Ha egy főnév elé több jelzőt teszünk, akkor mindig kell a jelzők közé vessző?

Hú, én ettől a Kölcsey-s típusú hibától a falra mászom.

Nálad hol a határ? Az egyelemű tulajdonneveket a kételeműek mintájára látod el képzővel: Budapest-i, Magyarország-i?

#7: "Attól, hogy a vesszős mást jelent, nem a más jelentés miatt kell a vessző, hanem a hangsúly miatt."

Én máshogy látom: Úgy írnám le ezeknek az összefüggését, hogy kezdetben vala a gondolat, abból lett a beszéd, amelyben különféle eszközökkel – pl. hangsúlyozással is – próbáljuk átadni a gondolatainkat. Amikor pedig ebből írás lett, akkor valóban a hangsúlyozás egyik jelölésére találták ki a vesszőt, tehát ebben a "pillanatban" valóban igaz volt, amit írtál: a vessző a hangsúly miatt volt. Azonban aztán megpróbálták valamennyire egységesíteni ezt az írás nevű dolgot, hogy könnyebben megértsék egymást az emberek írásban is (hiszen végül is a kommunkációnak ez egy fontos célja, akár szóban, akár írásban, akár más csatornán), és ekkor egy kicsit elvált egymástól a hangsúlyozás meg a vesszőhasználat, mert néha olyan helyre is vesszőt rendelt a szabály, ahol szóban nem tűnik fel, hogy ezt valami indokolná – és van olyan is, amikor a beszéd alapján azt gondolnánk, hogy vesszőt kell tenni, pedig nem. Nem mondom, hogy ez nagyon gyakori, de azért ma már, ha valaki helyesen akar (és tud) írni, akkor nem arra szokott gondolni a vesszők kirakásánál, hogy hogy lennének a hangsúlyviszonyok, ha kimondaná mondatot, hanem a vesszőknek általában valami konkrét, grammatikai oka van (tagmondathatár, megszólítás, közbevetés, felsorolás...), így a legtöbbször inkább a szabályok alapján tájékozódunk, úgy érzem.

Van a szabályzatban néhány olyan rész, amikor rá van bízva az emberre, hogy a hangsúlyviszonyoknak megfelelően alkalmazza a vesszőt, pl.:

"Ha valamely indulatszó után a be vagy a de nyomósító szó következik, az indulatszó és a nyomósító szócska közé csak akkor teszünk vesszőt, ha a mondat hangsúly- és szünetviszonyai ezt megkívánják: Ejnye be megjártam! és Ejnye, be megjártam! – Jaj de elfáradtam! és Jaj, de elfáradtam!"

vagy egy másik:

"Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. szókapcsolatok elé rendszerint vesszőt teszünk. Ilyenkor a hogy előtt nincs vessző. Nem hibás azonban az sem, ha a kiejtésbeli tagolást követve akár csupán a hogy elé, akár a kapcsolat mindkét tagja elé vesszőt teszünk. Például: Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna. Felrohant a lépcsőn, anélkül, hogy pihent volna. – Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol! Cselekedj ahelyett, hogy tétovázol! Cselekedj, ahelyett, hogy tétovázol!"

De azért ritka, hogy ennyire ránk van bízva. :-)

Ezért mondom én azt, hogy ma már olyan írás esetében, amikor az ember a szabálykövetésre törekszik, a beszédbeli hangsúlyozás és a vesszőhasználat nincs egymással közvetlen kapcsolatban, és közelebb áll a valósághoz, ha e két dolog közös gyökerének tekintjük a "gondolatot", a mondanivalót, vagyis a mondatok jelentését.

Ha esetleg kétségeink vannak afelől, hogy a helyesírás valóban elkanyarodott-e attól, ahogyan a beszélők ösztönösen, a saját hangsúlyozásuk alapján kitennék a vesszőket, akkor olvassunk bele néhány olyan fórum-, GYK- vagy fészbukposztba, illetve -kommentbe, amelyet szemmel láthatóan a szabályoktól teljesen függetlenül rittyentett oda a szerzője, esetleg néhány vesszőt is használva, de sokszor még azt is "rossz helyen"... :-) Na ezek a szövegek vannak úgy, hogy kimondja magában, és a hangsúlyt követve "érzésre" megvesszőzi.

#10: félreértettél (ez az én hibám, bocs): amikor azt írtam, hogy a felhasználó széttrollkodja, akkor nem arra gondoltam, amikor valaki nem követi a szabályt (azzal nincs semmi gond, nincs abban semmi trollkodás, ez mindenkinek a szíve joga, nem kötelező szabályosan írni), hanem amikor azt mondja meg az egységsugarú, hogy hogy kéne / hogy nem kéne lennie a szabálynak (pl.: "Pont az ilyen esetekben kellene egybeírni a szavakat: vörösbolygó.").

"a szabály merev, és papíron van, a nyelvhasználó rugalmas, és emberből van"

Persze. Éppen ezért a szabályzat alkalmazása szinte senkinek sem kötelező, nyugodtan légy "kreatív". :-)

"Például az ésszerűt nem vagyok hajlandó szabályosan írni, mert olyan szó, hogy 'szerű' nincs"

Oké, de akkor csak következetesen: ha ez nem utótag, hanem toldalék, akkor tessék egybeírni ezeket is: Petőfiszerű, Jedlik Ányosféle, Madách Színházféle, Tömörkény- és Gárdonyiszerű. ;-)

"vagy például néha kötőjelet teszek a szó és a toldalék közé, hogy kiemeljem a szót"

Ámen. (Én is. :-)

"vagy néha nem vagyok hajlandó kis kezdőbetűvel írni bizonyos mellékneveket, tehát így lesz: "tisztelem a Kölcsey-s tanárokat", mert így logikus, így fejezi ki a gondolataimat, amiket én szabályozok."

Oké, hajrá, fejezd csak ki, én is csak erre tudlak biztatni.

"Vannak teljesen illogikus, hasraütésszerű helyesírási szabályok."

Igen, nyilván, természetesen... Mondanál ilyet is?