Ha találok egy dinoszaurusz fosszíliát a kertemben, azt megtarthatom?

110%, hogy nem tarthatod meg.

Nem ismerem a jogszabályt, de az életemet tenném rá, hogy jogilag nem a tiéd:)

Nem, az állam tulajdonát képezi. Természeti kincsnek vagy valami hasonlónak minősül.

Illetve a szántóföldeknek is kb a felső 50-60cm-e a tulajdonosé, a többi az államé, ezért kell fizetni a vízfelhasználásért saját kútból is.

"Én meg se említeném pláne nem ha egy láda arany pénzt vagy bármit találnék."

Pár nagy gond van ezzel a hozzáállással.

- Egyrészt hogy adod el ha senki nem tudja meg és nem látja meg nem mutatod?

- Másrészt régészetileg értékes információk (bizonyítékok) veszhetnek el örökre.

- Harmadrészt ha mégis kiderül irdatlan összegekbe kerülhet a visszavásárlásuk a lelet együttes ismételt összeszedése.

(Lásd Seuso kincsek milliárdokba kerültek és messze nem teljes a kollekció! És ha jól emlékszem a szocban is volt egy kunhalomból előkerült kincslelet amit a falu lakói széthordtak úgy kellett összevadászgatni, mai napig nincs meg minden darabja.)

- Negyedrészt volt már akit ki is nyírtak az orrgazdák hogy ne kelljen fizetni érte. (Nem csak a Seuso -s esetben történt ilyen.)

Én nem állítom hogy jó az hogy a Magyar állam ellenben más államokkal szemben nem nagyon szeret fizetni a lejelentett / bevitt kincsek után.

Ez azért jelentős ösztönzés lenne. Ha nagyobb százalékban és ténylegesen térítenének az ilyesmi után. Főleg ha a saját telkén földjén találja az illető amit talált.

A jelenlegi szinte teljes tiltás sem megoldás (pl a fémkeresőzésre...).

Angliában vannak erre a témára sok jó példák ahol mindenki jól járt.

Az állam is megkapta a kincsleletet, a földtulajdonost is kifizették a földtulaj pedig részt juttatott ebből az általa megbízott fémkeresősöknek.

Sok ilyen pozitív példa van már sok évtized óta ez működik is.

EagleHUN - Igen kellene egy mindenkinek jó szabályozás és kifizetés is, a megfelelő fizetés is méltányos és arányos lehetne. Sőt még elő is tudja mozdítani a régészetet.

"Korábban Magyarországon az értékes régészeti leletet (talált kincset) „harmadolták”: a kincs értékének egyharmada illette a találót, egyharmada a tulajdonost, egyharmada az államot, de utóbbinak lehetősége volt arra, hogy a teljes kincset természetben magához váltsa, azaz kifizethette a többi jogosultat. 1949 után viszont minden kincslelet az államé lett, és ez az alapelv nem változott meg 1990 után sem.[1]"

"A hatályos szabályozás a kincstalálás kapcsán fenntartotta a szocialista polgári jog örökségét: a talált értékes dolgot az államnak kell felajánlani; ha az állam nem tart igényt a dologra, akkor a találó szerez tulajdonjogot; a védett kulturális örökség körébe tartozó tárgy esetében viszont az állam a törvény erejénél fogva szerez tulajdonjogot. Ilyen esetben a találó csak találódíjra jogosult, ez pedig kevéssé hat ösztönzőleg a találóra, és az érintett ingatlan (“rejtő dolog”) tulajdonosára.[6]"

"Ugyanakkor kívánatos lenne a megállapított érték százalékában rögzíteni a lehetséges jutalom mértékét, ugyanis az eseti miniszteri döntések eltérő mértékű jutalmakat állapíthatnak meg, ez pedig később jogvitákhoz vezethet. A bírói gyakorlat ugyanis találói díjként általában a talált kincs értékének bizonyos százalékát ítéli meg.[7]"

---

[link]