fiúhoz.

- Bele nézek a szemedbe, és látom is, hogy fontos leszel a számomra... Nem is... már most fontos vagy, pedig még nem is ismerlek teljesen. -Mondta a srác.

Léna nagyon elpirult, és mosolygott.

- Egy olyan csajszit, mint te... jó meg ismerni, kevés ilyen lány van.- Márk elsimította a lány előre hulló fürtjét. Talán most jön el a pillanat... az első csók pillanata. Már egész közel van a két arc egymáshoz, amikor... beront a szobába Norina.

-Uram isten...Léna jól vagy. Amint meghallottam, hogy baleseted volt, rögtön szaladtam... Meg zavartam valamit? Meg zavartam valamit. Bocsánat... ki megyek jó?

A két fiatal nevetett. Norin elrontotta a hangulatot. Már nem lett volna olyan meghitt az a csók.

-Norina... nyugodtan bejöhetsz... már mind egy.-Mondta Léna kacagva.

-Oké...biztos?-Kérdezte Nori a biztonság kedvéért.

-Persze...-Mondta a srác.

-Szia... Pour Norina vagyok.-Köszönt oda a lány.

-Én Somogyi Márk.

- Megkaptad Léni az ajikártyámat?

-Még most keltem fel... nem volt időm.

-Csókolózni bezzeg volt.-Mondta Nori huncutan, és a szemöldökét emelgette.

-Nem...nem csókolóztunk.

-Csak majdnem. -Mondta Márk magabiztosan.

-Íííí... gondolom ez is miattam van.-Mondta Norin.

-Támadt egy ötletem. Van egy srác, akivel összeillenél... a legjobb haverom, és ő is mindig rosszkor van jó helyen... Talán ha el mennétek randizni, akkor ez lehetetlen lenne.-Mondta Márk, és nevetett.

-Komolyan?-Kérdezte Norina.

-Komolyan.

-És helyes?

- Igen... 16 éves, egész jól tanul, és nagyon kedves.

-Ok... benne vagyok.

Na... ez a nap nagyon nehezen telt el: Volt egy tali a legjobb barátnővel, aztán vidámparkba menés egy majdnem idegen fiúval, Furcsa hangok hallása, Egy bomba felrobbanása, Kórházba menés, egy majdnem csók, Barátok, családtagok aggódása... Tudjátok, csak a szokásos dolgok (xD). Természetesen Elment a kórházba a klub többi tagja, a szülők, néhány rokon. De az biztos, hogy ezt a napot sohasem fogják elfelejteni.