Ez igaz Lincolnról és Kennedyről? Vagy csak kitaláció?

Én is így gondoltam.

Szóval tényleg érdekes, meg lehet ezen is csodálkozni, de nem lehet meghatározni vele semmit.

Jó, mondjuk Napóleon 1805-1810-ig tartó időszakára gondolok, amikor ő Ibéria ellen fordult, mint Hitler a Balkán ellen.

Meg mondjuk Hitler ténylegesen uralta Európát, Napóleon pedig nem (Hitlernek azért Spanyolország is a "szövetségese" volt, sőt Olaszország területeit is nyugodtan Németországhoz csatolhatjuk a gyarmataival együtt. Napóleon ténylegesen nem uralkodott Magyarországon és Ausztriában, Hitler már inkább.

De tényleg érdekesek ezek a dolgok, még ha semmi értelme, akkor is :)

A tévhit: Amikor az ok-okozatot próbálod meghatározni, számításba veszed a véletleneket.

Az igazság: Gyakran figyelmen kívül hagyod a véletlen lehetőségét, amikor a történések jelentősek számodra, vagy ha azt szeretnéd, hogy egy bizonyos esemény okkal történjen.

Abraham Lincoln és John F. Kennedy mindketten az Egyesült Államok elnökei voltak, de száz év eltéréssel. Mindkettőjükkel bérgyilkos végzett, akik neve három tagból és tizenöt betűből állt, John Wilkes Booth és Lee Harvey Oswald, és egyikük sem került bíróság elé.

Hátborzongató, ugye? De lesz ez még jobb is.

Lincoln titkárát Kennedynek, Kennedy titkárát pedig Lincolnnak hívták. Mindkettőjüket pénteki napon gyilkolták meg, mindegyikük épp felesége mellett ült, Lincoln a Ford színházban, Kennedy pedig egy a Ford által készített Lincoln autóban. Mindketten egy Johnson nevű embernek köszönhetik sikereiket – Lincoln esetében Andrew, Kennedy esetében pedig Lyndon Johnson. Andrew 1808-ban született, Lyndon pedig 1908-ban.

Ennyi véletlen?

Titanic1898-ban Morgan Robertson “Futility” (Hiábavalóság) címmel írt regényt. Tizennégy évvel a Titanic elsüllyedése előtt, tizenegy évvel a hajó megépítése előtt írta, de kísérteties a hasonlóság a fikció és a valós esemény között.

A regényben leírt hajót Titannak hívták és mindenki elsüllyeszthetetlennek gondolta. A valaha épített legnagyobb hajó, mely belülről egy luxushotellel ér fel – pont mint a később épített Titanic. A Titan fedélzetén mindössze 20 mentőcsónak volt, fele annyi, mint amennyi szükséges lett volna. A Titanicon 24 volt, szintén a szükséges mennyiség fele.

A könyvben a Titan áprilisban ütközik egy jéghegynek 400 mérföldre a kanadai Newfoundland szigettől. A Titanic évekkel később szintén jéghegynek ütközik, ugyanott, ugyanabban a hónapban. A Titan elsüllyed, az utasoknak több mint a fele életét veszíti, akárcsak a Titanic esetében. A könyvben szereplő áldozatok száma majdnem pontosan megegyezik a későbbi katasztrófa áldozatainak számával.

De a hasonlóságoknak még nincs vége. A fikcióban szereplő Titan és a valóságos Titanic három propellerrel és két árboccal volt felszerelve. Mindegyik 3000 embert befogadó kapacitással rendelkezett. Mindegyik éjfél körül ütközött a jéghegynek.

Robertsonnak megérzése volt? Megjósolta a katasztrófát? Mennyi esély van rá?

Az 1500-as években Nostradamus ezt írta:

“Betes farouches de faim fleuves tranner

Plus part du champ encore Hister sera,

En caige de fer le grand sera treisner,

Quand rien enfant de Germain observa.”

Vagyis:

“Éhségtől megvadult szörnyek kelnek át a folyókon

A csata nagy része Hister ellen folyik

Nagy emberek kényszerülnek miatta vaskalitkába

Mert Németország fia nem ismer törvényeket”

Ez meglehetősen hátborzongató, mivel úgy tűnik, mintha egy körülbelül 400 évvel később született, kicsi bajszot viselő emberről írna. Itt egy másik jóslat:

“Nyugat-Európa legmélyén

Szegény emberek gyermekeként

Tömegeket csábít majd szavával

Hírneve egyre nő a Keleti Királyságban”

Wow. Hister majdnem úgy hangzik, mint Hitler, nem? Nostradamus több írása is egy germán férfiről szól, aki hatalmas háborút indít és rejtélyes körülmények között veszti életét.

Mi itt az összefüggés?

Ha ezek közül bármelyik túl megdöbbentőnek hangzik ahhoz, hogy egyszerű egybeesés legyen, túl furcsa ahhoz, hogy véletlen legyen, nem is vagy olyan okos. Mindhárom példa esetében csak az összefüggésekre és a hasonlóságokra koncentráltál.

Hadd magyarázzam meg.

Tegyük fel, hogy randira mész, és a partneredről kiderül, hogy ugyanolyan autója van, mint neked, csak a színe más. Ez szép és jó, de semmi extra.

Tegyük fel, hogy később kiderül, ugyanúgy hívják az anyukátokat és a születésnapjuk is ugyanazon a napon van.

Álljunk meg egy pillanatra. Ez tök szuper. Úgy gondolod, talán a sors hozott össze benneteket. Aztán kiderül, hogy mindketten gyűjtöttétek kiskorotokban a kosaras kártyákat vagy a bélyegeket, és mindketten imádtátok a Játék határok nélkült. Mindketten imádjátok a pizzát, de utáljátok a spenótot.

A sors akarta így, gondolod te. Egymásnak lettetek teremtve. De álljunk csak meg egy szóra. Meg még egyre.

Hány embernek van a világon ugyanolyan autója? Körülbelül egyidősek vagytok, tehát az anyukátok is, a nevük pedig valószínűleg elég gyakori volt az ő idejükben. Mivel hasonló a családi hátteretek és ugyanabban az évtizedben nőttetek fel, valószínűleg ugyanazokat a műsorokat néztétek a tévében. Mindenki gyűjtött valamit, mindenki imádja a pizzát, de sokan utálják a spenótot.

Távolabbról vizsgálva a tényeket, láthatod a véletlen egybeeséseket.

Ha jelentőségteljes dolgokra vágysz, ha össze szeretnéd kötni a dolgokat, megfeledkezel a véletlenekről. Elvakítanak az égi jeleknek vélt apróságok. A jelentőség tulajdonításával átsiklasz a véletlenszerűségeken, de a jelentés csak ember által alkotott fogalom.

A texasi mesterlövész csapdájába estél.

CéltáblaEz a fogalom egy elképzelt cowboy feltételezett esetéről kapta a nevét, aki a pajta falára kezd el lőni, majd idővel a fal lyukas lesz. Néhány helyen sok a lyuk, máshol kevesebb. Ha a cowboy később céltáblát rajzol a sok lyuk köré, profi mesterlövésznek tűnik. A cowboy mesterséges rendszert visz a véletlenszerűen lőtt lyukak közé azzal, hogy céltáblát rajzol köréjük.

Ha emberi aggyal rendelkezel, te is folyton ezt teszed. A normális emberi logika defektje, hogy a véletlen egybeeséseket egy csokorba gyűjti és olyan összefüggéseket lát bele, amik nincsenek ott.

Amikor el vagy ájulva, hogy Nostradamus megjósolta Hitlert, figyelmen kívül hagyod a tényt, hogy több, mint 1000 (ezer!) zavaros, kétértelmű jóslatot írt, melyek többsége teljesen értelmetlen. Amikor rájössz, hogy a Hister a Duna latin neve, még kevésbé érdekes az egész.

Ha csodálattal tölt el a Titanic és a Titan sorsának hasonlósága, nem gondolsz arra, hogy a regényben csak 13 túlélő volt és a hajó rögtön elsüllyedt, ráadásul a Titan sok utat megtett már a katasztrófa előtt. A regényben az egyik túlélő még egy jegesmedvével is megküzd, mielőtt kimentik őket. Mikor lenyűgöz a hasonlóság Lincoln és Kennedy esete között, elhanyagolod a különbségeket. Kennedy katolikus, Lincoln baptista volt. Kennedyt géppuskával, míg Lincolnt pisztollyal lőtték le. Kennedy Texasban, Lincoln pedig Washington városban halt meg.

Mindhárom példa esetén ezernyi különbség van, melyekkel nem foglalkoztál, de ha a hasonlóságok köré céltáblát rajzolsz – wow. Ha az utólagos éleslátás és a megerősítési torzítás gyereket vállalnának, megszületne a texasi mesterlövész csapdája.

A valóságshowk forgatása során a producerek többszáz órányi anyaggal rendelkeznek. Amikor mindezt egy órába belesűrítik, céltáblát rajzolnak a lyukak köré. Egy sztorit szőnek a teljesen hétköznapi momentumok köré, kiválogatva az izgalmasabb részeket, a többit pedig félreteszik. Ezek szerint akármilyen kis történetet tudnak kreálni a birtokukban lévő hatalmas összevisszaságból.

Vajon az a lány tényleg egy hülye liba? Vajon a tetovált srác valóban olyan ostoba? Hacsak nem nézed végig a teljes felvételeket, soha nem fogod megtudni. A csapda nem csak a valóságshowkig, elnökgyilkosságok véletlen hasonlóságáig és hátborzongató egybeesésekig terjed. Ha arra használod a mesterlövész csapdáját, hogy a végkifejlet alapján meghatározd az okokat, árthatsz vele.

Pontosan ezért a kémikusok az első feltevéseiket újabb kutatásokkal és kísérletekkel megpróbálják megcáfolni, hogy elkerüljék a csapdát. Az epidemiológusok különösen körültekintőek, mikor a betegségek terjedéséhez vezető tényezőket vizsgálják.

Ha ránézel egy USA-térképre, amelyen pontokkal jelölték azokat a területeket, amelyeken a legnagyobb a rákos megbetegedések aránya, láthatod, hogy bizonyos térségekben összpontosulnak a csomópontok. Úgy tűnik, a térkép látványosan jelzi azokat a helyeket, ahol valószínűleg szennyezett az ivóvíz, sok a magasfeszültségű vezeték és az adótornyok közelsége is szennyezi az emberi szerveket, vagy épp a nukleáris bombákat tesztelték le a környéken.

Egy ilyen térkép kísértetiesen hasonlít a mesterlövész istállójának falára, feltételezni, hogy oka van a csomópontoknak ugyanolyan, mint céltáblát rajzolni a lyukak köré.

Legtöbbször a kimagasló rákos megbetegedéseknek semmi közük az ijesztő környezeti katasztrófákhoz. Egymással rokonságban élő emberek gyakran élnek egymás közelében. Az idősek szintén gyakran ugyanazokra a területekre vonulnak vissza nyugdíjas korukra. A táplálkozási, mozgási és dohányzási szokások is régiónként hasonlóak. Így végül három emberből egy rákos lesz élete során. Nehéz elfogadni, hogy a betegségek esetében is többnyire a véletlenek dominálnak. Könnyebb megbírkózni vele, ha az ember talál egy bűnöst, akire vagy amire rákenheti az okát. A texasi mesterlövész csapdájába esve könnyen találhatsz is.

Egy betegségkutató központ szerint 2006-ban a nyolcévesek körében 57%-kal növekedett az autisták száma 2002-höz képest. Az elmúlt 20 évet nézve az autisták aránya 200%-kal nőtt. Napjainkban 70 fiúgyermekből 1 valamilyen autista rendellenességben szenved. Mikor közzétették ezeket a számokat, totális hülyeségnek tűnt. A szülők világszerte pánikba estek. Valaminek okoznia kell az autisták számának növekedését, nem?

Korábban az oltások köré rajzolták a céltáblát, mivel a betegség tünetei körülbelül akkor jelentkeztek, miután a gyerekeket beoltották. Mikor megvolt a céltábla, nem vették számításba a többi összefüggést. Évekig tartó kutatómunka és sokmillió dollár következményeképpen kizárták az oltások felelősségét, de néhány szülő és néhány celeb nem fogadja el ezeket az eredményeket. Kipécézik maguknak az oltásokat, de figyelmen kívül hagynak millió más tényezőt. Ez pont olyan, mint kiemelni, hogy a Titan jéghegynek ütközött, de figyelmen kívül hagyni, hogy már sok utat megtett a katasztrófa előtt.

Szerencsés tétek a kaszinóban, csont nélküli dobások a kosárlabdában, vagy épp egy templom sértetlenül maradása egy tornádó után – ezek mind példák arra, hogy az emberek jelentőséget tulajdonítanak az eseményeknek. Nem veszed figyelembe amikor veszítesz, vagy amikor a labda nem talál a kosárba, vagy a rengeteg házat, amit a tornádó vakon letarolt.

Szűz Mária képe egy sajtos pirítósonA II. Világháború során a londoniak észrevették, hogy bizonyos városrészek érintetlenül maradtak a bombázások során, ezért azt hitték, hogy az épen maradt házakban német kémek éltek. Pedig nem. Később Daniel Kahneman és Amos Tversky pszichológusok analízise kimutatta, hogy a bombázások teljesen véletlenszerűek voltak.

Valahányszor az emberek jelentőséget próbálnak tulajdonítani bizonyos dolgoknak, a Mesterlövész csapdájába esnek. Így történhetett például, hogy egyesek Szűz Mária arcképét vélték felfedezni egy teljesen véletlenszerűen megsült pirítóson.

Ha megkevernél egy pakli kártyát és véletlenszerűen húznál 10 lapot, hatalmas az esélye, hogy bármilyen sorozatot húzz. Ha a sorozatban még szín-sort is húznál, megdöbbentő lenne, de valójában ugyanannyi esélyed van rá egy másik húzás esetén is. A jelentőségtulajdonítás csupán emberi konstrukció.

“Amióta csak létezik az emberiség, mindig is kerestük a helyünket a világegyetemben. Hol vagyunk? Kik vagyunk? Aztán kiderült, hogy egy jelentéktelen kis bolygón élünk egy a világegyetem szélén eldugott kis galaxisban, melyből több van a világon, mint ahányan a bolygón élünk. Ez a nézőpont bátor folytatása az előszeretettel alkalmazott nézőpontnak, miszerint a Nap egy vörösen izzó kő, a csillagok az égbolt apró lángocskái, a Galaxis pedig az éjszaka gerince.” (Carl Sagan)

Fájdalmas lehet beismerni és elfogadni, hogy merő véletlenek uralják az életed és magát az univerzumot is, hiszen az egész csak egy nagy káosz. Beleesel a texas-i mesterlövész csapdájába mikor jelentőséget akarsz tulajdonítani az eseményeknek, hogy megvigasztald magad, vagy hogy valakit hibáztathass.

Lenyírod a füvet az udvarodon, rendezgeted az ezüstkészleted, megfésülöd a hajad. Amikor csak lehetséges, szembeállítod az entrópia erőit és megakadályozod kitartó őrültségüket.

Alapvető a vágyad, hogy ezt megtedd. Rendszerre van szükséged, ez egyszerűbbé teszi számodra, hogy ember legyél, hogy megálld a helyed ebben a kiszámíthatatlan világban. A szabályszerűség felismerése elvezet a táplálékhoz, megvéd a veszélytől. Úgy születtél, hogy keresd az összefüggéseket, ahol csak lehet. Azért vagy képes elolvasni ezeket a szevakat, mert az elődeid felismerték az egybeeséseket és megváltoztatták a viselkedésüket, hogy könnyebben élelemhez jussanak, és hogy elkerüljék, hogy maguk váljanak azzá.

Carl Sagan mondta egyszer, hogy a tér mérhetetlenségébe és az idő végtelenségében öröm volt megosztani ezt a bolygót és az életét a feleségével. Hiába tudta, hogy nem a sors teremtette őket egymásnak, ez nem vette el tőle a boldogságot, amit érzett, mikor vele volt.

Mindenhol a sors kezét véled felfedezni, összefüggéseket látsz, de többnyire semmi jelentőségük nincs. A véletlenekben rejlő lehetőségek időről időre összetorlódnak, de ez csak matek. Ha ezt észreveszed és elfogadod, ha figyelmen kívül tudod hagyni a véletlen egybeeséseket, akkor rájössz, hogy mik az igazi jelentőséggel bíró dolgok ezen a világon és az életedben.

Amerikában gyakorlatilag mindenkinek három neve van, úgyhogy ez nem nagy szám.

Inkább csak az a lényeg, hogy nem mindenki használja a középső nevét. Pl. Bush-nál sosem emlegették a Walkert, Obama pedig már csak taktikus okokból sem használja a Husseint.