Szerintetek hogyan lehet feldolgozni azt, hogy egyedül kell majd leélni az életet?

Biztosan nem kell majd egyedül leélned. Zsák a foltját előbb-utóbb megtalálja, csak türelmesnek kell lenni és nem szabad feladni. Visszahúzódó, kevésbé szép lányként én sem hiszem, hogy a sors a közeljövőben mellém sodorja a társamat, de azért bizakodom, hogyha éveket is kell várnom, meg fogja érni.

Én pl csúnyának érzem magam, és érdemtelennek egy kapcsolatra, persze vágyok rá, de szerintem nem lesz senkim :/ xd

Abból, hogy ebbe a kategóriába írtad ki a kérdést, arra következtetek, hogy még tini vagy, ami azt jelenti, hogy nem tudhatod, hogy egyedül fogsz-e maradni. Nekem például semmiféle kapcsolatom nem volt amíg az egyetem el nem kezdődött (sőt, gimiben mindenki csúnyának tartott, mindenki kigúnyolt). Mikor elkerültem egyetemre, volt valakim, de az sem igazi kapcsolat volt, csak egy bunkó, aki mindig hitegetett. Én is úgy gondoltam, hogy ezek után örökre egyedül leszek, de képeld, nem, találtam valakit. Szóval sosem tudhatod...