Ajánlanátok könyveket, amelyek a történelem egy-egy korszakának kultúráját, hétköznapjait, szokásai mutatja be? Bármelyik kor érdekel.

Ha tényszerű, információközlő könyv érdekel: Magánélet könyvek.

[link]

Szó van bennük a családról, az akkori szexuális életről, gyerekszülésről, gyereknevelésről, az étkezési és udvari etikettről, egyáltalán az életmódjukról a különféle rétegeknek.

Ajánlom még a Mária Terézia élete és kora című munkát, ez Mária Teréziáról és koráról szól értelemszerűen :)

Ha inkább regények érdekelnek, akkor:

A Föld Gyermekei sorozat - az őskorba repít, de a tudományos és archeológiai pontossága rendkívül magas, ami az ősemberek életmódjának leírását, meg egyéb dolgokat illet.

Steven Saylor ókorban játszódó könyvei - nem ismerem mindet, történelmi regények, jellemzően az ókori Rómában játszódnak.

Ken Follett: A katedrális - Az idők végezetéig: az 1200-as években egy katedrális megépítését mutatja be, a körülötte folyó intrikákkal együtt.

Maurice Druon: Az elátkozott királyok - hétkötetes mű, amely a Capeting ház kihalásától a százéves háború befejezéséig mutatja be az angol és francia udvari eseményeket, csatákat. Nekem nagyon tetszett.

Jean-Francois Nahmias: A Százéves Háború regénye - szintén, ez trilógia, és még nem olvastam.

Robert Merle: Francia história: a francia vallásháborúktól a fiatal Napkirály koráig mutatja be a francia történelmet egy hugenotta úr szemén keresztül, aki maga is a történelem formálója. 13 kötetes.

Philippa Gregory és Victoria Holt könyvei, jellemzően VIII. Henrik Angliájáról és koráról szólnak - nem olvastam.

Ken Follett: Évszázad-trilógia - a huszadik század regénye, Follett legjobb műve véleményem szerint - az utolsó kötete ősszel várható.

Jeffrey Archer könyvei, Clifton-krónika - szintén a huszadik században játszódnak a könyvei, jól bemutatják az első és a második világháború korát, meg az azt követő éveket, a hidegháborút. A Clifton-krónika egy család és a barátaik életét követi nyomon, a második világháborútól kezdve. Most jelent meg a könyvhétre a sorozat negyedik kötete, még egyet tervez az író, ami várhatóan jövőre jelenik meg.

Most hirtelen ezek jutottak eszembe. De persze tudom még ajánlani a klasszikusokat, pl. Háború és béke - egyik kedvencem, vagy Stendhal könyvei, amelyek jellemzően a Napóleon utáni időkben játszódnak. Dickens és Hugo is jókat írt. De ezeket talán te is ismered, inkább az újabbakat mutattam be :)

Colleen McCullough: Róma első embere (ókori Róma, történelmi regény)

Szentmihályi-Szabó Péter: Arany kereszt, acél kard (középkori Magyarország, történelmi regénysorozat)

Kertész Erzsébet életrajzi regényei

Fonyódi Tibor: Katedrális (akció/kaland sci-fi, de a nagyja az ókori Rómában játszódik)

Így hirtelen ezek jutnak eszembe.

Vannak jó szociográfiák is! Legtöbbjük a XX. század első feléről szól;

Szabó Zoltán: A tardi helyzet

Gyerekek elmondásaiból, dolgozataikból írja le egy Mezőkövesd közeli kis falu mindennapjait. A fiatalok a fonóban összejöttek, a szalmában vesztették el a szüzességüket, átlagban semmivel sem később, mint ma. Szóval ennyit arról, hogy korcsosul el a világ. Mindig is korcs volt!

Tetszett az is, amikor a gyerekek a dolgozatban leírták, hogy mit reggeliztek aznap.

Tipikus válaszok;

- Semmit

- Vizet

- Bort

- Szőlőt és kenyeret

- Aszpirint és kenyeret

Utóbbit sem betegség miatt, hanem táplálékként.

Kassák Lajos: Egy ember élete

A munkásságról ír, mivel már gyerekként egy műhelyben robotolt, majd sok mindent a munkásmozgalomról, meg a költők, írók, értelmiségiek világáról.

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Megtudható belőle, hogy milyen volt a két világháború közötti korban a polgárság élete. A saját fiatalkoráról ír, és nekem nagyon tetszett például az, hogy megírja azt is, amikor 15 éves korában az apja elvitte egy prostituálthoz, és hogy utána évekig nem nőzött. Vagyis attól, hogy egész életét meghatározta társadalmi származása, neveltetése, attól még elismeri, hogy sok tekintetben nagyon is képmutatóak voltak a "tisztes polgárok". Nagy erkölcscsőszök voltak, de a prostikat meg cselédlányokat nem vetették meg.

De sok jó szociográfia van még; Szabó: Cifra nyomorúság, Illyés Gyula: Puszták népe, Erdei Ferenc: Futóhomok...

Egy másik témát is figyelmedbe ajánlanék; a legújabb második világháborús szakirodalmat.

Néhány német történész rájött, hogy rövidesen kihal az a generáció, akiknek még személyes emlékeik vannak erről a korszakról, szóval kikérdeztek egy csomó öreget, hogy milyen is volt az egész a kisember nézőpontjából, és ezeket felhasználták a könyveikhez.

Guido Knopp és Laurence Rees könyveit ajánlom.