Ha a fénynél nincs gyorsabb, akkor az univerzum hogyan fog tudni a fénysebességnél gyorsabban tágulni?

"nem, nem vagyok csillagász"

Ilyet csillagász nem is állítana, mert nem igaz : "Az einsteini relativitáselmélet KIZÁRJA, hogy bármi gyorsabban haladjon a fénynél."

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Az univerum nem tágul, az anyag szórodik szét a térben, amit az étermező tölt ki, a tér sem tágul, mert valójában nem is létezik, mint ahogyan az idő sem.

Az események egymásutániságát értelmezik időnek, mert az emberi elme így tudja felfogni.

> a tér sem tágul, mert valójában nem is létezik

Az anyagnak van egy a hétköznapokban is észlelhető, az őskori ember, de az állatok számára is ismert, de igencsak sajátos tulajdonsága. Ez pedig a pozíció, hely. Itt egy tojás, ott egy tojás, tényleg olyanok, mint két tojás, tegyük fel, minden szemmel látható tulajdonságukban megegyeznek, az alakjukban, méretükben, színűkben, de mégis jól megkülönböztethetők egymástól, mert az egyik itt van az asztalon, a másik meg a hűtőben.

A pozíciók között viszonyok vannak. A tér nem más, mint egy matematikai eszköz, ami alkalmas ezeknek a kölcsönös viszonyoknak a matematikai eszközökkel – számokkal, pontosabban egy háromdimenziós tér esetén számhármasokkal – való leírására. Olyan absztrakt viszonyok definiálhatók benne, mint távolság, irány, stb… Magának a térnek is vannak tulajdonságai. Pl. van görbültsége, ami pl. meghatározza, hogy egy háromszög szögeinek összege pont 180˚-e, vagy éppenséggel ennél kisebb vagy nagyobb, hogy egy egyeneshez egy külső ponton keresztül pontosan egy párhuzamos húzható, esetleg több, vagy éppenséggel egy sem.

Ha azt mondod, hogy a tér nem létezik, azzal azt mondod, hogy nem létezik matematikai modell a tárgyak pozíciója közötti kölcsönös viszonyok leírására. Márpedig az őskortól napjainkig a legretardáltabb embertől a legnagyobb tudású fizikusokig folyamatosan ezt a modellt használtuk, senki nem kérdőjelezte meg ennek a modellnek a létét, maximum a modell bizonyos paraméterei körül voltak fejlemények. Ugyan a tér nem anyagi természetű, hanem absztrakt matematikai modell, de mint ilyen nem kevésbé létező, mint mondjuk a hőmérsékleti skála vagy a sűrűség.

~ ~ ~

> az anyag szórodik szét a térben

Abban a térben, ami nem létezik?

> amit az étermező tölt ki

Az éter egy remek *hipotézis* volt annak a megmagyarázására, hogy mihez képest van a fénynek vákuumban fénysebessége. Ugyanis a sebesség egy relatív mennyiség volt már a Newtoni fizikában is, más viszonyítási rendszerből más egy adott tárgy sebessége. A kalauznak más sebessége különböző viszonyítási rendekhez képest, más a vonathoz képest, a bakterhez képest, meg a szembejövő vonathoz képest. A fény sebességét meg valahogy viszonyítási rendszertől függetlenül mérjük azonosnak. Illetve addig mechanikai hullámokat ismertünk, aminek a terjedéséhez szükség van valamiféle közegre, amiben a hullámok terjednek. Az éter volt az a hipotetikus közeg, aminek a hullámzása a fény.

Viszont a hipotézis addig hangzik jól, amíg nem kezdünk el mérni és számolni, meg persze gondolkodni. Pl. ha az éter az, amihez képest – amiben – a fény terjed, akkor meg lehetne mérni, hogy maga a Föld milyen sebességgel mozog ehhez az éterhez képest. A Michelson–Morley-kísérlet szerint a fény sebessége független attól, hogy melyik napszakban vagy évszakban mérünk. Magyarán az éterhez képest a Föld áll (a Földnek az éterhez képesti sebessége nulla). Pont a Föld áll, ami forog a tengelye körül és kering a Nap körül?

Oké ezt még ki lehetne magyarázni pl. azzal, hogy a Föld magával viszi az étert, mint ahogy – leszámítva időjárási tényezőket – összességében a légkört is magával viszi a Nap körüli keringése során. Csakhogy ha meg a csillagok aberrációját vizsgáljuk, akkor meg az jön ki, hogy a Föld mozog az éterhez képest. Ha meg a fény sebességét vizsgáljuk folyékony mozgó közegben, akkor meg az jön ki, hogy az folyadék nem teljes egészében viszi magával az étert.

Aztán ha a fényt mechanikai hullámként akarjuk értelmezni, ami az éternek, mint közegnek a hullámzása, akkor is gondban vagyunk. Ugyanis a mechanikai hullám terjedési sebessége függ az anyag rugalmassági modulusától, illetve a sűrűségétől. Ha szokványos sűrűséggel számolunk, akkor az éter sok nagyságrenddel „szilárdabb”, mint a gyémánt. Kérdés, hogy akkor hogy mozognak benne a bolygók. Vagy ha valami értelmezhető rugalmassági modulust feltételezünk, akkor az éter sűrűsége extrém kicsi.

Meg ha a Föld – sőt valamennyire a folyadékok is – magukkal ragadják az étert, akkor nem kellene ennek az éternek mozgásirányban sűrűsödnie, a másik oldalon meg ritkulnia? Viszont ez azt jelentené, hogy az éter sűrűsége változó, így változónak kellene lennie hullámterjedési sebességnek, azaz a fénysebességnek.

Aztán az éter sűrűsége nem lehet nulla. A hullámterjedési képletben a sűrűség a nevezőben szerepel, ha a sűrűség nulla lenne, akkor nullával kellene osztani. Mivel a fénysebesség véges mértékű, ezért a sűrűségnek is nullánál nagyobb, véges sűrűségnek kell lennie, ergo az éternek van tömege. Ha viszont tömege van, akkor gravitál, ahogy az anyag is csillagokba, bolygókba, galaxisokba sűrűsödik, úgy az éternek sem kellene homogénnek lennie. Csakhogy a sűrűbb és ritkább étert feltételezve olyan optikai jelenségeknek kellene fellépniük, amiknek a nyomát sem látjuk.

Bár az éter hipotézise a sok már akkor is ismert probléma ellenére egészen sokáig bírta, egyre több és több problémát, ellentmondást vetett fel. A fentiek csak kóstolók voltak ebből. A speciális relativitáselmélet feloldotta ezeket az ellentmondásokat, problémákat, a legtöbb dolog nem csak a „mese” szintjén került a helyére, de a mérések is nagy pontossággal összhangban vannak azzal, ami a speciális relativitáselméletből – meg később az általános relativitáselméletből is – kiszámolható. Az étert, mint hipotézist végleg elvetette a tudomány.

De ha ragaszkodsz az éter létezésnek a koncepciójához, akkor szívesen látnánk egy hasonlóan részletes, ha képleteket szintjéig nem menő, de mégiscsak természettudományos alaposságú érvet mellette.

"Elmagyarázták többen, hogy a tér tágulására ez miért nem igaz. Nem olvastad, vagy nem értetted meg?"

Nem olvastam, azt a linket csak bedobtam, ott se olvastam ilyet.

Ezeket amiket leírtál, csillagászati, kozmológiai könyvekben is elosvastató információk, újat nem mondott nekem.

Egy megjegyzésem van a térelméletre vonatkozóan, lenne több is, de felesleges kifejtenem, úgysem találna megértésre, és fontosabb dolgaim is vannak ennél, a lényeg, a valóság, nem egy matematikai modell.

A fotonok végtelen sebbeségre gyorsulását a közegellenállás akadályozza, ha nem lenne éter, ami átjárja az atomok közötti energiamezőt is, tömeg sem létezne, mert az anyagok sűrűsége, és az étermező kölcsönhatása okozza a tömeget.

Egy tér, és idő nélküli univerzum ami létezik, és benne az anyag ami megfoghatóan valóságos. A tér, és az idő emberi kreációk, az emberi elme sajátossága, hogy kitöltse gondolatokkal az űrt, amit nem ismer, így született a tér, és az idő fogalma is, de a fogalmak nem valóságosak, mint ahogyan a gondolatok sem érnek semmit anyagi valóság nélkül.

> Ezeket amiket leírtál, csillagászati, kozmológiai könyvekben is elosvastató információk, újat nem mondott nekem.

Annál meglepőbb akkor az #13-as válaszod.

> Egy megjegyzésem van a térelméletre vonatkozóan

Mondjuk így már azért érthetőbb… Mert nagyon úgy tűnik, kevered a szezont a fazonnal. Jelen esetben a tér fogalmát a térelmélettel. A tér egy matematikai modell a dolgok kölcsönös helyzetei közötti viszonyok leírására. (Ez tőlem ilyen irányban van, az meg olyan távolságra, mindezt ezekkel a koordinátának nevezett számhármasokkal lehet leírni és így lehet abból a távolságot, irányt, területet, térfogatot, miegymást kiszámolni stb…) A térelmélet – vagy ha pontosabban akarjuk megfogalmazni a mezőelmélet – meg a fizikában sok helyen használható módszer, aminél az előbb bemutatott térnek a különböző pontjaihoz rendeli bizonyos tulajdonságnak a mennyiségeit (ami lehet pl. skalár, vektor vagy trenzor), ezáltal folytonos függvényként kezelve azt, aminek matematikai szempontból számos praktikus következménye van.

Kicsit olyan ez, mintha az agrár-költségvetés kapcsán a vetésforgó kezdenél beszélni. Mindkettőben benne van a vetés szó, de érted… Vagy olyan, mintha a csigalépcső tervezésénél az csigaházak mésztartalmáról. Lehet, hogy elolvastad azokat a bizonyos csillagászati és kozmológiai könyveket, de nagyon úgy tűnik, hogy nem megértetted, inkább csak félreértetted a benne leírtakat. És ez sajnálatos, mert így sokkal-sokkal nehezebb lesz ezt kibogoznod, jól megértened, mintha üres lapról indulnál.

~ ~ ~

> A fotonok végtelen sebbeségre gyorsulását a közegellenállás akadályozza

Ez megint jól hangzik, csak gondoljuk át egy kicsit. Mi a közegellenállás? Van mondjuk egy hajóm. Annak van egy sebessége, így van egy mozgási energiája. Mi a közegellenállás? Az hajó és a közeg – víz, levegő – erővel hatnak egymásra, munkát végez a hajó a levegőn – megmozgatja, ezáltal mozgási energiát ad át neki –, ezáltal a saját mozgási energiája csökken. Ha nem fektetünk be munkát, a hajó lassul, így bizonyos idő után megáll.

Ha a foton is így működne, akkor folyamatosan lassulnia kellene, hacsak valami nem gyorsítja közben folyamatosan, nyilván munkavégzéssel, azaz a saját energiájának a csökkenésével. Az éter meg sebességre tenne szert, amiben meg a következő foton máris más sebességgel haladna. Mint ahogy az autó sebességének a fenntartásához szélárnyékban kisebb energia kell, vagy ha ugyanannyira nyomná mondjuk a kamion mögött haladó autó a gázpedált, mint kamion nélkül, akkor elkezdene gyorsulni. Az eredmény az lenne, hogy különböző fotonok sebességét nem azonosnak mérnék. Hát de azonosnak mérjük…

Meg ez még mindig a klasszikus fizika világképe. Most képzeljük el a fotont úgy, mint egy nyílvesszőt. A nyílvessző mondjuk megy 200 km/h sebességgel. Nyilván akkor ha én autóval megyek ugyanabba az irányba 100 km/h sebességgel, akkor hozzám képest a nyílvessző 100 km/h sebességgel fog közeledni. Ha 300 km/h-val megyek, akkor meg nőni fog közöttünk a távolság, értsd: 100 km/h-val fog tőlem távolodni. Ha meg szembe megyek a nyílvesszővel 100 km/h sebességgel, akkor a nyílvessző 300 km/h sebességgel fog hozzám közeledni.

Na pont ez az, amit a mérések nem támasztanak alá. Ha a nyílvessző sebességét mérjük, akkor az azt kilövő álló személyhez képest is, a szembejövő autóhoz képest mérve is, a tőle távolodó autóhoz képest mérve is 200 km/h-nak adódik. Nyilván ez az abszolút tér és idő elképzeléseink alapján abszurdnak tűnik. A speciális relativitáselmélet pont erre épít, hogy mi ennek a geometriája, a nyíl helyét ha különböző út-idő grafikonokon ábrázoljuk, hogyan lehet az egyikből a másikba transzformálni a mozgást úgy, hogy a fénysebesség minden viszonyítási rendszerből nézve azonosnak adódjon, de a kis sebességekre igaznak bizonyuló newtoni képletek is kijöjjenek belőle (észszerű, mérési hibahatárnál kisebb elhanyagolásokkal is). De ez meg önmagában megmagyarázza azt, hogy a fénysebesség miért határsebesség, nincs szükség az éter koncepciójára.

@19:04

Csodálom hogy ennyi energiád van leírni ezeket.

Nekem demotiváló, hogy tizen év alatt ugyanazok a kérdések itt, olyan mintha nem lenne fejlődés, bár vélhetően nem ugyanazok kérdezik meg ugyanazokat sokszor. Egyébként a tegnapi 23:30-as vagyok.

Nekem a régebbi énemmel ellentétben nincs semmi kedvem hosszasan kifejteni, csak pár szót írok a fénysebesség legyőzése címszó alatt:

Tachion : olyan hipotetikus részecske, amely mindig nagyobb sebességgel halad, mint a fénysebesség, Einstein egyenletei szerint sosem lassulhatnak le a fénysebességig.

Alcubierre-metrika : Egy metrikus tenzor, Einstein téregyenleteinek egy spekulatív megoldása, mely leírja térhajtómű működését a téridőben. Ez a pszeudo-Riemann-geometria speciális esete, ami az általános relativitáselmélet szerint megengedi a fénynél gyorsabb haladást.

Bár a legtöbb fizikus elveti a tachionok létezését. Továbbá valószínűtlennek tartja hogy fizikai realitása legyen az Alcubierre mértéktenzornak. Én viszont csak annyit állítottam, hogy "Az einsteini relativitáselmélet KIZÁRJA, hogy bármi gyorsabban haladjon a fénynél." állítás nem igaz. Az más kérdés, hogy gyakran úgy interpretálják Einstein egyenleteit, hogy nem haladhat gyorsabban semmi a fénysebességnél, ami egyébként szörnyű bonyodalmakat is okozhatna, ha valami gyorsabban haladna mint a fénysebesség.

Érdekes különben, hogy engem lepontoztak tegnap, amit meg linkeltem, ott az első hozzászólót pedig felpontozták.

"@11: Elmagyarázták többen, hogy a tér tágulására ez miért nem igaz. Nem olvastad, vagy nem értetted meg?"

Bocs, most nézem, tegnap félreolvastam a kérdésedet.

Azt már régen is olvastam, amire gondoltam tegnap, a mai 21:30-as hozzászólásban írtam róla.