Mit gondoltok erről a helyzetről?

Még év elején elkezdtem beszélgetni snapchaten egy fiúval. Valahogy úgy alakult hogy telefonáltunk. Még most is meglepő nekem is de 12 órát beszéltünk egyhuzamban. Több egymást követő napon keresztül 9-10-12 órákat hívásoztunk, nagyon jól el tudtunk beszélgetni, megtaláltuk a közös hangot.

Minden szép és jó lenne, de hát nagy távolság van köztünk, más országban vagyunk jelenleg mindketten. Így nem egyszerű a sztori, nem igazán tudtunk így egyről a kettőre haladni, találkozni csak úgy hirtelen.

De belementünk ebbe hogy tartsuk a kapcsolatot és beszéljünk folyamatosan, ami amúgy nem jellemző egyikünkre sem, mivel nem preferáljük az ilyen távkapcsolati dolgokat.

Nekem ez méginkább komplikált azonkívül hogy más országban élek, mert most én egyéves Erasmus pályázatban vagyok, ide köt a szerződésem amiből mostmár csak kb egy hónap van, így ezalatt nem igazán mozoghatok sehova innen. Sokat dolgozok alig van szabadnapom, ha van is, akkor sem egyben 2 nap mint egy normális hétvége lenne, hanem 1-1 különálló nap a héten. Össze-vissza van állandóan a munkabeosztásom, és az sem megoldható hogy szabadságot kérjek mert itt nem rugalmasak sajnos. Még születésnapomon is dolgozni fogok.

Tehát hogy ennyire ide vagyok kötve, nincs időm vele találkozni, úgy sem hogy én mennék el hozzá és úgy sem ha ő ide. Ha meg már találkoznánk nyilván nem pár órácskára hanem rendesen néhány napot együtt tölteni, ha minden jól alakul.

Tudja ezeket a dolgokat mert beszéltem vele erről sokat, de ő már régóta nagyon akarna találkozni, mondja hogy én hátráltatom ezt. Tudom hogy nehéz neki is és kíváncsi rám meg minden, de nekem is nehéz és nem szándékosan vagyok ilyen helyzetben.

Már lassan 4 hónapja beszélünk. Ahogy egyre jobban telt az idő, annál kedvetlenebb, érdektelenebb, bunkóbb lett olykor. Szerintem ez annak tudható be, hogy már ebből neki elege van és időnként ez erősebben feljön neki, sokszor mondta hogy unja már ezt így, telefonálgatni és interneten szórakozni, lassan már egy félév eltelik. Tisztában vagyok vele én is hogy ez nem egy szokványos ismerkedés, mert normális esetben már ez rég át lett volna téve a való életbe személyesen. Megértem őt is hogy unja már meg minden, de mégis azért lehetne megértőbb úgy gondolom, és tekintettel lehetne a helyzetemre.

Ami rosszul esik, hogy az idő múlásával azt vettem észre a közösségi oldalakon (snapchat, facebook), hogy nyitott más nőkre is. Néha vannak kihagyások a beszélgetésünkben, mert mikor előtör belőle az hogy unja már ezt így hogy nem lehet velem haladni és bunkó, flegma megnyilvánulásai vannak akkor abba szokott maradni. Sokszor hittem már azt hogy már nem fogunk beszélni ennyi volt, de valahogy mégis mindig újra beszélünk és megint jó minden, egyre erőteljesebben mutatja ki az érdeklődését felém. Most újra ez van hogy így egyik napról a másikra semleges lett és nyitott másokra. Képeket oszt meg magáról, értelmetlen facebook kíírások stb. Az a legrosszabb, hogy az esetek többségében valamilyen érzelmes párkapcsolati témájú bejegyzéseket oszt meg, jelezve hogy komoly kapcsolatot és jövőt szeretne, vagy pedig a mai lányokat leszóló dolgokat pl hogy a pénzre és kocsikra mennek, vagy hogy nincs bennük tartás, ilyenek. Ilyenkor mindig belémhasít hogy hát de itt vagyok ÉN… És rosszul esik hogy most engem ennyire semmibe vesz vagy miért a többire koncentrál. Hát mit érdeklik őt az ilyen nők hogy ki milyen ha tudja hogy itt lennék én, aki nem olyan. Mikor mindig újra beszélünk akkor szerintem ő is belátja újra és újra hogy ilyet nehéz találni mert nem igazán jöhet csak úgy szembe egy normális.

De szerintem ezeket a dolgokat kétségbeesettségében csinálja. Hogy hátha valakivel gyorsabban lehet haladni és könnyebb összehozni a dolgokat mert látja hogy velem nagyon nehéz és emiatt bizonytalannak érzi az egészet. Ezt teljesen megértem amúgy, főleg hogy igazából hitegetem is ha úgy nézzük. Mondtam már ilyeneket neki a találkozásról hogy majd megbeszéljük, próbálok szabadságot kérni azon vagyok hogy tudjunk találkozni, most meg már azt mondtam hogy amint vége lesz ennek és nem leszek ide kötve találkozhatunk, az első dolgom ő lenne. Valóban hitegetésnek vagy kicsit játszadozásnak tűnhet ez így, de tényleg nem direkt csinálom. Mindennél jobban akarok vele találkozni, de egyszerűen nem tudok most még. Pont egy ilyen kötött életszakaszomban találtunk egymásra és így nem olyan simán mennek a dolgok mint mondjuk másoknál. De ha ezt kibírnánk, akkor szerintem meg fogja érni mindkettőnknek és nem bánnánk meg.

Igazából mindkét oldalt meg lehet érteni valamilyen szinten, de nem tudom most mitévő legyek. Engedjem el? Sokat próbálkoztam már mindig hogy beszéljünk és ne hagyjuk annyiba. De én hiába akarnám ezt és teszek meg mindent hogy fenntartsuk ezt így, ha ő ennyire lazán tovább áll. Ráadásul úgy gondolom ha már eddig is húztuk ezt így, akkor már mégegy hónapot igazán kibírhatunk.