Keress nehany szempontot, es hasonlisd ossze egy oldalban az "egy dunantuli mandulafarol" es "A narni galeottohoz" cimu epigrammat! Segiitseeeeg!?

Talán bevezetésnek ez jó lesz:

Galeotto Marzio olasz humanista, Janus Pannonius tanulótársa és legjobb barátja volt.

Janus Pannonius Olaszországban tanult, itt Galeotto útmutatásával megismerkedett a humanizmussal.

Janus Pannonius költészetét a vallási eszmék helyett a reneszánsz gondolkodás és életérzés jellemzi.

Verseiben emberi tulajdonságok, életérzések, a természet és a táj szépségeinek méltatása, a béke és a kultúra szükségessége és fontossága jelenik meg.

Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról c. művét egy virágzó mandulafa ihleti, amelyik az enyhe télben kivirágzott.

Ez a fácska pusztulásra van ítélve, rügyeit zúzmara fogja belepni, és meghal a zord télben.

Janus Pannonius saját sorsát látja a kis fácskában, mert a kis fácska, mire megérné a tavaszt, elpusztul.

Ugyanígy gondolkodik saját sorsáról is. Szinte jelképnek érzi. Ő az a dunántúli mandulafácska, úgy érzi, hogy ő is " korán borult virágba", élete tönkrement, magányos élete

értelmét vesztette.

"Szerintem az egyik szempont, ami a két verset összeköti, a magány érzése lehet."

A mandulafa a tél közepén virágzott ki, magányosan, társak nélkül tengeti életét, míg meg nem fagy.

A költő Magyarországon nem érezte jól magát, Janus Pannonius idejében ez az ország szellemileg elmaradott volt.

Galeottohoz írt levelében is érezzük a vágyakozást a művelt Itáliába.

Barátjának arról panaszkodik, hogy itt elmaradott a kultúra, ezért nem tud olyan verseket írni, mint Itáliában.

Nincsenek barátai, akik elbírálnák verseit, egyáltalán megértenék őt.

Régi barátai, szerelmei mind Itáliában maradtak.

Magányos, olyan magányos, mint az a kis mandulafácska a Mecsek déli lejtőjén.

Ennyi tellett tőlem, talán segítségedre lesz.

Ági