Létezik szabad akarat?
Vagy mindent "ok-okozat" alapján cselekszünk?
Mi az egyáltalán hogy szabad akarat? nem is létezik.
mi a véleményetek erről?
válasza:"Tehát maga a "döntés" igazából egy adott helyzetre való reagálás a tested által. Nincs semmilyen döntés, reakció van, amit aztán az agyad utólag megmagyaráz neked, azt az illóziót keltve, hogy döntést hoztál."
Attól, hogy meg tudod indokolni, hogy mit miért csináltál, csak azt magyarázod, hogy a cselekedetid nem randomak. ENNYI. Az, hogy mi lesz egy adott eseményre a válasz, az azon múlik, hogy aktuálisan milyen idegi mintázat jön létre az agyban, ami nyilván nem random, befolyásolja egy csomó prediktálható múlt és jelenbéli esemény, de, hogy a pontos kimenet mi lesz, azt nem lehet megjósolni, lévén az idegsejtszintű eseményekbe már kvantumos effektusok is beleszólnak, amik teljes mértékben prediktálhatatlanok. De ez az egész kérdéskör rettenetesen értelmetlen mindaddig, amíg nem tudod definiálni, hogy egészen pontosan mit is jelent a személyiség, és mit a szabad akarat. Ha létezne, honnan ismernéd fel?
"Úgy tudom, a tudomány álláspontja az, hogy maga a szabad akarat érzése egy illúzió"
Tényleg, és melyik tudomány? Irodalom, filozófia? És annak mi köze van a valósághoz? :D
válasza:Szerinted mindenkinek igaza van, aki azzal a mondattal kezdi a hozzászólását, amivel Csxeba kezdte. Teljesen mindegy, hogy mit ír utána.
Ezért nem látom értelmét a kérdésednek. Eleve eldöntötted, hogy szerinted nem létezik, és innentől teljesen mindegy, ki mit szól a dologhoz, úgysem tud befolyásolni.
Akkor viszont minek írtad ki a kérdést? Teljesen felesleges volt, értelmetlen, legfeljebb provokációnak jó, de annak meg harmatgyenge.
"Úgy tudom, a tudomány álláspontja az, hogy maga a szabad akarat érzése egy illúzió,"
A tudomány nem foglal állást ebben a kérdésben, mert se nem igazolható, se nem cáfolható objektív módon. Innentől pedig lehet rajta napestig filozofálgatni, de érdemi eredményre akkor sem lehet jutni.
Pedig aki értelmes érvet tudna felhozni amellett, hogy van szabad akarat, annak megköszönném, egyébként meg egy kicsit tudományosabban, ha ez kell:
Tekintettel rá hogy természettudományos alapon állva – racionális, szabadgondolkodó és ateista kutatók szerint – az „éntudat” az, amit azonosíthatunk a lélekkel, s az éntudat lényegében egy olyan modell agyunkban, melyben szerepel önmagunk képe is, emiatt levonható a következtetés, miszerint „szabad akaratunk” tulajdonképpen csak egyfajta illúzió! Ezen illúzió abból a tényből fakadhat, hogy egyetlen organizmus idegrendszere sem képes lemodellezni önmaga 100%-ig tökéletes mását, hiszen semmibe sem reprezentálhatja teljes egészében önmaga modelljét. Emiatt a modellel végzett gondolatkísérletek soha nem lesznek teljesen tökéletesek. Sőt, ha elfogadjuk, hogy az agyunk egy nemlineáris, komplex rendszer, akkor a káoszelmélet szerint pedig egy kicsit hibás közelítés kaotikus rendszerekben akármekkora hibát jelenthet a jóslásban. Ebből pedig következik, hogy nincs olyan élőlény, mely képes lenne tökéletesen előrejelezni saját viselkedését egy későbbi időpontban. Vagyis, még ha cselekedeteinket tökéletesen determinálja is a környezet, valamint saját korábbi emlékeink, e determináltságot képtelenek lennénk felhasználni a tudatos előrejelzésre, s ebből fakadhat a „szabad akarat” illúziója, az tehát hogy azt hisszük, az adott pillanatban, amikor döntési helyzetben vagyunk, valamiféle „pillanatnyi szándék”, „hirtelen elhatározás” alapján döntünk. Tulajdonképpen tehát, amit a „szabad akarat" fogalma alatt értünk, a mögött valójában egy autodeterminizmus, és egy modellezési bizonytalanság húzódhat meg. Helyesebb volna tehát „szabad akarat" helyett ezekkel a pontosabb fogalmakkal jellemezni az emberi viselkedést: „önálló egyéniség" azaz autodeterminizmus, és komplex, nemlineáris viselkedés.
válasza:Én Vsauce csatornán és IPM-ben olvastam ilyesmiről :D + a saját véleményem, tapasztalataim. Én úgy tapasztaltam, hogy nem tudok valódi randomságot generálni. Ha azt mondod nekem, gondoljak egy random számra, és azt mondom, hogy X, akkor is meg tudom magyarázni, hogy végülis miért pont arra a számra gondoltam. Freud óta azt is tudjuk, hogy létezik tudatalatti, tehát olyan múltbeli, neveltetés vagy tapasztalatokból fakadó hatások is közre játszhatnak, amikor "random" X-et mondasz, amiket talán nem is mindig tudsz tudatosítani.
A tudomány, amire hivatkoztam az neurológia és nem filozófia...
Persze nem állítom, hogy ez az igazság! Ez csak az én véleményem. A t. kérdezőt idézem: "mi a véleményetek erről?" :D
A vicc az, hogy ha fizikai szemszögből közelítjük, akkor a relativitás azt mondja, hogy minden eleve determinált -> az "ősrobbanás" óta minden részecskének eldőlt a sorsa. De kvantumfizika híres Heisenberg-féle bizonytalansági elve alapján (Schrödinger macskája) ellenben nincs determináltság, hisz minden csak akkor dől el, amikor megvizsgáljuk és a vizsgálat segítségével kényszerítjük egy adott helyzetbe.
Tehát nincs itt olyan ember, aki meg tudja mondani az igazságot! De a véleményetek azért sokat ér és én élvezettel olvasom, amíg nem rugaszkodik el a logika szilárd talajától. Nem kell, hogy tudományosan igazolható legyen, de legalább logika legyen benne :D
válasza:Jaj, elfelejtettem a legfőbb érvet, ami engem meggyőzött :D
Neurológusok kimutatták, hogy pl az ujjad hegyétől amíg az agykéreg primer szenzoros területére érkezik az információ, az időbe telik. Sajnos nem emlékszem, hogy mennyi időbe, pár ms-ba. Ugyanez az idő az ellenkező irányba is érvényes és minden mozgásra, és itt jön a varázslat: az időeltolódás miatt egy helyzetben a testi reakciód előbb megtörténik, mint hogy az agyadba ideje lenne eljutni a visszacsatolásoknak, ezért az agy folyamatos lemaradásban van a testhez képest.
Nálam ez az információ volt az, ami meggyőzött, hogy "hát persze, hogy csak utólag tudja igazolni a cselekedeteimet".
válasza:Ez így nem teljesen igaz. Ha megszúrod az ujjad, akkor onnan fájdalomimpulzusok indulnak ki az agyba. Amíg eljutnak odáig, valóban az agy van lemaradásban a történés időpontjához képest. Ám a fájdalomérzet-központból a jelek beérkezése és feldolgozása után válaszimpulzus indul ki az agyból a karmozgató izmokba, azokat összehúzódásra késztetve (hogy ujjadat elrántsd a szúrás helyétől). Amíg az agyból eljutnak az impulzusok a karizmokba, addig viszont már a kar van lemaradva az agyhoz képest néhány milisec ideig. Tehát innentől viszont már nem az agy igazolja utólag a dolgokat, hanem a kar teljesíti utólag az agy parancsát.
Ez egy fizikai akadály, amíg a jelek eljutnak a megfelelő helyre, oda-vissza igaz, tehát megint nem bizonyít semmit.
Benjamin Libet idegélettannal foglalkozó kutató kimutatta, hogy időbeli csúszás van a valóság és annak tudatos észlelése között. Kiderült, hogy a tapintási ingerületeket fél másodperccel később észleli a tudatuk, mint ahogy ez az információ az agyunk elsődleges érzőközpontjába bekerül. A látás esetében még nagyobb a csúszás. Hogyan tudunk így pingpongozni, vagy autót vezetni? Úgy, hogy nem a tudatunk irányítja ezeket a cselekvéseket, hanem valami más, az agyunk sötét bugyraiban. Ezt a tényt Libet egy másik kísérlete igazolta. A kísérleti alanyoknak azt a feladatot adta, hogy nevezzék meg azt a pillanatot, amikor elhatározzák a kezük felemelését, amit egy körben mozgó fénypont helyzetével tudott azonosítani. A kutató EEG-vel vizsgálta az agy mozgatókérgének aktivitását, EMG-vel pedig – az izomfeszülés alapján – a kézfelemelés kezdetének pontos idejét regisztrálta. Kiderült, hogy a mozgatókéreg hamarabb elkezdett készülni a feladatra, mint ahogy a kísérleti alany elhatározta volna a mozdulatot. A parancsot „valaki” már korábban kiadta valahol.
Egyébként meg tudat tanulmányozásából született eredmények arra utalnak, hogy agyunkban a döntés hamarabb megszületik, mint hogy a tudatunk egyáltalán felfogja azt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!