Egy jólelkű, kedves, érzelmes, empatikus ember pszichopatává tud válni, ha olyan lelki gondok érik?

Én tipikusan "csupaszív" gyerek voltam. Imádtam álmodozni, általában jókedvű voltam és barátságos (bár kissé visszahúzódó), nagyon tudtam ragaszkodni emberekhez, volt bennem bizalom.

Nem volt könnyű gyerekkorom, később egyre nehezebb lett, de valahogy olyan volt a természetem, hogy sírva elaludtam, és másnap reggel már vidáman, élettel telve ébredtem, akármi is történt előzőleg.

16 éves koromtól viszont tényleg annyi bántás és rosszindulat ért, annyira rosszra fordultak itthon a dolgok, hogy elkezdtem megváltozni.

Nem lettem pszichopata, van empátiám és képes vagyok érezni, de nagyon "megkeményedett" a szívem, sokkal realistább vagyok és határozottabb. Ma már nem hagyatkozom különösebben senkire magamon kívül, nehezen engedek közel magamhoz embereket, és csírájában elfojtom, ha valaki csak ki akar használni.

Ez nem rossz dolog bizonyos szempontból, mert ennek a keménységnek köszönhetően tartok most ott, ahol (és ezzel elégedett vagyok:). A kapcsolatteremtés nehezebben megy, ritkán találkozom olyan emberekkel, akik tényleg érdekesek számomra, szóval eléggé magányos farkas lettem.

De nem lettem Hannibal, inkább Rambo :D

22/L

Pszichopatának születni kell.

Ha környezeti tényezők hatására változik meg valaki, vagy gyermekkori traumák miatt, akkor szociopata lesz.

Pszichopata, mint már többen is elmondták nem lehetsz, mert arra születni kell. Ahhoz hogy szocihopata legyél nem csak a kitaszítottság kell hanem a kishitűség, vagy a túl hamari feladás. Gondolok én itt arra, hogy valaki meg sem próbál kimászni a szakadékból amibe lehet hogy csak ideiglenesen lett volna bedobva ha képes lett volna egy kicsit is próbálkozni. Vannak olyan emberek akik az előbb leírtakkal szemben újra és újra próbálkoznak. Ezek az emberek általában (ha sikerül) majdnem teljesen felépültek. Ha viszont már megunták az újra, meg újra próbálkozást, akkor egyszerűen csak feladják. Gondolom nem kell elmesélnem hogy ezek az illetők mekkorát csalódtak a világban. De ez szerencsére ritka. Ha már valaki nagyon depis és csalódott annak arra kell emlékeznie mindíg, hogy minden fajta mizériának vége van egyszer. Fontos még azt is megjegyezni hogy csak azokban az emberekben bízzanak ( tudom hogy a bizalom ilyen állapotban nem valami gyakori, de láttam már olyat is aki egy random idegen vállán sírja ki magát) akik:

-Látják a szenvedést a mosolyuk mögött

-Akik érzik a szeretetet a haragjuk mögött

- És akik értik az okot a csendjük mögött

Ez a bizalom 3 arab szabálya.

( Az 1 pontra kitérve; úgy látszik hogy a depis emberek a nyilvános helyeken [munkahely, iskola, esetleg család, stb.] nem mutatják úgy azt ami belül van, mint otthon magukban. Lehet hogy ez csak egy pár emberrel van így, de érdekes belegondolni, hogy talán azért csinálják ezt, mert maradt még bennük annyi jóindulat, hogy ne akarják embertársaikat is bántani, vagy megilyeszteni.)

Szocihopantának lenni olyan mint a gravitáció.

Az egyetlen dolog ami kell az csak egy lökés.

(bocsánat a helyesírási hibákért és a sok szövegért, de ez egy olyan téma amit nehéz tömören kifejteni.[ember legyen a talpán aki végig olvassa]. Azért is bocsánatot kérek ha esetleg valami hamis információt írtam, utána lehet nézni neten, mert én fejből meg tapasztalatból mondtam. Amikor T/3-ban beszélek a lelkileg sérült emberekből, akkor magamat is bele értem, mert én is az vagyok többé kevésbé)

( Az utolsó válaszoló vagyok :) )

Legyen tiszta mindenki számára, hogy nem minden szociho- és/vagy pszichopata gyilkos. Ez csak egy eléggé elhamarkodott sztereotípia. Attól még vagy valaki pszicho vagy szocihopata az nem azt jelenti hogy (sorozat)gyilkos, és attól még, hogy valaki (sorozat)gyilkos nem feltétlenül antiszociális. Tiszta? Tiszta. Köszönöm. Antiszociálisnak lenni nem azt jelenti hogy egy gyilkos vagy, hanem azt hogy érzelmileg kiégett. Az elmebajról meg el se kezdjünk beszélni mert az egy másik téma.