Érezhető volt, hogy tegnap jó hangulat van az osztályban. Érezhető volt, hogy tegnap jó hangulat volt az osztályban. Melyik?

Volt. Én csavarnék rajta egyet, hogy ne legyen szóismétlés:

Érezhető volt, hogy tegnap jó hangulat uralkodott az osztályban.

#3 azt is inkább így írnám:

Érezhető volt, hogy jó a hangulat az osztályban.

én ezt választom:

Tegnap érezhető volt, hogy jó hangulat van az osztályban.

Túlbonyolítod, elég egy tagmondat.

Tegnap érezhetően jó volt a hangulat az osztályban.

Tegnap érezhetően jó hangulat volt az osztályban.

Tegnap érezhető volt a jó hangulat az osztályban.

csak ez a három verzió kifejezetten a tegnapi hangulatról szól, a másik (mondjuk amit én választottam) az pedig az általános hangulatról is szólhat, tehát pl.: én nem járok abba az osztályba, csak mesélték nekem, hogy ott általában jó a hangulat, de tegnap, amikor végre meglátogattam az osztályt, számomra is érezhető volt, hogy ott jó hangulat van.

Vagyis a tiédban a jó hangulat időpontja a "tegnap", az eredetiben pedig az érzés időpontja. Ahogy a #2-es is ezért más.

Ez persze általában egybe esik: ugyanakkor szoktuk a jó hangulatot érezni, amikor éppen a hangulat van (aztán abból vagy következtethetünk az általános hangulatra, vagy nem) – de ha már ennyire "matekozunk", szavakat cserélgetünk, rakosgatunk jobbra-balra, akkor mégiscsak kénytelen vagyok ennyire szételemezni a dolgot. :-D

Ami engem illet nem keverném a múlt idejűt a jelen idejűvel és vagy ez, vagy az. Inkább csak az egyik egységesen. És zöldeztem a többit is, jó változatok. :)

- Érezhető, hogy jó hangulat van az osztályban.

- Érezhető volt, hogy tegnap jó hangulat volt az osztályban.

"Érezhető volt, hogy tegnap jó hangulat volt az osztályban."

jó, csak ez egy eleve kicsit furcsa mondat, a "tegnap" helye miatt. Abban a "sima" esetben, amikor ugyanakkor van az érzés is, amikor a jó hangulat, akkor az időhatározót a főmondatba tenném, szerintem így természetesebb:

"Érezhető volt tegnap, hogy jó hangulat van az osztályban."

Ez esetben viszont már "keveredik" a múlt és a jelen (mert magyarul így természetes).