A globális jólét egyszerű paradoxon?

Ez egy (kicsit) filozofikus kérdés. Technikai akadálya nincs, hanem társadalmi, politikai, pszichológiai.

Addig nem amíg a haditechnikára sokszor annyi pénz megy el mint az egészségügyre, a tudományra, a jólét biztosítására. Amíg a leggazdagabb emberek akik elférnének egy egyetemi előadó teremben több pénzük van mint rajtuk kívül az egész emberiségnek. Amíg az emberek jelentős része éhezik, amíg háború van mindig valahol.

Az objektív jólét nem feltétlenül kizárt azt majd a társadalmi fejlődés iránya eldönti, hogy mi lesz.

Mindenesetre ez némi hullámázást követően eddig globálisan emelkedett a világban.

De hogy a világon mindenki vagy akár a többség elégedett legyen az életszínvonalával, na az lehetetlen.

Erről írt valaki egy tanulmányt.

Kb. azt vizsgálta, hogy mennyit javítana a világ helyzetén, ha a leggazdagabb X db ország a jövedelme egy töredékét a legszegényebb X db országnak adná. Mivel a leggazdagabb X db gazdaság jövedelmének a töredéke a legszegényebb ugyanannyinak hatalmas pénz, nagyon sok változást jelenthetne.

Úgyhogy elvileg lehetséges lenne elmozdulni abba az irányba.

Abban a tanulmányban volt benne az is, hogy ez így papíron milyen jó, de egy bökkenő van. A világ leggazdagabb X országában a leggazdagabbak és a legszegényebbek jó eséllyel ugyanúgy élnek, mint a leggazdagabbak és legszegényebben a szegény országokban. Ezért egy ilyen "átirányítás" esetén figyelni kellene, hogy kiktől vonnak el és kikhez kerül.

A gazdag országok és a középen lévő országoknak is figyelnie kellene arra, hogy a társadalmukon belül is legyen ilyen jellegű "átirányítás".

A szegények nyilván belemennének.

Az osztogatásból kimaradó középrétegek nem biztos.

Akiktől pedig elvonnának?

Úgyhogy elvi akadálya nincs, de a tanulmány felvetette, hogy e miatt az embereken bukna el.

A gazdag úgy érzi, hogy bármi van, legfeljebb arrébb áll vagy egy polgárháborún is tudna keresni.

A középréteg meg nem fogja fel, hogy a szegény nyomorgó először nem a gazdagnak megy neki (mivel az fizikailag távol van), hanem annak, aki elérhető és nála jobban él - ezért adnak először a legszegényebbeknek.

Úgyhogy én pártolnék egy ilyet, de ez a többség ellenállásán szerintem elbukna.

Azt is meg kellene fogalmazni, mit értünk jólét alatt.

A lányom pár éve megkérdezte: - Apu, mikor fogunk már jól élni? -

Pedig az emberiség és köztük mi magyarok is soha nem éltünk még ilyen jól.

Persze Bill Gates és egy indiai hajléktalan között nagy a különbség és szerintem ha csak arra a szintre akarnánk felhozni az emberiséget, ahol mi, magyarok vagyunk, már az is lehetetlennek tűnik a mai technológiákkal.

Nem bírná el a Föld, hogy mindenkinek fürdőszobája legyen.

Lényegében már rendes fabútora sem lehet az összes embernek.

Az is figyelemre méltó, hogy pusztán azért kezdenek kipusztulni mondjuk a cápák, mert vannak akik szeretik a cápauszonylevest.

Sokat lehetne persze változtatni, bár lehetséges, hogy a pénzügyi politika, vagy a gazdasági törvények éppen erre építenek, a piac szó kizsákmányolást is jelent egyúttal.

Különben inflációt az is okozhat, ha megváltozik az elosztás mértéke, a szegényebb rétegek többet kapnak, ezáltal megnő a kereslet bizonyos dolgokra.

Talán lehetséges lenne, de forradalmian új megközelítéssel, egy olyan fajta kommunizmus, vagy szocializmus, mindegy, minek nevezzük, keretében, ami életképes és mentes a visszásságoktól, hibáktól.

Így, ahogy most van, - nem megy.

Sziasztok!

Szerintem ez egy nagyon érdekes kérdés, és szuper, hogy ennyi embert meg tud mozgatni ez az oldal.

Én akarom hinni, hogy van egy jobb világ, és hogy lehetne jobban csinálni a dolgokat. Szerintem ehhez az emberek alapvető mentalitását, életfilozófiáját kellene megváltoztatni, hogy mindenki értékelje az életét, értékelje a pillanatot, és mindent amit kap. Sokan nincsenek így ezzel. Észre kéne vennie mindenkinek, hogy a pénz egy bizonyos szinten túl nem boldogít, és akárhogy is nézzük, rendelkezni vele nagy felelősség. Sok-sok ilyen elem van, amiről meg kellene változnia az általános emberi vélekedésnek, hogy a világ is megváltozhasson. Nem tudom, hogy hogyan valósulhatna ez meg, de ha rájönnék biztos nem tudnék utána nyugodni, ameddig minden tőlem telhetőt meg nem tennék az ügy érdekében. Addig pedig gondolkozom.

üdv,

C