Fiúk, van más is így ezzel vagy csak én kezdek bekattanni?

Az van, hogy egyre jobban kezdek aszexuálissá vagy minek is nevezemmé válni. Minél jobban telnek az évek minél több csajjal randizok, ismerkedem, annál inkább kiábrándulok a női nemből. Valahogy annyira nem jönnek be személyiségre, hihetetlenül nem az én világom a kicsi, furán működő agyuk, felszínességük. Néha kifogok pár kivételt, de kiderül, hogy igazából ők sem különbek, csak minta megjátszanák egy ideig azt amit én szeretek egy csajban. Legalábbis próbálkoznak, de mindig kiderül, hogy erőltetett dolog és valójában kijön az igazi, taszító személyiségük, ami szinte minden csajban ugyanaz szokott lenni általában. A legrosszabb, mikor humorérzék nélküli, prűd csajok akarnak velem járni! Ráadásul rengeteg ilyen van a tinik között. Én meg valahogy vonzom az ilyeneket. Ezek maguktól kezdeményeznek nálam általában. Lehet kisfiús külsőm miatt nem fogok ki egy normális, jó társaság csajt sem, akivel nem csak jókat szexelhetnék, hanem olyan lenne, mint egy jó barátom. De nem a csajok nekem csak tárgyak, amibe üríteni kell. Ezt érzem, mert nem találtam még egy megfelelő, vonzó személyiségűt sem, de taszítót annál inkább. Pedig külsőre meg nincs is nagy elvárásom, rengeteg csaj bejön alakra, arcra. A legnagyobb baj, hog ymost már ott tartok joban élvezem, ha távolról nézem őket vagy neten a képeikre kiverem. Nagyobb élvezet ez mint randizni meg hallgatni az ostobaságaikat, nyávogásaikat és kapcsolatban leni velük. Inkább kiverem és szeretek egyedül lenni. Pedig most is járna velem több csaj is maguktól mondták, de én nem akarok velük járni, vagyis nem érzem úgy, hogy ők kellenek nekem, hiába vonzóak külsőre. Ez magában nem elég nekem. Pedig pár éve még ennek is örültem volna, mert nagyon félénk, visszahúzódó srác voltam amúgy.