Az átkosban taxizni nagy dolog volt?

Rákosi idejében nem voltak taxik, autók is csak a Pártbizottságnak. De Kádár idejében az ült taxiba, aki akart.

Sőt! akkor sokkal többen taxiztak, mint most, mert nem volt megfizethetetlen.

Sokat jártam Pestre, és ha messzebbre kellett mennem, mindig taxival mentem. Pedig nem voltam sem gazdag, sem párttag. A kutya nem kérdezte, hogy ki vagyok.

Szerintem a kérdező úgy értette, hogy "taxizhattak", hogy taxisofőrök lehettek, nem utasok.

Amúgy fogalmam sincs, nem hallottam ilyen sztorikat "a régi időkből". Az "én időmben" már voltak magán taxitársaságok, náluk pedig a "rendszerhez való hűség stb." már nem játszott.

Először csak a Főtaxi volt, de csupán annyi, hogy nehezebb volt oda bekerülni sofőrnek, mert jól fizető, jattos állás volt, vagyis nem a fizetés, hanem a borravaló számított, de végeredményben az sem olyan sokat, mert ha kiszámolod, az aprópénzekből talán csak megduplázódott a fizetés, de persze azért nem ólombánya a sofőrködés és még variáltak is, állandó kuncsaftokkal, prostikkal, akik akkor is voltak és azok a fuvarok már teljesen zsebre mentek, óra nélkül és még a benzint is a Főtaxi fizette.

Vagyis melósok voltak azok is, csakhogy a jó helyeken ritkán van üresedés.

Inkább baráti, rokoni kapcsolatok kellettek, hogy ott kapjon munkát, vagyis komálósnak kellett lenni, de nem a rendszer felé.

A politikai megbízhatóság nem volt szempont.

Nekem a nagyapám taxizott, a rendszerrel nagyon szemben állt, amíg nem került OV először kormányra. Ő úgy éltem meg, hogy jó a jatt, a munka is tetszett neki, mert sokat lehetett beszélgetni és lényegében nem csinált semmit, csak vezetett.

Olyan 1992-ben nyugdíjazták le és kifejezetten jól keresőnek számított. Négy motorja volt, jó horgászbotjai, két autója, tehát jól megélt belőle.