Teológiai értelemben vet szabadakarat létezik a természettudományban?

A klasszikus fizika szerint kellő mennyiségű információból egy pontos modell mindent előre tud jelezni, akkor is, ha egy ember is része a rendszernek.

A kvantuum fizika azt mondja, hogy vannak eredendően nem determinisztikus jelenségek. Ha egy ilyen kvantuum jelenség alapján hozol létre egy döntést pl egy kvantuum számítógéppel akkor igazából nem jósolható meg a döntés.

De normál körülmények között a hőmozgás elnyomja az ilyen kvantuum hatásokat, szóval valószínüleg az emberi agy képtelen ilyen elemeket hasznosítani a döntéshozatalban.

Erről már legalább hatszor volt szó.

A fenti jól írta, hogy a világban létezik a kötött ok, és a véletlen.

Ez egyik sem szabad akarat.

Nem látjuk, hogy miből épül fel a szabad akarat.

Ezt már a második helyre linkelem így, mert olyan egyértelműen sikerült megfogalmazni a tudományosan kimerítő választ:

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Én ezt a választ írtam:

A "szabad akarat" egy zavaros teológiai fogalom. Az ember kényszerek közt próbál méltósággal megélni, és ennek érdekében vagy sikerül saját maga és/vagy általa tisztelt embertársai szempontjából jó döntéseket hoznia - vagy nem.

A "szabad akarat" fogalmát arra használja a papság, hogy az ember szerintük szabadon dönthet, hogy a papok tanácsát követi - vagy sem. Ha az ember nem a papok kinyilvánított akarata szerint cselekszik, akkor "bűnös" és megérdemli a papok által kiszabott és jóváhagyott büntetést, mert "szabadon" választotta a "rosszat"!

Ebben gyakorlatilag kimerül ez a témakör.

Ez egy marhaság, egy hablaty.

Úgy sejtem, a szabad akarat nagyjából annyit jelent, hogy 'saját akaratából'.

De nem akarhatsz bármit, a jellemed, a neveltetésed, a körülmények befolyásolják, mit akarsz, mik a vágyaid.

Teszem azt ha egyszer nem hiszem el, hogy van Isten, akkor hiába erőlködnék - nem hiszem el és kész.

De miért akarnám elhinni, ha egyszer nem hiszem?

Nem hiszem el az egész hóbelevancot, az ördögöt, a Mennyországot, ha akarnám sem tudnám, de mi a fenének akarnám, ha egyszer nem hiszem el, hogy bármi értelme lenne?

Hogy bármi jó, vagy rossz következne belőle?

Egyszerűen értelmetlen a 'szabad akarat' fogalom, mert nem akarhatok olyat, amit nem akarok, vagy nem látom értelmét.

Minek?

Csak úgy tűnik, hogy van ennek a kifejezésnek valami értelme, de nincs, illetve annyi, hogy rám van hárítva minden következmény - mondjuk nem mintha különösebben érdekelne -, hogy majd a végítéletkor (sohanapján) majd ez, meg az lesz - de most mondja meg valaki, mi a fenét tehetnék, ha egyszer nem hiszem el, hogy lesz végítélet és ha nem hiszem el, akkor mi a francnak akarnám elhinni?

'Teccik' érteni?

Jó lenne tudni: milyen teológiáról szól a kérdés. A keresztény vallások válasza is megoszlik ebben a témában (ha ezt értjük teológia alatt), lásd predesztináció.

Viszont jó szívvel ajánlok megfontolásra egy krisztusi idézetet: "Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt." (Jn 12, 25) Aki ennek szellemében tud dönteni, az rendelkezik krisztusi értelemben (ami nem azonos a kereszténnyel) vett, szabad akarattal.

Tudom, hogy ez nem válasz a kérdésre, de a kérdező ezt is megfontolás tárgyává teheti, amennyiben őszinte a kérdés.