Szerintetek érdemes erőt és energiát áldozni egy ilyen kapcsolatba?

Augusztus közepén jöttünk össze a barátommal, és nyár végéig még minden okés volt, összebújtunk, puszikat adtunk egymásnak, becézgettük is egymást.

Aztán elkezdődött a suli, és teljesen megváltozott. Nem akar összebújni, nem becézget, sokszor már az is zavarja, ha én becézgetem, nem ad puszit, sokszor már azt se hagyja, hogy én adjak neki. Azt mondja, hogy az otthoni feszkó, meg az iskolából adódó fáradtság miatt ilyen, de ezzel, amit csinál, csak ellök magától. Azt is mondta, hogy ő nem olyan típus, aki szeret összebújni, meg puszilgatni egymást, pedig nyáron ha olyan helyen voltunk, mindig összebújtunk.

Erre még rátesz egy lapáttal, hogy suli kezdete óta egy hét nem telik el veszekedés nélkül, mert még a legjelentéktelenebb dolgokon is megsértődik és behisztizik, és nem képes ezt beismerni.

17/f (én) és 16/f