Arra az egyszerűnek (ámde korántsem az) tűnő kérdésre, hogy hisz-e valaki Istenben vagy sem miért csak az igen vagy nem válasz adható?

Mert nincs más lehetőség, csak ezek.

Ha "egy kicsit hiszel" - akkor hiszel, és kész.

Ha kételkedsz, akkor is hiszel - csak még nem tudod pontosan, hogy miben.

Nem hinni csakis egyféleképpen lehet: ha nem hiszel egyáltalán.

(Persze ez még nem jelenti a tagadást, mert sokszor az is egyfajta hit.)

80% nem értek egyet veled teljesen. Persze jelenthetné ezt is a hit szó, de nem ezt jelenti.

Ugyanígy mondhatnám azt is, hogy ha csak a kétely szikrája is megvan benned, már nem lehet azt mondani, hogy hiszel valamiben. De nem. Ha kicsit hiszel, akkor kicsit hiszel, ha inkább abban hiszel hogy nem, akkor inkább abban hiszel hogy nem. Ha nem tudod, és nem is találgatsz, akkor nem tudod: senem kételkedsz, senem hiszel.

Példa: nem tartom kizártnak, hogy holnap meghal Obama, Gyurcsány Ferenc, és Putin. A te definíciód szerint akkor hiszek abban, hogy holnap meghal Obama, Gyurcsány, és Putin.

Ha egy kicsit hiszel, akkor hited van, ezen nincs mit szépíteni.

Az ateista egy kicsit sem hisz. De ez pontosabban fogalmazva nem azt jelenti, hogy biztosan elutasítja az istenek létét - hanem azt mondja, hogy ezt nem lehet így megmondani.

Mivel pedig a világon sehol sem találtak még istent - vagy bármit, ami bizonyítottan isteni mű - ezért az ateista nem tervez az istenekkel.

Semmit nem tervez velük.

Majd, ha előkerül valamelyik, akkor foglalkozik vele.

De akkor viszont nem söpri a szőnyeg alá, mint pl. a keresztény, ha Thort vagy Allahot találná meg!

Akkor az agnosztikus az mi? :)

Ezt a keresztényes Thor-Allahos példát nem értem teljesen, olyan mintha a keresztényről, mint valami igazságtól rettegő, primitív, alsóbbrendű embercsoportról beszélnél, ami akkor sem látja az igazságot, ha ott van előtte.